Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

88. Meggyes pite

Február 17. (csütörtök)
Reggel hamarabb felmentem az osztályterembe, mint szoktam, majd leültem a telefonozó Saci mellé.
- Szia, mit csinálsz? - érdeklődtem.
- Color Tunnel - mondta játékra koncentrálva.
- Már felhagytál a késdobálással? - nevettem. Ezt egyébként úgy értettem, hogy eddig Knife Hit-tel játszott.
Sacinak korszakai vannak a nosztalgikus telefonos játékok témakörében. :)
- Ühüm - bólintott.
Beláttam, hogy most sem fogunk sokat beszélni, úgyhogy lementem a büfébe.
- Szia, Levendula - mosolygott a büfés néni - Mit adhatok?
- Talán abból a meggyes pitéből kérnék egyet - mutattam az ezüsttálcára kirakott süteményre, mire a büfés néni óvatosan a szalvétára helyezett egyet, majd elém rakta.
- Másvalamit esetleg? - kérdezte.
- Nem, köszönöm - ráztam meg a fejem, majd kifizettem a pitémet.
Szeretem a pitét.
A teremben, amikor elhaladtam Casso padja mellett, valaki hátulról finoman meglökött, mire elejtettem a sütim.
Tuti, hogy direkt volt.
- Annyira szemét vagy! - néztem Casso szemébe.
- Az már a sütid - mutatott Casso a kukába esett pitémre. Haragudtam rá. De mégis megnevettetett a hülyéje.
- Ne már... - húztam el a szám.
- Oké, gyere - biccentett az ajtó felé, majd elindult a büfébe, én pedig utána mentem.
A soron következő éppen Marci volt (a 9/A-ba jár, nagybetűs Lúzer, akkor is, ha ilyen kifejezéseket csak a kétezres években készült amerikai filmsorozatokban használnak), aki azonnal beengedett minket a sor elejére.
- Mit kérsz? - kérdezte Casso mosolyogva.
- Egy meggyes pitét, amit voltál szíves kilökni a kezemből - vágtam rá.
- Akkor kérünk kettő olyat - adta le a rendelést Casso.
- Egyet kértem - jeleztem pislogva.
- Magamnak nem vehetek? - röhögött ki Casso. Aúú, enyhe égés.
A harmadik óra utáni szünetben átmentünk a suli tornatermes szárnyába. Egyébként ezt az egészet úgy kell elképzelni, hogy a földszinten a kémia szertár, és a mosdók után van egy ajtó, amin ha belépsz, akkor egy hosszú folyosó nyílik előtted, oldalt üvegablakok, előttük zöld növények, igazából csak egy szimpla folyosó.
Annak a végére érve előtted lesz a tesiterem. Ha balra kanyarodsz, a fiú, ha jobbra kanyarodsz, a lány öltözőt találod, ha előre mész, akkor értelemszerűen vagy bemész a gyilkos tornaterembe, vagy csukott ajtó esetén nekimész annak. (Haha.)
Szóval a folyosó végén jobbra kanyarodva bementünk a női öltözőbe, ahol végighallgattuk Nikiék fecsegését.
- Amúgy azt tudod, hogy a Szandiék már szakítottak? - kérdezte Niki Kittitől.
- Mii, mikor?
- Asszem a múlt héten. Márk leszedte a közös highlightjaikat, meg a biojában sincs benne a csaj, egyértelműen szakítottak.
- Uhh. De mondjuk a Szandi tuti hamar összeszed valakit, ott van mondjuk az a Geri, vagy ki.
- Nem, a Gerit múltkor láttam a Lucával.
Csak a szokásos pletyizés, semmi vész.
De egyébként meg kit érdekel???
Tesiórán erősítettünk, amit természetesen utálok. Mindig is a gyengék közé tartoztam, úgyhogy a velem hasonló erősségű Sacival vért izzadtunk, míg Kitti és Niki, akik rendszerint edzőterembe járnak, sportolnak, meg mit tudom én, lazán végrehajtották a feladatokat.
Néha picit irigy vagyok.
Otthon nagyon unatkoztam, úgyhogy gondoltam, körülnézek a régi kacatjaim között, hátha találok valami jót.
A szekrénynél megtaláltam a karácsonykor kapott drónunkat, amit a rossz idő miatt kicsit elhanyagoltunk.
- Sugááár! - kopogtattam be a nővérem ajtaján, majd benyitottam - Ráérsz?
- Bármire. Az agyam nem fogad be több információt a paralelepipedon térfogatáról, szóval mondd, mit akarsz - ásított Napsugár.
Rossz hatással van rá a közeledő érettségi. :)
- Drón? - kaptam elő a hátam mögül a fehér színű szerkezetet.
- Okés! - pattant fel, majd mindketten felvettünk egy vastag felsőt és kimentünk az udvarra. :)

Mai nap - 5/5: Napsugár a legjobb nővér, mindig számíthatok rá, Saci a legjobb barátnő, mindig egyetértünk, Csepi a leendő legcukibb kislány, aki már szépen növekszik anyu pocakjában, ééés végezetül Casso a legjobb, legmenőbb, legimádnivalóbb, leghelyesebb... egyszóval, a Leg. Szeretem. <3