Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

99. Akció

[03.01]
Ezerrel verő szívvel néztem rá, mire Casso csak elégedetten elmosolyodott. Ajjaj.
- Szép a nyakláncod. Igyál egy kicsit, kipirultál - tette hozzá vigyorogva, miközben elengedett.
- Ó, hát izé. Köszi - próbáltam mosolyt csalni az arcomra.
Fájdalmasan szánalmas vagyok, nincs mit tenni. Tényleg azt hittem, hogy szerelmet fog nekem vallani? Borzalmasan naiv vagyok. Pont ő? Pont nekem? Pont így? Na, ne már.
- Bármikor - vont vállat mosolyogva - Remélem nem vártál mást - fúrta tekintetét az enyémbe, miközben szemtelenül mosolygott rám.
- Mi? Nem. Dehogy is. Miért vártam volna mást? Nem is. Áh - legyintettem össze-vissza dadogva.
- Akkor jó - biccentett szórakozottan.
- Örülök - sziszegtem, mire elröhögte magát.
Ez valami eszméletlen kínos volt, de ő legalább jól szórakozott rajtam.
Sajnos szeret szivatni, én pedig a szívem mélyén sajnos élvezem mindezt, mert eszméletlenül édes és ilyenkor tényleg velem foglalkozik.
Szánalmas vagyok, ugye?
Otthon folyamatosan csak agyaltam. Tényleg érdemes nekem csak ülni és reménykedni utána? Megéri ez nekem? Egyáltalán nem. Szeretem, kell nekem, valamit tennem kéne. Repülő sült galamb, meg ilyenek.
- Figyelj - nézett rám Napsugár, miután kifakadtam neki - Holnap suli után elmegyünk venni egy pár dolgot, oké?
- Okés - bólogattam mosolyogva - Sacit hívjam?
- Ha szeretnéd, felőlem hívhatod - vont vállat.
Remélem, minden úgy lesz, ahogy azt elterveztem, és sikerült csak egy icipici glow up-ot kierőltetnem magamból, amihez most nagyon kedvet kaptam.

Mai nap - 5/4: végre itt a tavasz. Igaz, ma egy elég kellemetlent csalódtam, mert megszivatott, de ezért nem csüggedhetek, hiszen holnap Napsugárral és Sacival megyünk vásárolni, hogy kicsit feldobjuk a külsőmet, és... igen. Ennyi. Mindenesetre megkeresem a hibajavítómat, és átírom a 4-et 5 pontra. :)