Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

7. Szerencse

Szeptember 3. (péntek)
Reggel nem szólalt meg az ébresztőm, ugyanis tegnap elfelejtettem töltőre rakni a telefonom és lemerült, úgyhogy teljes késésben voltam. Gyorsan magamra kaptam valami ruhát, kifésültem a hajam és a táskámat magamra kapva rohantam a suli felé.
Hát, igazából nyáron azt terveztem, hogy jól fogok kinézni az új sulimban legalább eleinte megismerkedéskor, de sajnos reggel mindig megcsúszom időben, így erre egyre kevesebb esélyt látok.
A portás rám is szólt, hogy 7:55 van és még csak most érkezek meg, de nem foglalkoztam vele különösebben, csak felszaladtam a lépcsőn (majdnem elestem közben, jupiii), és be az osztályterembe.
- Hát te? - nevetett Saci, amikor lehuppantam mellé.
- Lemerült a telefonom - sóhajtottam.
- Az gáz - biccentett együttérzően - Ez az! - pattant fel.
- Mi az? - nevettem el magam.
- Megdöntöttem a rekordom Piano Tilesben! - ujjongott, miközben a telefonja képernyőjén ott virított a három korona - Nosztalgiából letöltöttem.
Régen nekem is nagy kedvencem volt. :)
- Aha. Ügyes vagy - mosolyodtam el, majd előpakoltam törire, mivel az az első óránk.
Becsengetéskor egy középkorú férfi lépett be a terembe. Mivel az évben ez volt az első törióránk, gyorsan bemutatkoztunk. Mikor befejeztük, pont ránk csengettek, így a csengő tökéletesen keresztbetett a tanárnak, aki bele akart kezdeni a tananyagba. Nem baj, úgy is tudom az ősembereket. Ötödikben én feleltem belőle először.
És ezt fogalmam sincs, miért osztottam meg mindenkivel.
Tesin Somogyi tanárúr kitalálta, hogy "jó idő van, mozogjunk", úgyhogy megint mehettek az iskolakörök, ami miatt egész végig szúrt az oldalam. Mindenesetre motiváló volt látni, ahogy Sacin és rajtam kívül minden lány könnyedén teljesítette a feladatot, sőt, még utána tele voltak energiával. Jó nekik. Pff.
Fizikán Szekeres Bernadett tanárnő is bemutatkozott, majd elkezdte ecsetelni, hogy milyen szép négy évünk lesz közösen... Mi meg igyekeztük nem figyelembe venni óriási, műkörömmel "díszített", rikítónaranccsárga körmeit, amikkel idegesítően kopogott egész végig.
- Mint egy rossz metronóm - közöltem Sacinak a tanárnőre utalva a büfé sorában állva, akivel ezután egyszerre felnevettünk.
Miután sorra kerültem, és éppen Saci adta le a "rendelését" a büfés néninek, gondoltam, kilépek a sorból, és megvárom a barátnőmet kicsit odébb, hogy ne legyek útban.
Na, de milyen az én szerencsém?
- Bocsi - léptem hátra reflexszerűen, majd gyorsan elrántottam a kezem mellkasától, aminek véletlen támaszkodtam, amikor a sorból kilépve egyenesen nekimentem.
- Nem gáz - mondta Roli egy halvány mosolyra húzva a száját, majd továbbment, én meg a tenyerembe temetve az arcom próbáltam megérteni, hogy miért pont előtte kellett ennyire beégnem. Mondjuk nem szánhatott volna nekem a sors erre a jelenetre egy random végzős srácot az iskola másik végéből, aki a büdös életben nem fog emlékezni rám? Uhh.
De ciki. Tapsot nekem.
Irodalmon Bogdán Judit tanárnőnek Kocsishoz hasonlóan egyáltalán nem állt szándékában bemutatkozni, így inkább csak azzal telt el az óra, hogy beszélgettünk a kötelezőkről, meg hogy ki mit olvasott a nyár alatt. Csak Dominik, Barni, Enikő, Lili és én olvastunk bármit a nyáron, így a többieket Bogdán jól leszidta. Szépen kezdünk, mondhatom.
- De amúgy Úristeeen, ki olvas könyvet??? - kérdezte Niki szünetben a körmét reszelgetve.
- Nemtom', én alsóban olvastam utoljára - viháncolt fel Kitti hangosan felnevetve.
Te jó ég.
Matek előtt már fel voltunk készülve, hogy megint ismerkedünk, ugyanis a csütörtöki laza napon olyan óránk sem volt. Már egész szépen összeállt a megismerkedős szövegem. :)
Matek után angol jött, ahol Kocsist már nagyon is ismertük. Túlságosan.
- Levendula Székely! - szólt rám, majd angolul elmondta, hogy én most kijövök felelni. Ó, micsoda nehézség lesz.
Csillagos ötösre lefeleltem. Na, ez aztán teljesítmény, kérem a felsőfokúmat!
A hetet végül egy osztályfőnökivel zártuk.
- Remélem jól éreztétek magatokat eddig az iskolában - kezdte Pásztor, miközben leült a tanári székre. - De azért még azt hozzátenném, hogy nem ennyi. Mivel szerdán csak hat órátok van, a hetedik és nyolcadik órában lesznek a szakkörök, ami művészeti iskolára való tekintettel mindenkinek kötelező. Sok szakkör közül lehet választani, kezdve a különböző kamarazenekaroktól, táncóráktól, a konyhakultúrán át egészen a rajzig és a médiáig, úgyhogy most fel is olvasnám őket - szedett elő rózsamintás ridiküljéből egy kék dossziét, majd felolvasta a művészeti ágakat. Én biztos, hogy rajzra megyek. Ezt már a felvételinél is tudtam, imádok rajzolni. :) - Ezekre a jelentkezést szeptember végéig lehet leadni. Másik téma. Kántor Tímea tanárnőtől már az első napon panasz érkezett arra, hogy András nem veszi komolyan a tantárgyat. Andriskám, elmesélnéd, mi történt? - nézett a fiúra, aki felemelte a fejét telefonja képernyőjéről, amivel amúgy egész óra alatt kockult, körbenézett, hogy most tényleg őt szólítják-e, majd válaszolt.
Nem veszi komolyan a tantárgyat, mi van? :)
- Én csak bemutatkoztam - vont vállat.
- Akkor Kántor tanárnő bizonyára merő véletlenségből panaszkodott, ugye? - vonta fel a szemöldökét Pásztor, miközben alig láthatóan elmosolyodott.
- Szerintem igen.
Na mindegy, az ofő azért nagyjából leszidta Andrist, majd felajánlotta, hogy lemehetünk az udvarra.
Természetesen éltünk a lehetőséggel. A fiúk fociztak, Saci meg én pedig leültünk a padra és néztük őket.
A többiek nem tudom, mit csináltak, de attól tartok, hogy nem is nagyon izgat.
- Te milyen művészeti ágat választasz? - kérdezte.
- Rajz. Te?
- Nem tudom. Talán a drámát - vont vállat bizonytalanul.
- Az biztos jó lehet - biccentettem. A következő pillanatban egy bőrfoci repült el előttünk. A labda Niki és Kitti felé repült, majd az előző combján csattant.
Uhh. Hang alapján gyakorlatilag nekem fájt.
Niki felsikított, majd könnyeivel küzködve bement az orvosiba Kitti támogatásával. Tudom, nem szép dolog, de kiröhögtük őket, mert azért ez elég nevetségesen nézett ki.
- Bocs - kiáltott utánuk Ricsi röhögve.
Hoppáhoppá. :)
Suli után hazamentünk, otthon elmeséltem a napom Anyuéknak, majd bepakoltam hétfőre és a random lejátszási listámat hallgatva rajzolgatni kezdtem.

Mai nap - 5/5: jó volt. De beégtem. Nagyon. Ááá.