Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

59. Rio de Janeiro

December 26. (vasárnap)
Reggel Mamiék puha, meleg ágyában keltem. Ez lehet, hogy egy kicsit gyerekkönyvesen hangzik, de mindegy. :)
- Jó reggelt! - köszöntem, majd adtam minden családtagomnak egy puszit.
Reggeli után Mami feldobta azt az ötletet, hogy menjünk el sétálni a városban.
- Oké, megyek átöltözni! - szaladtam fel a széles, szőnyeggel borított csigalepcsőn. Díszes, sima felületű, fából készült korlátján már kiskorom óta újból és újból végighúzom a kezem. - Ne mááár - fakadtam ki, amikor észrevettem, hogy a tervezett ruhám a bőrönd legalján van.
- Baj van, Lada? - nevetett Mami. Ő rendszerint "Lada" néven hív (semmi köze a kocsihoz), ami egyébként a Lavanda szó rövidítése. (A lavanda a levendula, mint virág portugálul.)
- Persze, hogy legalul van, amit keresek! - sóhajtoztam a bőrönd cipzárját birizgálva.
- De sok bajod van! - nevetett Mami, majd leült mellém és elkezdte kipakolni a bőröndöt, így észrevette Casso képét is. Uppsz. - Helyes fiú. Ő tetszik nekünk? - kérdezte sejtelmesen mosolyogva.
- Csak egy osztálytársam - ködösítettem.
- Aham. És most úgy csinálok, mint aki ezt beveszi - mosolygott, mire lesütöttem a szemem. Végül rámhagyta a témát.
- Levendula, jössz már? - hallottam Anyu hangját.
- Igen, persze - kiáltottam vissza, majd fél másodperc alatt (jó, azért ez túlzás) felkaptam a ruháimat. A hajamat kifésültem, majd hagytam, hogy a vállamra omoljon, csak a fejem búbjára tolt napszemüveggel "szabályoztam".
Kinnt Anyu, Mami és Sugár is rám vártak. Anyu Mamival beszélt a nagy kocsiban (Mami vezet, Anyu az anyósülésen ült), Sugár pedig a kocsinak támaszkodva üzenetezett (amikor odaértem mellé, megnéztem, kivel, Peti volt a szerencsés nyertes :D).
- Gyertek, üljetek be! - invitált Mami, majd miután helyet foglaltunk a vajszínű, puha üléseken, elindultunk.
- Apu és Papa nem jönnek? - kérdeztem.
- Nem - rázta meg a fejét Mami - Férfias nap lesz. Nagyapád finom pálinkát csinált, bármit rá, hogy megmutatja apádnak - mondta Mami jókedvűen. Nem mondtam még, de irtó büszke vagyok az anyai nagymamámra, nagyon jófej, fiatalos, és legalább egy húszassal kevesebb évesnek tűnik, mint ami - Mehet a zene? - mutatott a rádióra.
- Persze! - vágtuk rá Sugárral, mire felcsendült a Shape of You, mint "vadonatúj sláger". :)
Szeretjük ezt a számot mindannyian, úgyhogy Mamival egyetemben elkezdtük énekelni. Maminak (és Anyunak is) nagyon jó hangjuk van, és nem dicsekedésből, de szerintem a nővéremnek és nekem is. :)
A Megváltó Krisztus-szobor előtt - bár mondjuk nem szokásom - csináltam egy szelfit Napsugárral. Mindketten napszemüvegben a majdnem 30 méteres szobor előtt (legalábbis a Wikipédia szerint), amit természetesen felnyomtuk Instára, mint a két "best sister <3", mert az olyan cuki. :)
Rioban sétálgatva elhaladtunk egy piac mellett, ahol mindenféle pólókat, karkötőket, nyakláncokat, bögréket, kulcstartókat és egyéb mást lehetett kapni.
- "Csak egy osztálytársad"-nak valamit esetleg? - dobta fel az ötletet Mami mosolyogva.
Örökké hallgatni fogom ezt, úgy érzem.
- Jó, benne vagyok - bólintottam.
Vettem egy bőrkarkötőt "Rio de Janeiro" felirattal és egy brazil zászlós medállal ellátott nyakláncot magamnak, egy "Eu te amo Brasil!" feliratú pólót Ricsinek (ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó... ezt az ovis énem mondatta velem), egy oldaltáskát Sacinak (utólag születésnapjára), és még egy sima, egyszerű-de nagyszerű bőrkarkötőt Cassonak, csak úgy, utólag kitalálandó indokkal. Majd Ricsin keresztül adom oda neki.
- Obrigado! - mondta Mami az árusnak.
- Ez mit jelent? - kérdeztem tőle.
- Hogy köszönöm - válaszolt, mire bólintottam egyet, jelezvén, hogy értem már.
Persze valószínűleg nem fogom megjegyezni.
Hazaérve (Mamiékhoz) Napsugárral megnéztük a fotókat.
- Úúú, ez nagyon jó lett - mutatott az egyik fotóra. Szerintem is. :)
Este megnéztem a képet, amit felraktam instára. Érkezett hozzá reakcióként egy privát üzenet, ami a vártnál jobban megmosolyogtatott.
Casso: Ricsi mesélt rólad
Casso: Milyen Brazil?
Vadul dobogó szívvel válaszoltam.
Levendula: Köszi, tök jó :)
Ezután egy csomó ideig üzeneteztünk, a kellemes virtuális románcunknak pedig sajnos Anyu vetett véget, aki elzavart aludni.
Na mindegy, majd holnap. :)

Mai nap - 5/5*: nagyon jó volt! :)