Mandulavirág (Zayn ff)| BEFEJEZETT

1.

Az eső nagy cseppekben esett a kocsi ablakára, én pedig ösztönösen oda nyomtam az ujjam az üveghez, hogy felfogjam a vízcseppeket. Természetesen ez a terv besült. A telefonomon a zene váltott, Ed Sheeran Perfectre, amit amúgy nem nagyon szoktam hallgatni, de most illett a hangulathoz. Nyár vége felé Londonban és környékén kezd szar idő lenni, aztán valamikor újra át csap melegbe, elég nagy hangulatzavarai vannak. A zene elején még nem kezdett el énekelni a vörös hajú, így hallottam, ahogy anya felbont valamit, és megkínálja vele Fredet. Gyorsan előre hajoltam a két ülés között, és belemarkoltam a zacskó tartalmába, ami nagy örömömre csoki golyó volt. A két felnőtt csak nevetett, de ez van. Édességmániás vagyok.

Vissza hajoltam az ablakhoz, mostmár a nasival, és épp elkaptam, ahogy elszalad mellettünk egy tábla a tájjal.                                                                                                                                                                     London                                                                                                                                                                                   Na, még kb egy órás utazás, és megérkezünk a sulihoz. Mert miért is egy wellness hotelbe autókázna az ember, miért ne suliba? Ilyenkor látom be, hogy az élet szopás.                                          Kicsit félek, na jó, remeg a gyomrom, ha újra a koleszre gondolok. Tudom, hogy én akartam ide jönni, most mégis, ilyen közel lenni hozzá, nagyon para. Most kezdem a gimit, 9.-es vagyok/leszek, és kicsit elveszettnek érzem magam, de majd kiheverem. És mért is jöttem koleszbe, ha parázok tőle? Két dolog miatt.

És első sorban nem azért, mert össze vesztem a szüleimmel, vagy születésemtől fogva nem jövünk ki jól. Ellenkezőleg. Nagyos szeretem anyát, és Fredet (anya új férje), és apát, és Angelinát (apa új felesége), és Tomot (a bátyámat). Amúgy azért hívják Tomnak, hogy teljesen sablonos legyen. Tom egy barna hajú, kék szemű, és magas emberke. Szereti a müzlit, és egész nap Tv-t néz, vagy deszkázik, vagy buliba megy. Összesen négy év van közöttünk, vagyis ő tizenkilenc (Én pedig logikusan, és kizárásos alapon tizenöt) éves. De nagyon elkanyarodtam a témától. Szóval szeretem a családom, és azt se unom, hogy mikor reggel felkelek, enyém a fürdő, mikor lemgyegyek, anya meleg reggelit készít, Fred pedig kávézás közben úgy tesz, mintha újságot olvasna, helyette anya fenekét stíröli. Nem unnám meg soha ezeket a reggeleket. És a más rengeteg dolgot sem, ami hozzájuk köt. 

Koleszba azért akartam jönni, hogy megkomolyodjak, tudjam, hogy már magamtól függök, nincs anya mellettem. Hogy felelősségtudatom legyen, és felnőjek végre. Na, ez az egyik dolog. A másik pedig a koleszos buláj életmód, amiről annyit olvastam. Ennyi. 

Remélem normális szobatársam/im lesznek. Már nem emlékszem, hány ágyas szobák vannak. Minden esetre ne legyen Shawn utáló, mert ki akarom rakni a poszterjeit.

Ezek voltak az utolsó gondolataim, mert szépen elaludtam. Arra keltem, hogy elállt az eső, és  Fred ráncigálja a lábam, hogy ébredjek már, megérkeztünk. Nem a legkellemesebb ébresztőmód, mindenki elhiheti, de akkor nem érdekelt, mert megláttam a koleszt. Tamm-tamm. Nagy téglaépület volt, rengeteg ablakkal. A sok, rengeteg cuccomat amit elhoztam, kiszedtük valahogy a csomagtartóból, kézbe vettük őket, és bementünk. Az előtér elég nagy volt, ronda zöld színű, a port a terem végén állt, mint egy kis főhadiszállás. Egy öreg emberke ült bent, és nagyon morcosnak látszott.                                                                                                                            - Neve?- kérdezte fel se nézve gépéből.                                                                                                                        - Heather Zack.                                                                                                                                                                        - Diákot, személyit. - oda adtam neki, ő gyorsan befuttatta, és vissza adta egy köteg papírral, és a kulcsommal együtt.- 69.-es szoba, második emelet.                                                                                              Neeh, emberek, behalás, hogy 69-es szobát kaptam! Íme, a perverz világ.                                                  Felcaplattunk a másodikra a lányok részlegén, és hamar meg is találtuk jövendőbeli lakhelyemet. Üres volt, ami mázli, mert kedvem szerint válogathattam, hol fogok aludni. Két emeletes ágy volt, vagyis jön még három csaj. A jobboldali emeletes ágyról az emeletet választottam. Kicsit körül néztem. Íróasztalt nem kaptunk, de mikrót igen. Nagyon faja. Anya és Fred is lerakták a cuccokat, de még egyet fordultunk, alig hagytam otthon valamit. Mikor végre megvoltunk, nem pakoltam ki,otthagytam az egészet az ágy előtt, bezártam a szobát, és követtem a felnőtteket. Még utoljára fagyiztunk egyet, a lelkemre kötöttek mindent, amit már otthon is elmondtak, végül (anya részéről könnyes) búcsút vettünk egymástól, és elváltunk. Az eső, ami egy kis ideig elállt, újra szakadni kezdett. Rohanva értem be a csarnokba, ahol az öreg bá kicsit ingerülten nézegetett, így jobbnak láttam elmászni onnan, mondjuk a szobámba. Ott kipakoltam az én ágyamhoz legközelebb álló szekrénybe, felraktam az új ágyneműt, a szürke, vastag plédemet, az unikornisos párnámat, és a plüss pandámat. A szekrényem teteje ott ért véget, ahol, az én szintem kezdődött, így mint egy íróasztalla, rápakoltam a telefonom, a füzetem, néhány színes és nem színes tollat, a fülesem, és a töltőket.  A laptopomon is gondolkoztam, de végül a szekrényben végezte. Ez az egész egy és félórát vett igénybe, rendesen lefárasztott. De még csak hat óra volt, én meg nem láttam a várost, azért jöttem egy héttel hamarabb, hogy legyen időm nézelődni, szóval, elindultam. Csak egy pulcsit, pénzt, és a telefonomat vettem magamhoz, meg persze a fülest. Ha az nincs nálam, sehova nem megyek. A szobát bezártam, lecaplattam a lépcsőn, intettem egyet a mogorva bának, és kiléptem az utcára. Az eső szerencsére már nem esett, bár nem lehetett tudni mikor kezdi el megint magát. A kolesz mellett közvetlenül állt a sulim, de nem sokat ácsorogtam ott, mert fujj. Az iskola az utca utolsó épülete, így megfordultam (elég bénán nézhettem ki) és a másik irányba indultam el. Felfedeztem egy éjjel-nappalit, egy kávézó-reggeliző féleséget,egy pici kocsmát, és egy könyvesboltot. Tök király. Visszafelé bementem a kávézó/reggelizőbe, ettem egy mignont, csak, hogy megnézzem milyen az üzlet (nagyon szép). Már sötétedett, de az éjjel-nappalit is megakartam látogatni. Nem volt bent egy vásárló sem rajtam kívűl, és egy mamin kívűl. A kosaramba raktam vagy öt instant levest, egy pizzát, csokit, nasit, üdítőt. Fizettem, és a szatyorral a kezemben indultam vissza. Fél kilenc volt. Fülessel a fülemben lépdeltem a nedves utcán, a kolesz kapu előtt viszont megláttam egy sötét alakot cigifüstöt fújni. Ahogy egyre közelebb értem, megéreztem a füstöt, és szinte össze futott a nyál a számban. Reggel cigiztem én is utoljára, már nagyon rám fért volna egy szál. A kapu elé értem, és megláttam az arcát. Fiú volt, és elképesztően helyes. Sötét, majdnem fekete haj és szemek, vékony, izmos test, tetoválás. Majdnem a nyálam kifolyt, de inkább magamra varázsoltam a pókerarcot, és beléptem az ajtón. Égetett hátulról a tekintete.