Mandulavirág (Zayn ff)| BEFEJEZETT

20.

Fullasztó cigi, pia, drog, és szexszag fogadott, mikor az őrök lefizetése után Zaynel beléptünk a buliba.
A tömény mámor. Hmm. Boldogan szippantottam egyet a levegőnek nevezett töménytelen bűnszagból, és követtem a gazdám az italospultig. Két whisky. Aztán még kettő, és még kettő. Táncoltunk. Éreztem forró leheletét az arcomon, a kezeit a testemen. Szemei csillogtak. Olyan gyönyörű volt. Mint egy fekete, kéjmámoros angyal. Szinte vártam a szárnyat, amivel elrepít a bűnbe.
Mindig is jó gyerek voltam, de ez a minta valahol össze tört. Talán mikor Lores elrángatott az első bulimra. Vagy mikor felhívtam Patrickot az első adag anyagomért. A szüzességem elvesztése?
Már nem is tudom. Rossz lettem. Rossz vagyok. Nem tudom miért csinálok ilyet, csak sodródom az árral. Néha azt is kell, és én úgy érzem most szükséges. Hogy mikor hagyom abba fogalmam nincs. Van egy csepp bűntudatom, de nem eléggé egy határozott lépéshez.
- Kislány, te nagyon be vagy b*szva. - hallottam egy hangot valahonnan magam mellől.
Álmatagon emeltem fel a szemeimet, és konstantáltam, hogy egy asztalnál ülök, előttem egy pohár valami, mellettem egy göndör hajú,félig alvó fiú, körülöttünk egy csomó bulizó ember, Zayn sehol. Nem nagyon érdekelt különös képpen, hogy kerültem ide, felhajtottam a pohár tartalmát, és a fiúhoz fordultam.
- És mizu? - kérdeztem érdektelenül, nehezen forgó nyelvvel.
- Ehj, én úgy beb*sztamm, hogy azt a k*rrva élet. De te iss, olyanokat mondtál, hogy azt a k*rrva élet.
- Ne káromkodjál már! - kiáltottam, nem is tudom miért, hiszen én is szoktam, most valamiért zavart.
- Bocsánat. - hajtotta le a fejét, amitől hosszú, göndör haja az arcába hullot, majd elkezdett sírni - csak tudodh most szakított velem a barátnőmm, és olyan kib*szottul fájj. Nehm tudhhhom, hogy miért hagyhott ehhehel!
- Hey, álljál meg- kiabáltam oda egy csajnak, aki egy műanyag pohárral mászkált - add ide, sürgős terápiára van szüksége? Érted? Terá-pia. Hihi.
A csaj értetlenül nyújtotta oda a poharat, amit én rögtön a gödörnek nyújtottam.
- Ezt igyad meg-hukh- fele.
A fiú keserű ábrázattal hajtotta fel az alkoholt( reméltem legalábbis, hogy nem víz volt), és zokogva az ölembe borult.
-Mihhért? Én annyihrah szeretteheem! Minhent megadhtam nekihii. És megis leléhépetth! Kib*szhott élethh!
Meglapogattam a fejét.
-Ki fog-hukh-od heverni haver. Hukh. Bízokh benned, hukh. Soseh szabad felad-hukg-ni.
Felemelte a fejét, így láthattam, hogy a szemei rikító zöldek. Bár most könnyesek voltak.
-Ilyeth még anyámh seh mondotth nekem, hukh. Köszönöm, hukh.
- Hogy hív - hukh- nak?
- A nevem H.. Henry, hukh.
- Heather vagy-hukh-ok.
Hirtelen két csávó, és egy csaj penderült a mi asztalunkhoz, egy zacskó fehér port öntöttek az asztallapra, és nagy röhögés közben felszívták.
- Hukh, én iiss! Légyszih!
- Na gyere csajszih, szippants velünk, hihihi- nevetett az idegen lány, és elém is kiszórták az anyagot.
Felfogtam a hajam, lehajoltam, és felszívtam a porcukrot.
Kéjes érzés volt, ahogy átjárta a testemet a cucc.
Minden kitisztult, égett, homályosodott, az utolsó képkocka amit láttam az volt, hogy Henry is az asztalra hajolt, onnantól képszakadás.

Egy puha helyen ébredtem, valaki szuszogott mellettem, azt hittem Zayn, de feltűnt, hogy nem karol át, ezért ilyedten kaptam fel a fejem. Mi a f*sz? Felültem az ágyban, a paplant magam elé kaptam,mikor rájöttem,hogy nincs rajtam felső,meg úgy semmi, és a mellettem levőhöz fordultam. Csak a csillogóan rózsaszín haját láttam, mire elfintorodtam, és neki láttam össze szedni a ruháimat. A gyomrom görcsbe rándult a gondolatra, hogy Zayn mit csinálna ha megtudná, aztán amúgy is fájni kezdett, mert a szervezetem jelezte, jól jönne neki a reggeli kokainadag. Az rémlett, hogy a bugyimba tűrtem egy apró zacsival, de hát az már hol járhat. Végigpásztáztam a szobát, és az ágy
alatt találtam meg, senki ne kérdezze, hogy került oda, mert fingom sincs.
Halkan lépkedtem kifelé, útközben próbáltam a tenyeremből felszívni a kokaint, valamilyen szinten sikerült is, de nagyon tüsszögnöm kellett tőle.
Ahogy mentem le a bár alsó szintjére, megnéztem a telefonomat is, pedig szerintem, így visszatekintve nem kellett volna.
Rengeteg nem fogadott hívás, és üzenet Zaynntől. Aztak*rva.
Végiggörgettem az üzeneteket, kábé az összesben az volt, hogy "K*rva gyorsan vedd fel a telefont! ",vagy *Hol a f*szba vagy?! ", szóval lehet jobb lenne itt és most felakasztani magam. A gyomrom ugrált, mint egy teniszlabda az idegességtől, feszülten tipegtem le a lépcsőn, és ahogy körbenéztem, megláttam a bár hátuljában egy asztalnál az ismerős göndör fürtöket. Király, majd Henry segít! Odaszaladtam, elkezdtem rázogatni a vállát, amíg mocorogni nem kezdett.
- Henry, kérlek kelj fel! - suttogtam feszülten.
Álmosan emelte fel a fejét, majd megszólalt.
- Nem Henry a nevem.
- Tegnap ezt mondtad! Emlékszel rám?
- Rád? Hát persze, te vagy Heather. Harry vagyok, mi kéne?
-Van kocsid?

Így történt, hogy jó 10 perc múlva ott ültem Harry autójában, és idegbetegen tördeltem az ujjaimat.
- Nyugi, biztos nem fog megölni a pasid, ha nem válaszoltál neki.
- Lefeküdtem egy idegennel b*szki! Ezért kicsinál.
- Ne mond el neki.
Hmm, ez nem is rossz ötlet.
- De akkor mit mondjak?
-Ami történt. Benyomtál, kiütötted magad, aztán felkeltél, és rohantál hozzá.
Sóhajtva bólogattam. Ez jó lesz.
- Ez az az utca? - kérdezte, miközben bekanyarodott.
- Igen, légyszi tegyél ki itt, nem akarom, hogy meglásson.
- Rendben- állt félre, majd a kezembe nyomott egy cetlit- itt a számom, ha kellek még ilyen mentő helyzetekre, most van időm - mosolyodott el szomorúan.
- Nagyon köszönöm - villantottam rá, és rohantam Zayn háza felé.
Féltem. De tényleg, remegett a gyomrom, a kezem, a szívem vadul dobogott, és olyan szintű pánik jött rám, hogy megfontoltan, hogy leülök ide az utcára sírni.
A kokain mellékhatása. Pánikrohamok.
Ez még nem olyan durva, gyerünk, meg tudom csinálni.
Összeszorított szájjal tettem a kezem a csengőre, és nyomtam meg azt.
Nyílt az ajtó.
Egy melegítős, bőpólós Zayn nyitott ajtót, szó nélkül állt félre, hogy be tudjak jönni.
- Lefeküdtél valakivel ugye? - hangja nagyon rekedt volt, nyugodt, de éreztem, pár pillanat, és robban.
Akkor eltűnt Harry kifogása, az én beleegyezésem, hogy majd hazudni fogok Zaynnek, eltűnt a kokain hatása, és maradtam én, egy remegő kislány.
Zokogva bólintottam egyet. Tudtam mi jön. Elmondja a szüleimnek, és ők mégjobban utálni fognak. Kitagadnak. Már nem fognak szeretni egy icike-picikét sem. Egy rongy leszek a szemükben, amire rátaposhatnak.
És bűntudatom is volt. Zayn felé. Ha csak egy kicsit is, fontos lett nekem, és bármit megtettem volna, csakhogy ne lássam azt az arcot, amilyet vágott a bólintásom után.