Mandulavirág (Zayn ff)| BEFEJEZETT

25.

Minden olyan lett, mint régen, a bevallásom előtt. Bár Zayn nem mondta, hogy szeret, nem is vártam tőle, kedves volt a maga módján, és foglalkozott velem. Azt, hogy sírt értem, egyszerűen nem tudom még most sem felfogni.
Annyi fájdalom, és bűntudat sugárzott az arcán, és ezek könnyek formájában távoztak.
Lustán nyujtózkodtam a kanapén, ezzel véletlenül megrúgva Safaa lábát. Zayn áthívta, ő elment valahova, mi pedig természetesen benyomtunk, mint az állat.
- Szilveszter után lesz a nővérem esküvője - nyekeregte- annyira meg fogja bánni.
-Ja. George egy nyálgép.
- Annyira rühellem.
- Hé... te is látod azt a fura majmot ott a plafonon?
-Nem én sok-sok-sook cserebogarat látok. Köröznek így, meg úgy.
- Nagyon f*sza.
Ajtócsapódás.
- Na b*szdmeg. - morogtam.
- Sziasztok - vágódott le mellénk Zayn, de mivel elég gyatra üdvözlést kapott ránk nézett. - Ne már, Safaa, te is? Heather?
- Nem én adtam neki. Igazából... tőle vettem az ötletet.
- Na b*szdmeg, itt vagyok két drogossal. Adjatok nekem is valamit.
- Heroin? - ültem fel azonnal.
- Van más?
- Nincs- kuncogott a húga.
- Akkor azt adj.
Izgatottan szaladtam be a szobába, és hoztam ki a kellékeket.
A heroint feloldottam, felforraltam, felszívtam az injekcióba, közben Safaa segített a bátyjának betekerni a karját.
- Harapj rá - Zayn értetlenül tette amit kért.
Óvatosan szúrtam a bőrébe a tűt, amit nem tetsző nyögéssel díjazott, de miután az összes anyag a vérébe került, csak kitágult szemmel tátogott, aztán kiterült. Az első adag heroinnál mindig így megy.
A Rush hosszú időre nyúlt, mire végre kinyitotta a szemét.
- Ez kib*szott jó - közölte, és elmosolyodott.
Szerettem Zayn mosolyát. Megnyugtató volt, cuki, és elképesztően dögös.
Safaa felállt, kiment a konyhába, és behozott egy üveg bort.
Pislogtam, és Safaa még mindig ugyanúgy ült a kanapén, semmi alkohollal a kezében.
Micsoda világ.
Ott feküdtünk mindhárman a szőnyegen, a testünk így háromágú kiscsillagott képzett, és bámultuk a plafont. Olyan nyugodt volt minden. Lehunytam a szemem. Csodálatos.
Talán mindennek oka van az életben.
Ha nem kezdtem el volna drogozni, nem közösködnék most Zaynnel, viszont a családommal össze vesztem. Nem tudom, miért nem érdekel ez.

***

A táskámmal a hátamon lépkedtem a metró aluljáróban. Igazából nem tudom, mit kerestem én itt, mehettem volna taxival is Safaahoz, de nem, nekem muszály volt egy bűzlő emberekkel teli dobozban rázkódni végig azt a húsz perces utat. Talán hiányzott a közélet, amelynek évekig én is tagja voltam.
Régen én is a normális emberek közé tartoztam, akik bevásároltak, ettek, ittak, beszélgettek, veszekedtek. Ma már nem tudom elképzelni az életem drog nélkül. Régen nem tudtam elképzelni az életem droggal. Változó világ.
Próbáltam kikerülni a nekem jövő embereket, és én is levállaltam néhányat.
Aztán a tömegben észre vettem egy ismerős, vasalt barna hajat.
Vörös prémkabátkában és tűsarkú csizmában volt, megspékelve egy szűk, csillogó bőrnadrággal. Kezében piros kistáskát lengetett, majd felszállt vele az egyik vagonba.
Ez Lores b*szki!
Rohanva törtem magamnak utat a tömegen. Az emberek tolakodtak, a hangosbemondó közölte, hogy lejárt a felszállási idő.
A metróajtó becsapódott mögöttem, majdnem becsípte a kabátomat, én pedig lihegve próbáltam össze szedni magam.
Sok ember volt, alig fértünk el. Nagy nehezen tudtam elindulni Lores felé, aki mit sem sejtve álldogált egy helyben.
- Bocsánat, át szeretnék menni- kocogtattam meg egy termetes bácsi hájas hátát.
- Arrébb sincs hely, hova akar még menni?
- Csak engedjen át, semmi köze hozzá - morogtam, és átslisszoltam azon a kis résen, amit kiszorított nekem.
- Lores! - ragadtam meg a piros kabátjába bújtatott karját, mire felém kapta a fejét- Hova tűntél? Miért nem hívtál minket? Valami baj van?
- Heather, kicsim, te mit keresel itt?- ilyedt volt.
- Egy barátnőmhöz indultam, de megláttalak, és utánad jöttem.
- Hahh, hogy vagytok, minden oké a koleszben? A lányok kibékültek? És veled mi a helyzet?
- A lányok össze jöttek, én pedig Zaynnhez költöztem, mert anyámék megtudták, és kitagadtak.
- Ohh, te szegény. Milyen p*csfejek a szüleid, mármint bocsánat. Mond meg a lányoknak, hogy gratulálok nekik.
A metró megállt, ő sietve kiszállt, és továbblépkedett.
Utána szaladtam.
- Lores, várj meg! Miért nem te mondod meg nekik? Amúgy is, hova tűntél?
- Nem akarlak belekeverni a bajos ügyeimbe Heather, csak rosszul járnátok. Amúgy is, túl hosszú lenne.
-Van időm.
- De nekem nincs. Mármint, elég elfoglalt vagyok mostanában. Nem kellett volna találkoznunk sem.
- De miért? - riadtam meg.
- Heather - fogta lágyan a kezei közé az arcom- én már nem megyek vissza. Soha. Nem akartam beszélni veletek, de ha már itt vagy, el tudok köszönni. Nagyon szeretlek titeket, és szurkolok nektek, hogy boldogok legyetek. Érted Hets? Legyél boldog. Kérlek. Nagyon köszönök mindent. Légy jó, Heather- simította meg az arcom könnyes szemekkel, majd megfordult, és elsietett.
A könnyek egyre csak folytak le az arcomon, szipogva szálltam vissza a metróra, és hívtam fel Safaat.
- Szia Saf, mégse tudok menni, sajnálom.
- Minden oké Hets? Miért ilyen a hangod? Te sírsz?
- Majd... később elmondom.
- Rendben, de ne csinálj semmi hülyeséget, rendben?
-Oké, szia.
Csendben zokogva dugtam be a fülesem, és indítottam el a "szarazélet" című lejátszási listám.
Miért kellett így történnie? Mért nem maradhatott úgy minden, ahogy év elején volt? Lores nagyon fontos nekem, és most elment, én meg nem tudok ellene mit tenni. A metrón ülő embereket nem zavarta a pityergő énem, úgy látszik errefelé ez megszokott, vagy nem is tudom.
Ahogy leszálltam, felhívtam Zaynt.
- Szia cica- hallottam kellemesen rekedt hangját.
Kirázott tőle a hideg.
- Zayn, értem tudnál jönni?
- Jól vagy? - volt rögtön aggódóvá a hangja. De édes.
- Persze.
Gyorsan lediktáltam neki a címet, aztán bontottuk is a vonalat.
Felmentem az utcára, vettem egy kávét, és rágyújtottam. Meg kellett nyugodjak. Ahogy a heroin a szervezetembe került rögtön minden jobb lett. Még biztos találkozok Loressel, megbeszélem vele, hogy jöjjön vissza, újra legyen az, aki volt. Aztán minden jobb lesz.
Észrevettem Zayn kocsiját, mire odaszaladtam, és bepattantam mellé.
- Mire ide érek be is állsz, mi?- nevetett, és letörölte a könnyeim. - Na kérek egy csókot, és utána mond el, mi történt.
Ajkaimat ajkai ellen nyomtam, és újra megjegyeztem magamnak, hogy szeretem Zayn csókjának az ízét.
- Biztos minden oké veled? - kezdett játszadozni a hajammal.
- Velem igen.
- Safaa mondta, hogy sírtál, és én is nagyon úgy hallottam.
- Miért zavar ha sírok?
- Nem szeretem. Ha sírsz, szomorú vagy. Azt pedig k*rvára nem akarom.