Mandulavirág (Zayn ff)| BEFEJEZETT

22.

- És mit mondott? - hajolt előre az asztalnál JiWoon.
- Semmit. Adott egy puszit a nyakamra, és kiment cigizni.
- Ezt honnan tudod? - döntötte oldalra a fejét.
- Vitte a dobozt és a gyújtót.
- Ja.
- Lehet nem kellett volna helyeseljek, de be voltam állva mint az állat.
- Mert most tiszta vagy?
- Nem, de én szinte sose vagyok tiszta.
- Lehet, hogy azért ment el, mert ő is szeret, csak nem merte bevallani.
- Ugyan már JiWoon! Úgy ismered te Zayn Malikot, hogy fél valamitől?
-Sose lehet tudni...
- Egyszerűen csak nem tudta lereagálni.
- Pesszimista vagy.
- Semmi okom nincs rá, hogy optimista legyek.
A második szüneten kívül az összes többit fent, a végzősök folyosóján töltöttünk, lestük Lorest, hátha feltűnik valahol, de semmi. Egy apró nyomot, vagy bármit sem hagyott nekünk, egyszerűen csak feloldódott.
Nagy nehezen Clarkot is elkaptam, egy rövidke kérdésre, hogy nem tudja e, hol van.
- A tanár azt mondta leigazolta, többet nem tudok- rázta meg a fejét, próbálta mutatni, hogy mennyire leszarja, de a végén elcsuklott a hangja.
- Köszönöm - erőltettem magamra egy szomorú mosolyt, mire bólintott, és fekete ruhás alakja már el is tűnt a folyosó végén.
Tanácstalanság. Őrjítő dolog.
- Elmondom- ragadta meg a karom JiWoon-, hogy mi történt.
Bár becsöngettek, és órára kellett menjünk, a következő szünetben tényleg neki állt mesélni.
- Azon a hétvégén történt minden, amióta kerüljük egymást. Felajánlotta, hogy elvisz a vasútig. Belementem. Az úton... beszélgettünk, általános dolgokról. Aztán mikor odaértünk- itt kipirosodott halvány arca- megcsókolt. Nem mondott semmit, csak odaérintette a száját... szóval érted. És én... visszacsókoltam. Még mindig össze vagyok zavarodva, de akkor még inkább az voltam. Nem voltam tisztában az érzéseimmel, és próbáltam nem is foglalkozni velük. A tudat alatti tudta, hogy bejön nekem Clark, ez olyan... valószínűtlennek tűnt, hogy elástam azt az érzést magamban. Akkor nem mentem haza. Az egész hétvégét együtt töltöttük, egy kis motelben... nem, nem történt semmi olyan, ne nézz így! És ne nevess! Szóval. Csodálatos két napot töltöttem vele, de mikor hétfő reggel rájöttem, hogy hétfő reggel van, én beszartam. Nem mertem úgy elétek állni, hogy... hát, hogy próbálunk össze jönni, vagy mi. Ezt elmondtam Clarknak, és kértem, hogy fejezzük ezt be. Rohadt rosszul esett neki. És nekem is. Ennyi a mese.
JiWoon története megdöbbentő volt, és várható egyszerre. Annyira látszott, hogy kedvelik egymást... miért nem jutott ez az eszembe?
- JiWoon, én sose itéltelek volna el e miatt, és Lores sem. A többiek véleménye nem számít, ha ti komolyan gondoljátok. Na gyere ide! - öleltem magamhoz, és a fejét kezdtem simogatni.
- De szerintem teljesen elszúrtam, már ha akarnám se bocsátana meg! - kezdett el sírni.
- Dehogynem, majd én beszélek vele. De azt kell tudjam, biztosan akarod ezt? - húzódtam el tőle, hogy a szemébe nézhessek.
Bólintott.
- Igen.
- Okés, akkor majd valamikor beszélek vele, vagy szeretnél te?
- Igen, én szeretnék.
- Akkor hajrá hercegnő - mosolyogtam rá.
Talán elindultunk abba az irányba, ami a helyes, vagy ez csak egy kábé semmit sem erő lépés volt?

Fáradtan ültem be Zayn mellé a kocsiba, és kötöttem be magam. Nem köszönt, csak durván megcsókolt, és elindult haza. Nem nézett rám. Rosszul esett. Csak néztem őt, a fekete pulóverét, a sötét, picit kuszán álló halyát, enyhe borostályát, a gyönyörű szemeit. Annyira lehetetlennek tűnt számomra is, hogy beleszerettem, de az érzéseimet nem én irányítom. Zayn érzéketlen, bunkó, és lekezelő volt velem, ha nem is annyira mint most, de a kezdetektől fogva. Nem szeretett, szerintem még nem is kedvelt, csak egy ölébe pottyant lehetőség voltam, amit nem halasztott el. Fájó érzés volt. Viszont merültek fel kérdések. Ha a bulin lefeküdtem volna vele, akkor is megmaradt volna a kapcsolatunk (ha lehet ezt az egészet kapcsolatnak nevezni)? És ha máshol, például a suliban, vagy tényleg egy étteremben találkoztunk volna, felfigyelt volna rám? Szinte nulla az esélye.
Mégis, akárhogy szeretem őt, utálom ezt az életet. Talán velem van a baj, és nem vagyok elég szerelmes? Nem vette figyelembe azt, hogy én ezt mennyire szeretném, bűntudat nélkül tett a k*rvájává. Bár nem panaszkodhatok, Zayn rohadt jó az ágyban, de valljuk be, a nők igénylik a szeretet. Nem tudom a pasik mennyire, mert még nem volt szerencsém annak lenni, de a megfigyelések alapján szerény nemem csoportja az igényesebb.
Ráadásul a heroin miatt már nem kívánom a szexet, és bár nem fáj, de nem is kellemes. Zayn ezt is leszarja, ugyanúgy megkefél, akarom-e, van-e hozzá kedvem, vagy nincs.
A nagy hóesés miatt lassabban mentünk, ami nekem nagyon nem kedvezett.
Ilyenkor már rég otthon szoktunk lenni. Mi tart ilyen sokáig?
Ma reggel szerencsére normálisan be tudtam lőni magam, de azóta bőven eltelt öt óra, mert Zaynnek suli után megint be kellett mennie a céghez, nem engedte, hogy taxival menjek, mert, hogy az rohadt veszélyes (csak nem aggódik a drága?), ezért JiWoonnál és Clarknál ültem jó sokáig.
A heroin elvonási tünetei az utolsó belövést követően 4-6 órán belül elkezdődnek, amit én is éreztem.
Idegesen doboltam a lábammal, az ujjaim tördeltem, a hasam egyre erősebben görcsölt.
- Tekerd feljebb a fűtést kérlek - szólaltam meg halkan.
Hidegrázás, libabőr.
- Bírod még egy kicsit? - a hangja most enyhén lágy volt, szinte törődő.
- Nem fogok meghalni- villantottam ideges mosolyt, és összeszorítottam a szám.

Megkönnyebbülten, mégis feszülten pattantam ki a kocsiból, és szaladtam a házhoz. A kulccsal megint kicsit elbíbelődtem, de nem volt olyan nagy gond, néhány perc múlva már az ágyban ültem, a szokásos kanállal a kezemben, feloldottam benne a világosbarna heroint, égő gyertya fölé helyezve felfőztem, és felszívtam az injekcióval.
A felkaromra tekertem a bőr szíjat, erősen meghúztam, a kilógó végét a számba helyeztem, ráharaptam, a tűt a vénámhoz helyeztem, és beleszúrtam. Fájt, de nem foglalkoztam vele. Mikor az utolsó csepp is a szervezetembe került kitágult szemekkel engedtem ki a számból a szíjat, az injekciót az éjjeliszekrényre raktam, és lehunytam a szemem. Az az érzés b*szki.... Halkan sóhajtottam amíg tartott a Rush, majd elengedtem magam az éber álomnak.
Elengettem volna.
Résnyire nyitott szemeimen keresztül láttam, ahogy Zayn fölém hajol, és lejjebb húz, hogy az ágyon feküdjek.
- Kanos vagyok, dugjunk- jelentette ki sötét, szenvedélyes szemekkel.
Én nem voltam beindulva, a szervezetem egyáltalán nem kívánta a közösülés örömeit, de Zaynt ki kellett elégíteni, így egy perverz mosolyt erőltettem az arcomra, és hagytam, hogy tegyen velem, amit akar.