Mandulavirág (Zayn ff)| BEFEJEZETT

3.

Másnap már tök sokan megjöttek. Persze nem a mi maradék kettő szobatársaink, hanem mások. Közeledik az év eleje. Sajnos. 

JiWoonnal a kolesz előtt álltunk, én cigiztem, ő meg ült, és nézte, ahogy fújtam ki a füstöt. Beszélgettünk, mindenről, ami eszünkbe jutott. A felhőkről, és füstről, amit feléjük fújtam. Abból is felhő lesz, ha eléri őket? Ezen lehetett is volna filozofálni, ha nem tanultuk meg volna általánosban miből vannak a felhők. Nem cigifüstből. Lassan dél lett, mi éhesek lettünk, ezért felmásztunk a szobánkba, hogy készítsünk valami kaját. Zacsis leves mellett döntöttünk, kis műanyag tányérba raktuk őket (még ma reggel vettünk egy csomaggal), vizet öntöttünk rá, és beraktuk a mikróba.                                                                                                                                                              -Van valami nasid? Nekem van.- mutattam fel egy zacskó gumicukrot, és csokigolyót.                         - Nekem van pillecukrom, csokim, keménycukrom, gumicukrom, és ropim.                                             - Hmm- bólintottam elismerően- majd elkísérsz vásárolni.                                                                                Csak bólintott egyet, és kiszedte a két tányért a mikróból, mert csipogott. Mármint a mikró. Törökülésben helyezkedtünk el az ágyunkon, és kezdünk el enni. Mindenki azt mondja, hogy a zacsis leves szar, és egészségtelen, na de ez. Ez rohadt jó volt. 

Nagy zajjal csapódott ki az ajtó,és egy lány lépett be sűrű káromkodások közepette. Hosszú barna haja, és sötét szemei voltak, így első látásra, biztos, hogy spanyol a csaj. Második látásra is. Akkor spanyol. Fehér farmersortot, piros haspólót és vans cipőt viselt. Vagy négy bőrönddel és három sporttáskával próbált bemászni. Most így elgondolkoztam, hogy csak az én szüleim kedvesek, hogy segítettek felpakolni? Kicsit fura. Mivel nem nagyon tudott bejönni a sok cucctól, letettem a tálamat, és felálltam.                                                                                                                                      - Várj, segítek- nyeltem le a számban lévő tésztát, és ragadtam meg két bőröndjét.                                -Ja, az amúgy jó lenne- bólogatott,majd gyorsan felemelkedett, és a kezét nyújtotta-  Dolores Sanches.                                                                                                                                                                      Mondtam én, hogy spanyol.                                                                                                                                             - Heather Zack.                                                                                                                                                                      - Én meg Kim JiWoon, és nem vagyok bunkó, csak elég gyenge, nem tudnék segíteni.                         -Igen, látszik is rajtad, nem is vártam, hogy felállj.                                                                                                  Ennek a csajnak aztán nagy a szája. De szimpatikusnak látszik.                                                                     Miután mindent behordtunk, Dolores elkezdett kipakolni, nem engedte, hogy segítsünk, ezért visszahelyezkedtünk az ágyra, és folytattuk a kajálást. Az alattam lévő ágyat választotta, és miközben mindent pakolt ki, mi kikérdeztük. Így tudtuk meg, hogy Dolores 17 éves, pincér szakra iratkozott, úgy kell hívni, hogy Lores, és, hogy egy ribanc. Ezt nem én, vagy JiWoon vontuk le, ő mondta magáról. A ruhái között szerencsére minden féle szín helyet foglalt. Nincs semmi bajom JiWoonnal, de egy kicsit fellélegeztem.  Az ágyneműje fekete volt, arany színű díszpárnákkal, és pléddel, a plüsse pedig egy vörös playboy nyuszi plüss. Igazán ennivaló. Miután végzett a pakolással, levette a cipőjét, és leült az ágyára.                                                                    - Ribik, kéne ide egy szőnyeg. Elég ocsmány a padló, nem gondoljátok?                                                      - Ahhoz talán meg kéne várni az utolsó szobatársunkat, nem?                                                                          - Már mi a f*szér kéne megvárni? Mi van, ha leszbi?                                                                                                - Attól még neki is van stílusa- csóváltam meg a fejem- te homofób vagy?                                                  - Én?- nevetett- tudod hány csajjal smároltam már életemben?                                                                                      - Nem, hánnyal?                                                                                                                             - Én se tudom- vont vállat- de oké, megvárhatjuk, körmöt akarok festeni.                                                    Tényleg neki állt körmöt festeni, mi JiWoonnal befejeztük a kajálást, és közben azon vitatkoztunk, milyen szőnyegünk legyen. Én feketét vagy szürkét akartam, Lores feketét vagy aranyat, JiWoon pedig rózsaszínt. Végül délután három órakor végre kicsapódott az ajtó, és belépett rajta a negyedik tag. Két bőröndöt, és egy sporttáskát cipelt, rövid, szőke haja volt, kék szemei, agyontépett fekete farmert viselt,  fehér Nirvanas trikót, és fehér converset. És volt egy fekete fültágítója.                                                                                                                                                                   - Sziasztok- sétált be, a lábával becsapva az ajtót. Vízhangzott az egész folyosón.                                   Ledobta a cuccait az üres szekrény elé (onnan tudta melyik az üres, mert JiWoon szépen nyitva hagyta az övét), és felénk fordult.                                                                                                                                   - Rosaline Clark. De csak Clark.                                                                                                                                      - Heather Zack.                                                                                                                                                                        - Kim JiWoon.                                                                                                                                                                           - Dolores Sanches. De csak Lores. - Lores össze szűkített szemekkel figyelte Clarkot- Leszbikus vagy?                                                                                                                                                                                            Hát igen, nekem is ez jutott először az eszembe, mikor megláttam. Clark bólintott.                               - Nem gondoltam volna, hogy ennyire feltűnő, de igen, a lányokat szeretem. Ti?                                    Megnyugtattuk, hogy full heterók vagyunk, és nem is vártuk meg, hogy kipakoljon, elrángattuk szőnyeget venni. Ajánlotta, hogy akkor nézzünk függönyt is, mert ami most van az ocsmány, így lett még egy vitatárgy. Út közben Clarkot is kikérdeztük, ő pedig elmondta, hogy Ausztráliai, 18 éves, pincér szakra jött, és évvesztes(Lores fújtatott egy kicsit, de láttuk rajta, hogy örül azért). Továbbá azt is elmondta, hogy utálja a nevét, a Rosalinet, mert túl lányos, ő pedig a "fiút" szokta kitenni egy párkapcsolatban. Látszik is rajta. 

Nagy nehezen, két villamosozás után megtaláltuk a házberendezős boltot (tudja a f*sz, mi az igazi neve), és bevonultunk. Alig volt egy-két ember, viszont a pénztáros nő rögtön odasietett hozzánk segíteni, de Lores és Clark elküldte (senki nem akarja tudni hogyan). A szőnyegeknél nem sokat válogattunk, találtunk egy feketét, ami mindenkinek tetszett JiWoon kivételével. 

Hogy ne legyen szomorú, meg neki is legyen szava, a függönyt ő választotta, természetesen a mi beleegyezésünkkel. Nem is volt olyan rossz. 

A pénzt összeadtuk rá, Lores fizetett, és a két becsomagolt óriási cuccal újra kezdődött az ide-oda menés a városban. Megint nem  tudtuk, hogy hol vagyunk, és zárás előtt vissza kellett volna érni a koleszbe, hiszen senki se akart egy padon aludni. Egy cigivel a számban böngésztem a gugli térképet, és próbáltam eldönteni, melyik villamosra kell felszálljunk. Nagy sokára meglett, megvártuk, felszálltunk, de nem tudtunk leülni, mert tömve volt.                                                                 - Ha tudtam volna, hogy ennyire nem tudtok tájékozódni...jöhettünk volna kocsival. - ejtette hátra a fejét az ülésre Clark.                                                                                                                                              Mind a hárman egyszerre néztünk fel Clarkra, aki ártatlanul szuszogott tovább. Hát beszarás...nem is tudtam, hogy van kocsija. És mi itt szarakodtunk vagy három órán keresztül.       - B*szdmeg Clark. - morogta Lores, és habár nem ismerem annyira, tudtam, ha nem lett volna ennyire fáradt, felvágta volna a szőke ereit a műkörmeivel. 

Egy kínkeserves óra után végre már a kolesz lépcsőjén kecmeregtünk fel. Este nyolc volt, kezdett sötétedni az idő. Fáradtak voltunk. De azért leraktuk a padlóra a szőnyeget, és felraktuk az ocsmány függöny helyett az újat. Végül is egész szép lett a szoba.