Mandulavirág (Zayn ff)| BEFEJEZETT

23.

Lassan magzatpózba gömbölyödtem az ágyon, és lehunytam a szemem. Őrjítő csönd. Magány. Nyugtalanság.
Félek. Nem érzem magam biztonságban ha egyedül vagyok, ami mostanában sokszor előfordul. Mióta JiWoon és Clark kibékültek, és össze jöttek, nagyon egymással vannak elfoglalva. Persze, ezt nem vehetem zokon, és nem is veszem, örülök, hogy boldogok. A téli szünetre elutaztak Clark apjához. Így egyedül maradtam Zaynnel, aki amúgy se foglalkozik velem, de mostanában végképp nem. Rohadtul megbántam, hogy azon az estén igent válaszoltam, de az ember nem gondolkozik betépve. Sok munkája van a cégnél, besegít az apjának. Ma is. Tudom, hogy mondhatna nemet is, de nem akar velem egy légtérben lenni. Menekül. Persze ezt letagadta mikor rákérdeztem, de könyörgöm, ma kib*szottul karácsony van, senki sem dolgozik ilyenkor. Talán a szüleihez ment ünnepeli.
A szüleim. Egyetlen egy karácsonyt sem töltöttem még nélkülük, az ideit pedig úgy látszik teljesen egyedül fogom. Olyan rossz.
Felkeltem, letöröltem a könnyeimet, és újra belőttem magam. Felejteni. A családomat, a barátaimat, a régi, mesés életem, a szerelmem, hiszen úgyse lesz soha az enyém.
A Rush lefolyása után még legalább tíz percen keresztül feküdtem mosolyogva, majd felálltam, és a fürdőbe mentem.
A tükörből egy sápadt, karikás szemű, fáradt lány nézett vissza. Le sem tagadhatom, hogy drogos vagyok, mint a filmekben, olyan állatul nézek ki. A hajamból csináltam egy kócos kontyot a fejem tetejére, a szemeimet erősen kikentem, a karikáimat is elfedtem, így már úgy néztem ki mint egy emos, de az is már haladás.
Visszamentem a szobába, felhúztam csupasz lábaimra egy szakadt farmert, és kimentem. Belebújtam a bakancsomba és a kabátomba, a kapucnit felcsaptam a fejemre, és kiléptem az ajtón.
Fogtam egy taxit, ami kivitt jó messze ebből az undorítóan képmutató, csillogó negyedből, a csöves részlegre. Ott kezdtem el sétálni, amíg rá nem akadtam egy még fura módon mindig nyitva tartó boltra.
- Segíthetek? - az öreg bácsi meg volt fázva, elárulta borzalmasan rekedt hangja.
- Ajándékot szeretnék venni. - szinte suttogtam.
- Hohó, az én boltomban van minden, tessék velem jönni - a hátsó polchoz vezetett- itt van a részlegünk, tessék.
Mind giccses, undorító ajándékok voltak, ezért csak megráztam a fejem, és nem foglalkozva a bácsi kiáltásaival, mentem ki az üzletből.
A lábaimat figyeltem, amik lassan lépkedtek a koszos havon. Miért is mentem én be abba a boltba? Spontán ötlet volt. Senkinek nem kellett ajándékot venni, a lányoknak már odaadtam az indulásuk előtt. Talán a szüleimre gondolt a tudatalattim. Fázott a kezem. Vissza kéne menni.
Kocogva értem be a boltba, össze dörzsöltem a kezeimet, ahogy megcsapott a kellemesebb hőmérséklet, mert azért meleg nem volt. Az ajándékos polchoz mentem, hogy jobban körülnézzek. Csillogó kölnik, mikulások, hóemberek, karácsonyfák, üdvözlőlapok, meg sok más. Végül levettem anya számára egy hógömböt, Tomnak egy csillogó hóembert, úgyis mindig sz*pattuk egymást az ajándékokkal, továbbá két díszes üvegű bort, és a kasszához léptem velük.
- Tyű, ez az idő - rázta a fejét a bácsi, miközben csomagolt- igazán karácsonyi hangulat van, miért tetszik így búsúlni, nem jó az. Na tessék!
Fizetés után elköszöntem, és kifelé igyekeztem az üzletből.
Nagy nehezen találtam taxit, ami elgurult velem vissza a gazdag negyedbe.
A ház még mindig üres volt, szó nélkül öltöztem le, a szobába érve a farmeromat is lerúgtam, így megint abba az állapotba kerültem, amiben a bolt előtt voltam.
Zayn pólójában, és egy bugyiban ültem a földön, a szekrényemben kutatva. A legmélyéről emeltem ki az apró fehér csomagot, amin csillogó fekete díszmasni villogott.
Még korábban rendeltem meg titokban, az anyáéktól kapott félre tett pénzemből.
A dobozzal a kezemben kimenten a konyhába, leraktam az asztalra, és leültem. Az asztalon pihenő kicsi, műhavas tetejű tuját néztem, még Waliyha hozta valamikor.
Karácsony. Milyen szép ünnep, nem igaz? Sütünk, főzünk, beszélgetünk, csokit és narancsot eszünk, cuki filmeket nézünk, karácsonyfát díszítünk. Chh, meg a f*szomat. A legtöbb család képmutatásból csinálja, hogy jó képek sikerüljenek az instára, mások idegesen, feszülten, és az a maradék kevés ember aki szépen, igazán megünnepelné Jézus szülinapját, túl csóró hozzá, hogy megtegye! Hát milyen világ már ez b*szki?
Ránéztem a telefonomra. Alig múlt 17 óra, de már sötétedett. Felkapcsoltam a villanyokat, a hűtőhöz léptem, ami most tele volt, Waliyha látogatása miatt. Zayn nővére nem akarta, hogy éhen haljunk, a karácsonyi ételek hozzávalóit mind a nyakunkba akasztotta. Mi meg megettük a felét az ünnep előtt. Olyan bunkónak érzem magam. Kivettem az egykor gyönyörű, egész pulykából megmaradt fél mellet, és elkészítettem. Krumplit csináltam mellé, meg egy nagy adag csoki pudingot. Alap angol karácsonyi menü, ha az előételt nem számítjuk.
A kész ételeket kiraktam a megterített asztalra, melléjük helyeztem az ajándékomat is, és egy kis cetlit, igazán csúnya írással, mert a heroin miatt remegett a kezem "Boldog karácsonyt! " felirattal.
20:12
Halkan bekapcsoltam a Jingle Bell Rock számot, hogy legyen hangulat, de még énekelni sem kezdtek, csapódott az ajtó. Azonnal leállítottam a üzenet, és az előszobába siettem. Senki. Megdörzsöltem a fejem, és visszamentem a konyhába. Hallucinációk. Nem olvastam, hogy a heroinnak lehetnek ilyen hatásai, de kit érdekel. Úgy látszik kezdek bekattanni.
A zenét nem kapcsoltam vissza, csöndben raktam tele a kis tuját szaloncukorral, és a szobába szaladtam. Féltem. A gyomrom remegett, és összehúzódott, mikor újra hallottam az ajtócsapódást, de aztán semmi matatást. Remegtem.
Zayn laptopját az ölembe véve kezdtem el nézni az Igazából szerelmet( karácsonyi film), nyakig betakarózva. Nem is nagyon koncentráltam a képernyőre, és szinte lecsaptam a laptopot, mikor meghallottam Zayn hangját.
- Heather!
A laptopot magam mellé csúsztattam, bebújtam a paplan alá, és nem mozdultam. Nem igaz, hogy kezdek bedilizni, a herointól nem hallhatok hangokat! Vagy mégis?
Patrick azt mondta, szinte mindenki máshogy reagál.
Lehunytam a szemem, és próbáltam másra koncentrálni. Zayn... mikor jön már haza? Hiányzik, és félek. Félek, és hiányzik. B*szdmeg, jöjjön már!
Vajon gondol rám ma este, vagy nem? Hoz nekem valamit? Nincs bűntudata? Annyira jó lenne, ha itt lenne, de nincs.
Végigfolyt egy könnycsepp.
Legalább egy üzenetet írna, hogy "Boldog karácsonyt, te k*rva! ", vagy " Ma este kikötözlek a karácsonyfához cica, várod már? ",oké, az fájna, de legalább eszébe jutnék, és jelezné, hogy érek neki valamennyit. De úgy látszik nem.
Addig agyaltam, amíg már nem tudtam kinyitni a szemeimet, de mielőtt tényleg elaludtam volna, ajtócsalódást hallottam, matatást. Ez igazi volt. Végre megjött.
Boldog karácsonyt Zayn.
Boldog karácsonyt magamnak.