Mandulavirág (Zayn ff)| BEFEJEZETT

34.

Ribancaim

Sajnálom, hogy eltűntem, de ebben a levélben mindent megmagyarázok. Azt is, miért nem láthattok soha többé.
Mikor megszülettem, a szüleimnek nem kellettem, ezért árvaházba adtak, onnan vett ki a nagybátyám 11 éves koromban. Nagyon jó volt a kapcsolatunk, nem panaszkodhathatok. Viszont 16 éves koromban rákot diagnosztizáltak nála, és megmondták, maximum három éve van. Annyi sem volt. Ebben az évben halt meg, ő volt az utolsó rokonom, így a gyászon kívül munkát is kellett találjak.
Az egyik partnerem, aki később derült ki k*rva futtató volt, ajánlotta, hogy kereskedjek a testemmel, mert jól szexelek, és szép is vagyok. Belementem. Tudom, hogy butaság, de azt hittem jo buli lesz.
Sok ember ment át rajtam, és már nem élveztem, mert ezek csak magukra gondoltak. Kicsináltak, és depressziós lettem, ennyi a mese, és a magyarázat, hogy miért tűntem el. Leugrottam a London Bridge-ről.
Köszönöm, hogy a barátaim voltatok, és hogy mindenben támogattatok. Minden jót kívánok, szeretlek titeket.

Lores

Könnyek között olvastam a levelet. Hogy lehettünk ennyire vakok? Hogy lehettem olyan kib*szott felelőtlen, hogy elengedtem Lorest? Ha utána megyek, akkor talán még élne. Nem halt volna meg.
A gyomrom apró méretűre zsugorodott, a szívem pedig kicsavarodott, mint a zöld citrom. Bűntudat, fájdalom. Negatív érzelmek.
A szemem előtt csak a Loressel kapcsolatos emlékek villogtak, nem akartak eltűnni. Szinte kisértettek.
Zayn nyitott be a szobába, ijedten sietett az ágy végében össze kucorodó, síró énemhez. Semmi erőfeszítés nélkül vett az ölébe, és a hajamat simogatta, hogy megnyugodjak.
Remegő kezekkel nyújtottam át neki a levelet, amit átvett, és végigfutott rajta. Látványosan sápadt le gyönyörű arca, és szorosabban húzott magához. Ismerte Lorest, sőt, le is feküdtek, és ez elég megrendítő lehetett számára is.
Szótlanul ültünk egy darabig, csak az én halk zokogásom hallatszott, meg az óra ketyegése. Egyáltalán miért van a szobában óra? Az elvonóra emlékeztet. Megborzongtam, és enyhén eltávolodtak Zayntől.
- Leállíthatom az órát?
Kicsit értetlenül nézett rám, de bólintott.
Felálltam, kivettem az elemet az órából, és vissza ültem Zayn ölébe. Csönd. Sokkal jobb így.
A fejemet a vállára hajtottam, átöleltem a derekát, és beszívtam kellemes illatát. Megnyugtató.
A hajam kezdte simogatni, és észre vehetően nyelt egyet.
- Mi a baj? - kérdeztem rekedten.
- Hets- kezdte rekedten- a barátnőm vagy ugye?
A szívem hevesen zakatolni kezdett a kijelentésére. Komolyan mondja?
Elhúzódtam tőle, letöröltem a könnyeim, és úgy szólaltam meg.
- Ha már így megkértél- mosolyodtam el halványan - Igen.
Enyhe zavarral hajtotta le a fejét.
- Tudod, hogy nem vagyok jó ebben.
- Legalább van mivel sz*passalak.
- Édes vagy.
- Tudom.
- Szóval - komolyodott el- Tényleg szeretsz?
Sápadt arcom kipirult.
- Igen, Zayn, de miért kérdezgetsz ilyeneket?
- Szeretnék elmenni - nyögte ki.
- Mi?
Itthagy? A gondolatra is könny szökött a szemembe. Ezt nem teheti.
- Tudod, én most végzek, és bár te még csak elsős vagy, gondoltam el jönnél velem... bárhová.
Összezavarodtam.
-Ezt, hogy érted?
- Gazdag vagyok, rengeteg pénzem van, el tudlak tartani, és el akarok menni veled világot járni. Mindenhová. Ahová csak akarunk- simogatta az arcom- Mit szólsz hozzá?
Remegett a torkom. Ez óriási változás lenne az életemben, hiszen nem járnék suliba, feladnám a szépen eltervezett jövőmet, és magam mögött hagynék mindent, ami fontos.
A lányokat, Harryt, Tomot, és Dollyt is.
-Öhm... ezt még átgondolhatom?
-Persze- mosolygott - annak is örülök, hogy nem utasítottad el rögtön.

Kicsöng, kicsöng. Feszülten túrtam bele a hajamba, mert a következő már a síplolás lesz.
- Háló? Hets? - hallottam meg végre a bátyám kellemesen mély hangját.
- Szia Tom. Tudunk talizni valamikor?
- Baj van?
- Nem, csak... el akarok mondani valamit.
- Persze. Mikor érsz rá, mikor menjek?
- Öhm, én arra gondoltam, hogy én megyek.
Csönd.
- Hets, apáék nem látnának szívesen, és szerintem anyáék sem.
- Tudom, majd nem megyünk haza.
- Kit hozol?
- A barátomat.
- Ja oké. Akkor mikor jössztök?
- Pénteken jó lenne?
- Nézzük csak, péntek... igen, szabad vagyok péntekre, de te nem mész suliba?
- Mindent el fogok magyarázni.
- Rendben. Akkor pénteken csörgess meg ha megérkeztetek.
-Oké, szia.
Letettem a telefonom és a nappaliban TV-ző Zaynhez mentem.
- Van valami programod pénteken ?
- Nincs,miért? - ültetett az ölébe.
- Öhm... szeretnék elmenni a bátyámhoz, gondoltam te is jöhetnél, mert így spórolok a taxival, és téged is bemutathatnálak.
- Bírni fogod az utat?
-Zayn,kocsiban ülök, nem sétálok.
- Hát rendben. Ő tud róla?
-Igen.
- Nagyszerű.

A combomon pihenő összekulcsolt kezünket figyeltem, az én vékonyka mancsom elveszett Zayn hatalmas kezeiben.
Nagyon félek, hogy ha esetleg találkozok a szüleimmel, mert titkon reméltem, hogy őket is látom majd.
Azt hittem, ha leszokok a drogról minden más lesz. Jobb. Ez valamilyen szinten igaz, de nem teljesen. A depresszióm nem múlt el, Lores halála fokozta, kib*szott nagy bűntudatom van, csak mar belülről, és úgy érzem felemészt. Ha jó két órát aludtam az este, az úgy király. Rémálmaim vannak, ha lehunyom a szemem, ott állok a London Bridgén, előttem Lores, hosszú haját fújja a szél.
- Ha utánam jöttél volna, most nem kéne leugranom! Ennyire leszarsz? Nem vagyok fontos neked?! Ez csak a te hibád Heaher! - kiáltja, miközben szép arcáról csak folynak a könnyek.
Ezután leveti magát a hídról, és néhány pillanattal később a sötét vízbe csapódik.
Itt általában vagy utána ugrok, vagy zokogva felkelek.
Más esetben újra az elvonó szobában fetrengek kínok közt, kísértenek az árnyak, beszélnek hozzám, zúgnak a fejemben. Ilyenkor addig verem a fejem a falba álmomban, amíg meghalok, és felébredek. Változatlanul zokogva.
Az étvágyam sem nőtt a napokban, pedig rámférne néhány plusz kiló, az elvonó alatt minden kaját, amit adtak nekem kihánytam, borzalmasan lefogytam, és rohadt gyenge vagyok. Nem tudom Zayn, hogy tudja elviselni a képem, mert úgy nézek ki mint egy hulla, a csontsovány testemmel, sápadt bőrömmel, még mindig karikás szemeimmel.
Szerinte tökéletesen gyönyörű vagyok, ami bár jól esik, nem tudom elhinni. De amíg nem dob ki, örülök.
Harry szerencsére már nem egyedül neveli Dollyt, igaz vissza akartam menni, de szó szerint nem engedte, az ő szavaival " Törpe, szerelmes vagy, szerelmeskedj. Nem várhatom, hogy vigyázz a gyerekemre. Szóval nyomás pakolni. "
Gemma, a nővére oda költözött, és hétvégére Clarkék is leugranak, na nem azért, mert úgy sajnálják a göndört, csak JiWoon annyira megszerette Dollyt, hogy ingyenesen bébiszitterkedik, Clark meg ugye nem hagyja egyedül a barátnőjét. Talán a kislány valamennyire eltereli a figyelmüket a gyászról is.
Lehúztam az ablakot, és vékonyka kezeimbe véve egy marlboro szálat, és a gyújtót, kezdtem el füstölni.
Zayn is rágyújtott, de ő a saját Djarumjára, amit, bár az egyik legjobb cigi márka, én annyira nem szeretek.

Feltehetőleg ez az utolsó előtti rész, Mybaek, a kövi a tervek szerint az epilógus. Kérlek komizzatok. ♥♥