Mandulavirág (Zayn ff)| BEFEJEZETT

27.

Egy pillanatra megfagyott a levegő, de aztán gyorsan kínos mosolyt engedtem.
- Ugyan, csak rossz alvó vagyok.
- Attól még a karodnak nem kéne belilulnia.
Elkerekedett szemekkel pillantottam a szóban forgó testrészemre, és lefehéredtem.
Az alkaromon gyönyörű véraláfutások tündököltek, és a kis lyuk, ami a tű okozott, elég erősen látszott.
- Öhmm...
Elképesztő válasz, tudom, de, hogy reagálja le ezt akárki?
Sehogy, köszönöm.
Már négy napja csak herkós cigin élek, mert megint késett az anyag, és Patrick nem tudott adni. Nem is nagyon figyeltem a karomra, persze észre vettem, hogy lila lett, de ennyire csúnya nem volt.
Most ha ez a csaj köcsög, feljelent, ha nem, akkor jól járok. Kicsi az esélye, de... reménykedek.
Félve néztem fel rá, a döbbent szemeibe. Grimaszba húzta az orrát, alig láthatóan, de én észre vettem.
Undorodott tőlem. Émelygés töltött el, szégyen, ami arra kényszerített, hogy a földre szegezzem a szemeimet.
- Nem vagyok rá kíváncsi miért kezdted el ezt, de ha elfogadsz egy jó tanácsot egy idegentől, akkor próbálj leszokni róla. Nem mondom, hogy könnyű lesz, de nem lehetetlen. És egy borzalmas dologtól fogsz megszabadulni.
Összeszorítottam a számat. Tisztában vagyok a heroin mellékhatásaival, nem kell mindig elmondani.
Bólintottam.
Sóhajtott.
- Tudod a bátyám is heroin függő volt. Nem kéne látnod most az arcát. Még csak 30 éves, mégis 50-nek néz ki. Bár leszokott, a tünetek nem múltak el. Nézd - elővette a telefonját, és egy képet mutatott rajta.
Ő állt rajta, és egy idős vékonyka ember. Az arca tele kelésekkel. Hihetetlen, hogy ez a férfi a bátyja.
Kiszökött a levegő a tüdőmből. Én is ilyen leszek? Egy roncs? Egy... szörnyeteg. Remegni kezdett a kezem, mikor rádöbbentem, már az vagyok. Össze szorult a torkom. Mindig mesés életről álmodoztam, de ha nem mondok le a heroinról, ez az egész illúzió szertefoszhat. Az életem nem fog másból állni, mint abból, hogy halálra dolgozom magam a megfelelő mennyiségű anyagért.
- Köszönöm - remegett a hangom, és az arcomon végig gurultak a könnycseppek.
- Nagyon szívesen.
Megölelt.
Jól esett a törődése.
Szótlanul töröltem meg a szemeimet, mázoltam le magam újra, és reszketegen felé fordultam.
- Még egyszer nagyon köszönöm. A sminket is, és a tanácsot is. Igyekszem megfogadni.
- Szorítok neked.
Köszönés után kiléptem a mosdóból. Ennyi. Valószínűleg soha többé nem találkozunk, hiszen csak két idegen vagyunk, névtelenül. Egy gazdag, tökéletesnek látszó lány, segít egy elb*szott életűn. Ez mutatja, hogy még szorult emberség a fajtánkba, nem minden ember egy gennyláda.
Zayn tényleg feloszlott, ez mutatja, hogy nem sokat érek neki, gyalogolhatok vissza, hiszen még pénz sincs nálam taxira.
Rohadt hideg volt, a szám teljesen belilult, és mikor már a kezemet alig tudtam mozgatni, felszálltam egy villamosra jegy nélkül. Sokszor blicceltem már életemben, néha megúsztam, néha nem, ahogy hozta az élet. Befurakodtam egy néni, és egy zenét hallgató fiatal pasi mellé, akinek a füléből üvöltött a metal.
Meghúztam magam, amíg a Zayn házához legközelebb lévő megállóhoz nem értünk, felhívtam Harryt.
- Szia törpe, mi kéne? - hallottam a göndör fáradt hangját.
-Harry. Óriási szívesség. Össze vesztem Zaynnel, és...
- Ha össze pakoltál csörögj rám, és megyek érted.
- Harry, honnan...?
- Törpe, gondolom nem engem hívnál fel lelkizni. Örülök, hogy jössz, legalább nem leszek ennyire egyedül - elcsuklott a hangja- Szóval ja. Majd hívj.
Megáll az eszem ezen a fiún. Halvány mosollyal raktam el a telefonom, és a halk metált hallgatva álltam végig a maradék időt.
Mikor megérkeztem néma búcsút vettem az utitársaimtól, és kiszálltam a fagyos hidegbe. Ropogott a hó a lábaim alatt, ahogy már a jól ismert utcában lépkedtem. Régen, mikor még az első napokban jártam ide, csodálattal, szinte irigységgel töltött el ezeknek a puccos házaknak a látványa, mostmár a legszívesebben a kapuba köpnék. Undorító, képmutatóan mű emberek laknak itt, és akik normálisak, azokat beburkolja a csillogás, nem kapnak levegőt, és senki nem ismeri fel az élhetőségüket.
Az ajtó nem volt bezárva, könnyen bejutottam Zayn házába, és rögtön a szoba felé vettem az irányt, hogy pakolhassak. A kabátom és a csizmám gyorsan ledobtam, a bőröndömet kirángattam az ágy alól, és elkezdtem beledobálni a cuccaim. A Zayn által vásárolt ruháim felét se raktam be, azt akartam, hogy minden beférjen.
Nemsokára megjelent a volt gazdám is az ajtóban, ilyedten nézte, hogy pakolok.
- Hets... mit csinálsz?
- Pakolok.
- Miért?
- Elhúzok erről a redva helyről. Már nem kell engedelmeskedjek neked, a szüleimnek elmondtad, tönkre tetted a kapcsolatom velük, köszönöm szépen. Ha a sulinak is beárulsz, nem érdekel.
- Ne, Hets, kérlek ne menj el.Sajnálom, nem tudom mi ütött belém.
- Ne sajnáld, hiszen te nem érzel irántam semmit, majd össze szedsz egy újabb k*rvát, aki okos módon majd csak a farkadat fogja szeretni.
-De Hets, én szeretlek b*ssza meg! A szüleim egy érzéketlen cégvezetőnek neveltek, és elérték amit akartak, nem tudok az érzelmeimről beszélni. De kib*szottul szeretlek, és nem akarom, hogy itt hagyj.
Könnyezett, és a szavai hallatán megingott az elhatározásom, de mi van, ha megint csak ki akar használni? Nem leszek újra naiv.
- Zayn, ha igazán szeretsz- rámosolyogtam- akkor k*rvára teperned kell, hogy megbízzak benned.
- Mindent megteszek, csak kérlek, maradj.
- Nem maradok. Ne hidd azt, hogy mindig mindent megkaphatsz.
- Mond meg mit csináljak - hajtotta le a fejét.
Nevetnem kell. Hova tűnt a mindig domináns Zayn? Komolyan itt könyörög a lábam előtt?
- Először is, a sulinak tartod az arcod, a második- itt kitartottam a tenyerem- egy kis költőpénz jól jönne.
Szó nélkül nyúlt bele a zsebébe és rakott a markomba egy szép összeget. Összeért a kezünk, és mintha szikra érne, úgy kaptam el tőle a tenyerem.
Felnéztem az arcára, a szeme könnyes volt. Rossz volt így látni, de most nem gyengülhetek el.
A pénzt elraktam, bedobáltam még néhány cuccot a táskámba, köztük a pandámat is, és kimentem a szobából. Zayn követett.
- A többi ruháddal mi lesz?
- Még mindíg gondolok rád, a következő k*rvádra legalább nem kell olyan sokat költened. Megyek.
- Hets... megölelhetlek?
A telefonom a kezembe vettem, és megcsörgettem Harryt.
- Nem- néztem rá csúnyán. - Szia Harry, kész vagyok, elindulhatsz.
- Rendben törpe.
- Ki a f*sz az a Harry?! - kapta fel rögtön a vizet.
-Semmi közöd hozzá.
- Oh, szóval vele csaltál meg.- mosolyodott el keserűen- Gondolom a kiakadásom csak egy ürügy volt, hogy lekoptass.
-Zayn, te akkora egy f*szfej vagy! Nem csaltalak meg, mert nem is jártunk, Harry pedig egy jó barátom, és tudod mit? Szopd le magad, szia!