Mandulavirág (Zayn ff)| BEFEJEZETT

19.

Zayn becsöngetett, mire szinte azonnal nyílt az ajtó (előttem lepergett az egész élet) és egy talpig fehérbe öltözött, alacsony nő fogadott minket.
-Szia Sarah- bólintott Zayn kimérten.
- Üdvözlöm uram- hajolt meg enyhén felé, majd felém is- kisasszony.
-Jó napot- erőltettem magamra egy mosolyt, és követtem Zaynt.
- Van egy cselédetek?!
-Igen - vigyorgott.
Az előszobából az óriási nappali-konyha-étkezőbe értünk, amerikai stílusban volt kialakítva. A nappaliban emberek ültek, teáztak (Angliában vagyunk, na) és beszélgettek. Felismertem köztük Donyát és Georgeot, a többiek idegenek. Gondolom nem sokáig.
-Áhh, megjöttetek! Kisfiam, eszel te rendesen? Sovány vagy- állt fel egy hosszú, barna hajú nő, olyan 50 körül lehetett, de gyönyörű volt.
Megölelte Zaynt (ő egy kínos mosollyal ölelte vissza), majd hozzám fordult.
-Trisha Malik, kit tisztelhetek személyedben? - neki is műmosolya volt, mint a lányának.
- Heather Zack, nagyon örülök - fogadtam el a felém nyújtott jobbot mosolyogva.
Zayn átkarolta a derekam, amit szerencsére értettem, és kussoltam.
-A barátnőm anya. -az a megnyerő, cuki mosoly... máskor is igazán alkalmazhatná.
-A barátnője? - az anyja elképedve nézett a fiára és rám- ki ez a lány kisfiam?
-Egy étteremben találkoztunk. - hogy tudja valaki ennyire megjátszani, hogy szerelmes?
Nekem sosem menne.
Nagy nehezen a többieknek is bemutatott Zayn. Az apja, Yaser Malik- amúgy a stílusa tiszta Zayn- egész normális, aztán ott volt még a két kishúg, Safaa, és Waliyha. Nagyon gyönyörűek, komolyan. Mint a bátyjuk...khm. Donya mint a régi, elveszett barátnőjét üdvözölt, George meg szerényen köszönt. Fura család. Olyan gazdag.
Újra kocsiba ültünk, velünk jött Safaa is. A hátsó ülésre ült, elég csendben volt, gondolom ő az a húg, akit megcsalt a barátja. Szegény... pedig milyen szép.
Zayn leginkább vele beszélgetett, engem kábé levegőnek nézett, ami kicsit rosszul esett, de próbáltam nem foglalkozni vele.
Viszont valami feltűnt. Ahogy a visszapillantóból Safaara néztem észre vettem, milyen tágak a, pupillái. Csak nem... a szomorúság sok mindenhez vezeti az embert. Safaa nyomósabb indokkal drogozhatott, mint én, hiszen ő felejteni akart. Na majd megkérdezem.
Feltűnés mentesen vakartam meg a lábam. Mostanában egyre többször viszketnek a testrészeim. A kokain hatása. Egy idő után jelentkeznek, érzem magamon, de még nem olyan durvák. Majd lesznek.
A Temze partjánál álltunk meg. Még sosem voltam a folyónál, de most elveszett a varázsa, mert így ősz végén nem a legszebb látvány. A nap az sütött, a sugarai megcsillantak a vizen, de az koszos volt. Hh.
Egy sétahajó volt kikötve mellettünk, oda tartottunk. Elképesztő. Próbáltam leplezni az ámulatomat, hogy ne tűnjek olyan csórónak, de na. Ez akkor is egy sétahajó.
A fedélzeten terített asztal állt, a kabinból szállt a füst, leültünk, és hozták is a kaját.
Afternoon tea. Tanultuk, de amúgy is nekem, aki éttermet akar nyitni,ez alap.
Kihozták a forró vizet, tealeveleket, tejet, mézet a teasütiket, és szendvicseket. A cukor érthetetlen okból már kint árválkodott az asztalon. Szegény pára.
Én mindig normális teát ittam, a tejesért nem nagyon vagyok oda, de most elég ciki lenne ezt bevalanni. Főleg, hogy én vagyok itt az egyetlen angol, meg George, Zayn családja inkább perzsa.
Sablonos csevegésbe kezdtünk, kérdezgettek, hogy jöttünk össze, satöbbi. Igazán érdekfeszítő volt.
És egyszer csak elindult az, amiről Zayn beszélt.
-Jaj, drágám, Zayn megnézte már veled a kedvenc filmjét? Tetszett?
-Persze, ez volt a legelső dolga- mosolyogtam, és éreztem, ahogy a gazdám a combomra csúsztatja a kezét- nagyon tetszett, már régóta nekem is az egyik kedvenc filmem.
Amúgy Zaynnel tényleg néztünk már pornót...
-Igazán? És melyik a kedvenc részed? - nézett rám Trisha mami olyan tekintettel, mint aki tudja, ezzel most megfogott.
- A vége, mikor Julia Roberts beszáll az autóba, a lányok pedig biciglivel követik. Az egy olyan szép jelenet.
Amúgy tényleg az a kedvenc részem, de azért, mert vége a filmnek. Utálom Julia Robertset.
Trisha mami elnémulva, extra erőltetett mosollyal bólogatott.

A teázás végeztével kisebb csoportok alakultak ki, már minket se nagyon zargattak. Zayn lepattintott, Waliyhával beszélgetett. Safaa magányosan üldögélt a tatban, odamentem hozzá.
-Szia- mosolyogtam rá.
-Szia- ő is mosolygott.
Az ő mosolya nem műmosoly volt, csak nem őszinte. Kedvelem a csajt.
- Fáj valamid? - kezdtem el puhatolózni.
- Nem, miért? - ráncolta szépen szedett szemöldökét.
- Olyan tág a pupillád, gondoltam bevettél valamit. - vigyorogtam sokatsejtően.
Elvörösödött.
-Igen, fáj a fejem...
Hát ez elég gyatra kifogás.
- Milyet szívsz? - mosolyogtam.
- Öhm, heroint...
-Wow, az erős cucc. Én kokaint.
Kikerekedett a szeme.
- Dehát te... miért?
-Jó benyomva lenni. Ennyi. - vontam vállat.
- Kérsz egy kicsit?
-Szívesen kipróbálnám, de kokaint heroinnal nem szabad keverni. - köszi Patrick.
- Tényleg? Nem is tudtam.
Safaaval nagyon jól eldumáltuk az időt, szerintem ő az egyetlen normális az egész családban. Persze ott van Zayn, de ő meg beteg. Nem mintha ellenemre lenne, de attól még nem normális.
Nemsokára megjelent a beteg ember, elköszönt Safaatól, és mondta, hogy indulunk. Átöleltem a lányt.
- Nem volt még részem szakításban, de meg tudom érteni, milyen rossz. Erősnek kell lenned, és figyelj, a drog nem fogja teljesen megszüntetni a fájdalmat. Neked is tenned kell érte.
-Köszönöm. - motyogta a vállamba, majd elengedett.
- Nagyon örülök, hogy itt lehettem- mosolyogtam már a többiek felé.
- Ugyan, gyere többet - ölelt meg Trisha.
Donya is megszorongatott.
- Eddig te voltál a legjobb, de még teperned kell- suttogta a fülembe - szurkolok neked!
Lassan, kézen fogva indultunk le a hajóról a kocsihoz. Bizsergett a kezem az érintésétől, de biztosan csak azért, mert nem szoktam hozzá. Nem szokott gyengéd lenni velem. Ez mutatja, hogy igazából nem vagyunk egy pár. F*sz tudja miért szomorít ez el ennyire.
- Ma még buliba megyünk. Rajtam maradt annak a buzi Georgenak a szaga.
- Miért nem bírod?
- Mert egy f*sztalan csicska.
-Igaz.
Mikor vissza értünk Zaynhez ledoptam magam az ágyra, és csak bámultam a plafont. Elfáradtam az idegességtől. Kimentem az erkélyre és rágyújtottam. Végre. Hiányzott Már az érzés, de még rá akarok írni Patrickra, hogy, hogyan próbálhatnám ki a heroint. Tudom, hogy ez egy durvább anyag, de már semmi se húz vissza. Anyáék anélkül, hogy tudnának a titkos kis életemről szakították meg velem a kapcsolatot. Ha kiderülne...el se merem képzelni mi történne.
A heroin jó döntésnek tűnik, egy nagy lépésnek, amit meg akarok tenni. Láttam már filmeket róla, és állítólag ez az anyag okozza a legnagyobb eufóriát. Nem hagyhatom ki.