Mandulavirág (Zayn ff)| BEFEJEZETT

21.

Zayn ököllel belecsapott a falba.
- B*szki, te az én k*rvám vagy, nem másé! Az enyém! Mit nem lehetett ezen megérteni?!
Fel alá kezdett járkálni, fújtatott, mint egy dühös bika, az én arcomon meg egyre csak folytak a könnyek.
- Kedves voltam veled! Kib*szott kedves voltam, és erre te megk*ratod magad egy f*sszal?!
- Én... nem akartam.
Elcsöndesedve nézett rám.
- Megerőszakolt?
-Nem, de...
- Akkor meg kib*szottul megszegted a szabályt! - otdított újra az arcomba, mire össze húztam magam.
Féltem tőle.
- De nem akartam...
- Rendben - dörzsölte meg idegesen a homlokát- mond el, hogy volt, oké?
- Kipróbáltam valami parti drogot, és teljesen elkábultam tőle... nem tudom mi történt...
- Már megint a drog a téma, mi?! Narkós k*rva- morogta, majd elővette a telefonját. - kérem anyád számát.
- Tessék? - sápadtam le azonnal.
- Ez volt az egyezségben cicám. Ha megszeged a szabályt, anyuci meg apuci megtudja, hogy a kislányuk szereti a porcukrot.
- Neh, Zayn, kérlek szépen ne mond el nekik- kezdtem el újra zokogni- sajnálom! Légyszíves ne mond el nekik!
Odalépett hozzám, és lágyan végigsimított az arcélemen, amitől a helyzet ellenére is kiszökött belőlem egy sóhaj.
- Késő cicám - mondta halkan, és kihúzta a farzsebemből a telefont.
- Zayn, kérlek...
- Kussolsz! - csattant rám.
- Egy életre meg fognak utálni... többet nem csinálok ilyet, ígérem... kérlek szépen Za...
A keze nagyot csattant az arcomon, akkorát, hogy a földre estem.
Vöröslő arcal nézett le rám.
- Te az enyém vagy, senki más nem érhet hozzád rajtam kívül, világos? - szemei tüzesek voltak, és teljesen feketék. Rettegtem tőle... szörnyű érzés volt- Ha még egyszer megszólalsz, bezárlak két napra, és semmi anyagot nem kapsz majd. Kussolj.
A két telefonnal a kezében kilépett a szobámból.
Lecsúsztam a földre, a lábaimat felhúztam, és rájuk hajtottam a fejem.
Darabokra esett szét az életem. Már minden kicsúszott a kezem körül, más irányít, hova menjek, mit csináljak. Nekem szép életem volt, hova tűnt el ilyen hamar? Mi történt a kis világommal, amit felépítettem? Sírni akartam, de nem tudtam. Csak bámultam a két lábamat, amik olyan közel voltak, hogy belefájdult a szemem. Ez lenne a mélypont?
Nem, azért még tenni kell.

Egy nap kellett ahoz, hogy a szüleim megutáljanak, kivegyenek a koleszból, és az utcára küldjenek. Zaynhez költöztem. Fél hónap kellett ahoz, hogy kokainról heroinra szokjak, és, hogy Zayn szülei megkedveljenek. Az életem, ami már nem is volt az enyém, óriásit fordulatot vett. Monoton hétköznapok. Betépés, suli, betépés, tanulás, betépés, ágyhancúr Zaynel, betépés, alvás. A heroin két új világot tárt fel előttem. A boldog, teljes eufóriát, és a romlott, gusztustalan világot, amiben én vagyok a legundorítóbb féreg.
Hogy élveztem e ezt az életmódot? Nem. De nem is utáltam. Csak megéltem. December harmadik napja. Esett a hó. Csütörtök volt, én pedig ott ültem az ablakban, és vártam Zaynt. Be kellett mennie a céghez valamit elintézni, megkérte az apja. Hh, megint ki fog hűlni a vacsora. Vajon értékeli, hogy minden nap főzök neki? Sose mond egy köszönömöt, vagy bármit. Nagy sóhajjal feküdtem be az ágyba, és csak bámultam a plafont.
Vajon Zayn szeret engem? Legalább egy kicsit? Annyira borzalmas a talánban élni. Őrjítő.
Ajtónyitás, csukódás, káromkodás, táskalerakás, 10 perc csönd (eszik), bejön a szobába, fogja a pizsamáját, fürdő ajtó csukódás, vízfolyás, 10 perc csendes matatás(fogat mos,satöbbi), fürdő ajtó csukódás, bejön a szobába, és bebújik mellém. Monoton hétköznapok.
- Ma nem csináljuk, túl fáradt vagyok- morogta a nyakamba, és lehunyta a szemét.
- Zayn?
-Mhm...
- Szeretsz te engem?
Csönd.
Óra ketyegés.
Őrjítő...
- Majd akkor tudod, hogy szeretlek, ha már nem mondom meg mit csinálj. Addig csak a k*rvám vagy.
Vékony könnyfátyol borult a szememre.
- Értem.

Rohantam. A tüdőm sípolt, folyt rólam a víz, a végtagjaim fájtak, hányingerem volt, és rázott a hideg.
Ma reggel Zayn nem tudott bevinni a suliba, nem tudtam belőni magam, csak gyorsan elszívtam egy cigit, és fogtam egy taxit.
A hó ropogott a lábam alatt, vagy kétszer pofára estem, de felálltam, és futottam tovább.
Remegő kezekkel vettem elő a kulcsot, helyeztem a zárba, majdnem beletört, de végül kinyílt az ajtó.
Ledoptam a táskám, a kabátom, lerúgtam a cipőm, és mint egy őrült (khm) nyargaltam be a szobába.
Ott várt rám az én gyönyörűségem.
Megtöltöttem az injekciót, a számba tömtem, ráharaptam a megszokott anyagra, és a vénámba szúrtam az éles tárgyat. Ahogy egyre lejjebb nyomtam a kis dugót, annál több heroin jutott a vérembe, a pupillám kitágult, megnyugodtam.
Letettem az injekciót, és elfeküdtem az ágyon. Vártam a rusht, ami hamar eljött.
Minden fehér lett, fényes, békés. Az az érzés leírhatatlan. Mindenki az orgazmushoz hasonlítja a rusht. Amíg nem tapasztaltad, nem tudod elképzelni.
Vigyorogva bámultam a plafont, az intenzív érzés egyre csökkent, a rush, az egyperces gyönyör eltűnt.
Most már csak enyhe mosollyal szemeztem a plafonnal. Minden nyugodt volt, eltűntek a gondok. On the nod. Az éber álom. Mintha egy kád pont jó meleg vízben feküdnél, az érzés ellazít, mint a legjobb masszázs. Gyönyörű.
A távolból ajtócsapódást hallottam, mire kiélesítettem az érzékszerveim. Elhúztam a szám. Zayn belerondít az on the nod-omba. Nagyon kedves.
- Szia cica- jött be a szobába, lekapta a pólóját, és bedőlt mellém.
- Hello- emeltem fe a kezem lustán, mire felnevetett.
- Most téptél be, mi?
- Néhány perce.
Csend telepedett ránk.
Èn élveztem a hatásokat, ő meg pihent.
Közelebb jött, átkarolta a derekam.
- Heather?
- Hmm?
- Szeretsz te engem?
- Igen.