Mandulavirág (Zayn ff)| BEFEJEZETT

24.

Lassan, nyújtózkodva ültem fel az ágyban, és néhány percig magam elé bámultam. A tegnap este b*szdmeg... uhh, még rágondolva is kiráz a hideg. A kócos kontyba fogott hajamba túrtam, és az éjjeliszekrényhez fordultam. Felhevítettem a heroint, a bőrszíjat a karom köré tekerve, és a fogaim közé szorítva lőttem be magam.
Csöndben, halkan sóhajtozva remegtem át a Rusht, az egyetlen jó dolgot az életemben.
Nagy nehezen, kissé szédülve álltam fel, és mentem a fürdőbe. A szemeim borzalmas állapotban voltak, a hajam hasonlított egy fészekre, és mivel tegnap este nem fürödtem, bűzlöttem mint a ló. Az igénytelenség megtestesítője vagyok, taps nekem.
Vettem egy gyors fürdőt, és mandulaillattal körüllengve léptem ki a zuhany alól, felvettem egy fehér neműt, és fogat mostam.
A szobában felhúztam Zayn egyik fekete pólóját, és a papucsomba belebújva lépkedtem a konyhába.
Monoton hétköznapok.
Az asztalról el volt pakolva, csak a szaloncukorral teleaggatott apró karácsonytujám árválkodott ott egyedül. Nem voltam éhes, ittam egy kávét, és a TV elé ültem. Rezgett a telefonom. Reménykedve néztem meg, és a számat eltátottam, mikor megláttam ki írt. "Boldog karácsonyt hugi, 15:00-ra legyél a sulid előtt. "
B*szki ez Tom.
Mit szeretne? Nem akarok találkozni vele. A családom letagadott, erre ide jön, még van képe? Támogatniuk, és segíteniük kellett volna, e helyett pedig bedobtak egy szexista barom karjai közé, akibe szerelmes vagyok, és aki tojik a fejemre. Tegnap még hiányoztak, és szomorú voltam a családom miatt, mostmár csak haragot érzek.
A heroin hatása.
Már csak a drog tud elérni nálunk pozitív érzelmeket.
Ingerülten, és dühkitörésekkel taszítsuk el magunktól a családunkat.
Nos, nem várták meg, hogy én tegyem meg, ők taszítottak el maguktól.
Egy nagy sóhajjal álltam fel és mentem a konyhába. Zaynnek főzni kéne valamit, ha egyáltalán haza dugja valamikor a képét.
Lasagnét és mézeskalácsot készítettem, mindegyiknek mesés illata volt.
A fürdőbe mentem kikenni a szemeimet sminkel. Tom biztos meg fog ilyedni tőlem, meg is értem, de nem érdekel.
Alig maradt húsz percem 15 óráig, ezért gyorsan hívtam egy taxit, és amíg ideért, felöltöztem.

A tíz perces út felénél elővettem azt a néhány dolcsit, amit a taxis kért, a cigimet, és az öngyujtómat
Amíg ezekkel babráltam oda is értünk, ezért a sofőr kezébe nyomtam a pénzt, és kiszálltam.
- Kösz, viszlát.
A cigimet meggyújtottam, nagyot szívtam belőle, és élveztem, hogy a heroin megtölti a testem.
A cigi formában fogyasztott herkó nem okoz olyan intenzív Rusht, mint az injekciós, vagy a felszívós, ezért nem gyakran alkalmazom.
Nemsokára megláttam Tom alakját hátulról, de bárhol felismerném, még a lábáról is, szóval odamentem hozzá. A telefonját nyomkodta.
- Hello Tom.
Felnézett, kék szemei elkerekedtek, ahogy végigmért.
- Heather...mi a f*sz történt veled? Rohadtul lefogytál, és mi ez a sok smink? Ezek a ruhák? Ez a kabát nagyon márkás, honnan szereztél te ilyet? És mit szívsz?!
-Tom, szerintem tisztában vagy veke, hogy mit szívok, az a p*cs elmondta, nem? Droghatások, bele kell törődni. A ruhára meg van pénz, legyen ennyi elég.
Tom szemeiben nem szánalmat, inkább sajnálatot láttam csillogni.
-Hol laksz Hets?
- Öhm... a barátomnál, ha lehet Így nevezni.
- Nem bánt?
-Nem.
- Szereted?
-Igen.
Nagyot sóhajtott.
- Miért csinálod ezt? Miért drogozol? Mi jó neked abban?
- Mi jó? - kérdeztem, és széttártam a kezeim- minden.
- Huhh, gondolom hiába kezdenélek el győzködni, hogy szokj le, nem hallgatnál rám.
- Jól gondolod.
- Mégis kérlek, hogy agyalj el ezen. Hets, a heroin hosszútávon tönkre teheti az életed! Nem lehet tőle gyereked, ronda leszel, és beteg! Ezt nem akarhatod.
Elmerengtem.
-Tom- kezdtem halkan- milyen kib*szott dolognak örülhetek az életemben? A családom kitagadott, a szerelmem leszar, a barátaim nem foglalkoznak velem. Minek örüljek? A heroin az egyetlen boldogságot okozó dolog az életemben. Nem vonhatom meg magamtól.
Tom lehunyta a szemét, nagyot sóhajtott, és átölelt.
- Értem. Ha bármire szükséged van, hívj nyugodtan, rendben?
- Vettem neked egy hóembert. Csak... - kezdtem rágcsálni az alsó ajkam- nem hoztam el, mert azt hittem azért jöttél, hogy lecsessz. Majd feladom postán.
- Rendben. - mosolygott- viszont én hoztam valamit.
A kabátzsebébe nyúlt, egy vékony, egyszerű csomagolópapírba tekert valamit húzott elő, és egy borítékot.
- Ezt tőlem kapod - nyújtotta át a papírosat- Ezt pedig apáéktól, és anyáéktól, egy borítékba raktam, mert egyszerűbb volt.
- Még gondolnak rám?- kérdeztem halkan, miközben átvettem az ajándékokat.
- Persze. Mindíg.
- Köszönöm.

Este 9-kor vitt haza a lélek, Tommal rengeteget beszélgettünk, elmondta mi van otthon. A családom teljesen kiborult miattam. Csalódtak bennem. Rossz ezt hallani.
A bátyám ajándéka egy csoki szerű jegyzetfüzet volt, teljesen rá vallt, hogy ilyet adjon nekem, de rögtön megszerettem.
Fáradtan léptem be az ajtón, ami... nyitva volt? Zayn végre hazajött? Na, ezt is megéltük.
Alig bújtam ki a kabátomból, megjelent Zayn az előszoba ajtóban dühösen, könnyek között. Ledöbbentett a látvány.
- Hol a f*szba voltál?! Négy órán keresztül vártalak, és te nem voltál képes egy kibek*rt üzenetet se írni?! Mi a f*szt képzelsz magadról?!
- Te sírsz? - kérdeztem, nem is nagyon foglalkozva az előbbi kirohanásával.
Nyelt egyet, és lesütötte a szemét.
- Azt hittem itthagytál. - motyogta- Hogy eleged lett ebből az egészből, és leléptél.
- Miért tettem volna? - léptem közelebb.
- Mert egy f*sz voltam veled! - fakadt ki- és megérdemeltem volna, ha lenyúlod az összes pénzem, és elszöksz, mert még k*rvaként sem bántam veled.
- Zayn- csitítottam- igazad van, tényleg egy f*sz vagy, de tudod, a betépett emberek sosem hazudnak. Nem tudnálak itt hagyni. A bátyámmal találkoztam- öleltem át, ő pedig erősen húzott magához.
- Ez olyan rohadt kínos - morogta rekedten- nem szoktam sírni.
- Néha mindenkivel megesik - vontam vállat - tetszett az ajándékom?
- Egy ezüst öngyújtó, cicám? Kinek nem tetszene? - nevetett, aztán a kezembe adott egy apró, fekete ékszerdobozt- ez pedig az én ajándékom. Boldog karácsonyt cicám.
Kipirult arccal nyitottam fel a kis dobozka fedelét, és a szám elé kaptam a kezem.
- Zayn, ez ugye nem...
- De. Egy mandulavirág. Pont olyan, mint te.
Az ajándékom valóban egy mandulavirág medálú nyaklánc volt.
Olyan furcsa minden. Szinte nem is merem elhinni, mi történik.
Mint egy tündérmese.
A tündérmeséket pedig az én nézetem szerint betépve hallucinálták az emberek.