Mandulavirág (Zayn ff)| BEFEJEZETT

30.

- Ezt nem mondhatod komolyan... Kérlek, mond, hogy ez csak vicc. És ezt így kell elmondjad? Mi az, hogy...én tehetek róla? Csak? Nem, nem, ez nem így megy. Figyelj, én... Háló? Háló?!
Álmosan nyitogattam a szemeimet, és néztem körül, hogy hol van Harry. Az ágy másik végén ült, nekem háttal, feszülten túrt bele hosszú, göndör tincsibe.
- Harry, minden oké? - kérdeztem a reggeli rekedtes hangomon.
- Persze, persze, nincs gond. - szórakozott volt, lesokkolt.
Mintha nem is figyelt volna rám igazán.
Szó nélkül indultam el készülődni, bár még alig múlt 6 óra.
Lustán fésültem ki a hajam, kentem föl az erős sminket, és szívtam el egy herkós cigit.
Harry rögtön két sörrel indított, nem reggelizett, és nagyon elmerengett.
Aggódtam érte.
Zayn: Jó reggelt cica.
Elnyomtam egy mosolyt.
- Harry, egyél is valamit légyszi, még nagyon korán van.
- Áhh, nem árt meg. Öltözz, elviszlek - erőltetett mosolyt az arcára.
Tényleg valami nem stimmel vele.
Egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz, mikor megállt a suli előtt adtam egy puszit az arcára és egy sziát elmormogva szálltam ki a kocsiból. Nem voltam mérges, csak aggódtam érte.
- Heatheeeer! - rohant felém kitárt karokkal JiWoon.
Jé, milyen régen nem láttam.
- JiWooon- nyújtottam el én is a nevét- Hát a csajod hol hagytad?
- Clark? Kaját vesz. De nézd! Hát nem édes? - mutatott az orrában lógó pc-re.
Jé, hogy ilyen is van neki.
- Clarktól kaptam karácsonyra- prult el.
- Rohadt szexi- bólogattam, és befelé indultam.
A büfénél megláttam Clark magas, vékony alakját, és odasiettem hozzá.
- Szia Clark.
-Helló Hets, téged is látni? - vigyorgott, miközben félkézzel megölelt- Hogy mennek a dolgok? Zayn, hogy van?
- Öhm, nem tudom, már nem lakok nála. - villantottam ideges mosolyt.
- B*szki, miért? - kapta a szája elé a kezét JiWoon.
- Azért, mert Heather félreb*szott- markolt bele két kéz a csípőmbe.
Oh, Zayn, már csak te kellettél.
- Nem, azért, mert Zaynnie nem tud uralkodó az indulatain. - vágtam egy fintort.
- Attól még nem kellett volna elhagynod.
- De, mert közben leesett, hogy már nem vagyok köteles engedelmeskedni neked.
A két lány csak kapkodta a fejét le-föl.
Khm, magasság különbség .
- Öhm, srácok, mi is történt igazából? - hallgattatta el Clark Zayn beszólását.
- Egy kis nézeteltérés.
- Nem olyan kicsi, de mondhatjuk ezt is- vontam vállat.
- Öhm, Hets, akkor te most hol laksz? - tette fel a kérdést félénken JiWoon.
- Öhm ja, ezt jó lenne tudni.
- Az új pasijával, akivel félre b*szott.
Na most lett elegem.
- Zayn, kussolj. Harryvel sose feküdtem le. Ő egy nagyon jó barátom.
- Oh, és hány éves? - Ckark.
- Khm, huszonkettő.
- Mi? - akadt ki JiWoon.
- Hets, egy felnőtt férfivel laksz együtt? Nem veszélyes ez? Mármint, tudod, a pasik be tudnak kanulni.
- Igen, tapasztaltam- szedtem le magamról Zayn kezeit. - De Harry nem olyan. Amúgy is, elhagyta a barátnője, depressziós.
-Akkor legalább ketten vagytok.
- Zayn, szeretem mikor ilyen tapintatos vagy.
Csöngettek.
- Sziasztok- indultam volna el JiWoonnal, de Zayn vissza húzott.
- Hets, maradsz.
- A kutyád sose voltam, te p*cs. Mit akarsz?
- Nem utálhatsz ennyire.
- Még jobban is.
- Cicám, jól szinészkedsz, de- nevetett- tudom, hogy szeretsz.
- Egy seggfej vagy Zayn. Miért szeretnék egy seggfejet?
- Hmm, nem is tudom, de, ha jól látom még mindig előszeretettel hordod ennek a seggfejnek az ajándékát. - húzott közelebb a nyakláncomnál fogva, és adott a számra egy csókot.
- B*szd meg Zayn!
Ilyen, és ehhez hasonló jelenetek játszódtak el kábé minden szünetben, a nap végére hulla fáradtan ültem fel - megint jegy nélkül - egy villamosra.
Mért volt ma ilyen köcsög Zayn? Nem úgy volt, hogy most ő húzza össze magát? Hát ezt besz*ptam, mert úgy látszik ő ezt teljesen máshogy képzelte el, vagy, annyira nem érdekli a helyzetünk, hogy nem teper semmit.
A fülemben dübörgött a metál, a mellettem csimpaszkodó néni néha megbotránkozva pislantott felém, de csak egy negédes vigyort kapott tőlem.
Összeszorított szájjal gondoltam vissza a mai napra. Ennyire le se szarja az érzéseim? Nagy nehezen elő kaptam a telefonom, és ráírtam.
Me:Mi bajod velem?
Nem válaszolt.
Egy lemondó sóhajjal ráztam meg a fejem, és már nyitottam volna a szám, hogy káromkodjak, de észre vettem, hogy egy emberekkel tele tömött villamosban próbálok levegőt kapni. Annyira meg kell feleljek a látszatnak, de ha már kinézetre úgy nézek ki, mint egy nyomorult drogos, miért kéne befogjam?
Eltökélten kinyitottam a szám, de újra csak becsuktam. Úgy volt, hogy leszokok, hogy normális ember leszek, erre pont elmebajosnak próbálom beállítani magam egy villamosnyi ember előtt. Ragyogó teljesítmény Heather.
Leszálltam a járműről, a fülemben üvöltő zenétől most nem hallottam, hogy a koszos hó ropog a lábam alatt.
Nem is baj, úgy túl klisés lenne.
Az óriási tömbház elé érve felcsöngettem, Harry beengedett. Olyan fura volt a hangja. Persze az a kis bemondó amin át hallom, eléggé torzít, de... mintha sírna. Sietve kapkodtam a lábaim, és újra megízlelhettem a dohányzással, és drogozással való élet átkait is. Nem tudtam futni, vagy sietni, a tüdőm nem bírta. Köhögve, izzadtan - szó szerint - csúsztam fel végre a 11.-re. Most nem kellett csöngessek, mert Harry adott egy kulcsot, amivel próbáltam bejutni, persze a fáradságtól, és idegességtől remegő kezeim ebben is megakadályoztak. Végre kinyílt az ajtó, lerúgtam a bakancsom, gyorsan felakasztottam a kabátom, és indultam a hálóba. Hallottam a sírását. Benyitottam a szobába. Harry az ágy végén ült, fejét a kezeibe temetve zokogott. Ahogy tovább vittem a szemeim megláttam a párnák között egy kis fehér kupacot. Az ott... a takaró össze gyűrve. De túl kicsi hozzá. Közelebb léptem, és enyhén lesokkolódtam a látványtól.
A párnán egy kisbaba aludt. Először arra gondoltam, hogy hát én rohadtul beálltam, de a hallucináció nem akart eltűnni. Óvatosan érintettem meg a krémszínű bodyba bújtatott pindurka karját. Élő volt.
Harryhez léptem, leültem mellé, és átkaroltam a hátát. Rögtön rámborult, és próbált megszólalni.
- Csak... csak ide h-hozta. Én nem tudom, h-hogy történt, hüpp. N-nem kell neki. Itt hagyta, hüpp.
Egy pillanatig nem esett le, de aztán a felismerés fejbe vágott, és kerekre nyitotta a szemeimet.
- Ez a te gyereked Harry, és... Dorotyé?