Mandulavirág (Zayn ff)| BEFEJEZETT

31.

Kritikus állapot.
Dolly üvöltött, Harry sírt.
Felvettem a kicsit, elkezdem ringatni, közben rászóltam Harryre.
- Hozz tejet, meg tápszert légyszi.
A göndör szipogva bólogatott, felrángatta magára a ruháit, és el is tűnt az ajtó mögött.
Az ágy előtt járkáltam fel alá, Dolly hátát simizve, halkan énekelve neki. A sírás csillapodott, de nem szűnt meg teljesen.
- Jól van, nincs semmi baj- gügyögtem- apa mindjárt jön a finom hamival, hmm? Várod már?
Dolly tündéri kisbaba, de attól még a fő tulajdonsága neki is a sírás. Sose volt kistesóm, ezért nincs tapasztalatom, csak amit a filmekből szereztem, anya néha elmondott, és természetesen az ösztönök, hiába vagyok fiatal.
Törtem a fejem, de egy normális gyerekdal se jutott eszembe, talán a sokk miatt, ezért elkezdtem énekelni Ed Sheeran-tól, a Happiert.
Nyílt az ajtó, megjelent Harry, kócosan, lihegve, a kezében zacskó.
- Mit hoztál? - léptem hozzá, és fél kézzel szétnyitottam a nejlont.
Tej, két féle tápszer, cumisüveg.
- Nagyszerű - mosolyogtam rá - megfogod, amíg elkészítem?
Harry tétován bólogatott, a keze szinte remegett, mikor átvette a lányát, és magához ölelte.
Elmosolyodtam a látványon.
-Olvastam, hogy a kisbabákat megnyugtatja, ha hallgatják a szívverést. - szóltam még oda a göndörnek, mikor már majdnem eltűnt a szobában.
Doroty egy ribanc. Megszüli ezt a pici kislányt, neveli fél évig, aztán hirtelen megunja, és lepasszolja Harrynek? Hihetetlen.
Elkezdtem olvasni a neten, hogy kell tápszert készíteni, mert hát fingom sincs róla.
Az adagolás a zacskó hátoldalán található. Vigyázz a méréssel.
Szuper.
A kész tápszer 37 OC. (test hőmérsékletű) Tök jó, hogy még hőmérő sincs.
A fehér lötty nagy nehezen kész lett, beleöntöttem a cumisüvegbe, és elindultam be a szobába. Csörgött a telefonom.
Ijedten néztem rá, és enyhe dühvel fogadtam a hívást.
- Mit akarsz Zayn?
Harry és Dolly az ágyon fekve gügyöktek egymással, irtó aranyosak voltak.
- Cica... sajnálom, hogy seggfej voltam ma.
-Nem csak ma- közöltem, átnyújtottam Harrynek a cumisüveget, és egy like jelet mutatva kisiettem a szobából.
- Mondtam, hogy nem vagyok jó ebben...
- Attól még nem kéne egy ribancnak beállítsál.
- Bocsánat - motyogta. - Annyira hiányzol.
Elpirultam, de mielőtt vissza mondtam volna, hogy "Te még jobban", felidéztem, hogy mekkora egy segg.
- Nem tudok vele mit csinálni, verd ki.
- Nélküled nem megy.- nyöszörgött- De most nem erre gondoltam. Hets, meddig akarod ezt csinálni?
- Zayn, alig két nap telt el azóta, hogy elmentem.
-Az sok.
- Nem, egyáltalán nem sok. De most mennem kell... vásárolni.
- Oké - sóhajtott lemondóan- Szeretlek.
Lecsaptam a telefont, és könnyes szemekkel indultam vissza a szobába.
- Elmegyek venni, öhm pelenkát, satöbbit, oké? Ha nagyon sír... kapcsolj be neki egy mesét.
Felhúztam a kabátom és a csizmám, majd kiléptem az ajtón.
Megint csörgött a telefonom, mire ingerülten néztem meg ki az. De nem Zayn volt, hanem Patrick, amitől rossz előérzetem lett.
- Szia- vettem föl, és el csodálkoztam, hogy már remeg a hangom.
-Hets, k*rva nagy szarban vagyok. -lihegett- lebuktam, le fognak csukni.
- Mi? - sápadtam le- Mennyi időre?
- Édes, hogy így aggódsz, de nem kell, sokszor ültem már, huh. Magadat féltsd inkább.
- B*szki- a gyomrom apróra zsugorodott, ahogy felfogtam a szavai jelentőségét.
- Keress egy másik dílert vagy mit tudom én. B*szki, itt vannak! El kell... tüntessem a telefont, csá kislány!
Csörömpölés, és végül csend. Eltettem a telefonom, és kiléptem a lépcsőházból a szabad levegőre.
Ismertem egy fiút, mostmár nem ismerem.
Nem tudom honnan veszek újabb anyagot, dílert nem könnyű találni. Kész mázli, hogy azon a bulin Patrick megállított. Milyen régen is történt. Mintha évek teltek volna el.
Pánikoltam. Alig van már néhány szál herkós cigim, utána vége a készletem.
Mit fogok kezdeni magammal? A heroinról nem lehet egyik napról a másikra leszokni, fel kell készülni, időt rászánni, satöbbi. Hova menjek, Zaynnel össze vesztem, Harrynél meg ott van Dolly. Lehetetlen.
Benyitottam a boltba, dideregve dörzsöltem össze a kezeim, majd a polcok között sétálva kezdtem el pelenkát keresni. És igen, ebbe a boltban az is volt. Ahogy ilyen pici cumi is. Fura. Mindegy.
Vettem még hintőport (Miért lehet egy sarki boltban hintőport kapni?),két csomag nedves kéztörlőt, és - kicsit túl érett - banánt. Azt ehet egy kisbaba, ugye? Remélem.
Fizetés után a teli szatyorral léptem ki a hidegbe, és indultam el gyorsan, mert fázott az orrom. A szemem is csípett, marták a könnyek, a tehetetlenség miatt. Hova menjek? Az utolsó lehetőség Tom, de ő is apáékkal lakik. Veszett ügy.
Aztán ott van még, hogy megkérem Zaynt, elvégre ő sajnálja a dolgot, nem én, biztos befogad néhány napra.
De el fogja viselni, hogy ott üvöltök neki a nap huszonnégy órájában egyfolytában? Nem hinném, hogy ennyire szeretne.
Szótlanul, a gondolataimba merülve sétáltam fel a lépcsőkön, csak az egyre nehezebbé váló légzésemet hallottam.
Elvonó. Erre nem is gondoltam még, de ott segíthetnének rajtam. Csodálatos ötlet.
Clark ebben tud segíteni, rengeteg barátja, és ismerőse van, biztosan ajánlanak egyet.
Elmosolyodtam saját magamon, de aztán rögtön vissza húztam a póker facet.
Harrynek majd este elmondom. Most foglalkozzon a lányával. Bár kétségbe van esve, látszik rajta, hogy borzasztóan örül neki, és szereti Dollyt. Nagyon édesek együtt.
Ahogy a mi folyosónkra értem, már lehetett hallani a gyerekbömbölést, úgyhogy kiszakadva a cuki gondolatokból rohantam az ajtóig, téptem fel azt, és léptem be a lakásba. Harry a pici nappaliban járkált fel alá, kezében a csöppséggel, aki torka szakadtából üvöltött. Gondolom tisztába kéne tenni... kényes feladat.
Gyorsan kedobtam a meleg ruháimat, és a kanapéra fektettem a kislányt, majd neki láttam, hogy szépen szólva eltávolítsam a popsiáról a kaksikát. Vagyis a szart. Ideg, és szaglás ölő feladat, de a végére Dolly abbahagyta az üvöltést, és Harry hálából megígérte, hogy vacsorázik, annak ellenére, hogy úgyis kihányja.

Bocsi, hogy kicsit lapos lett. 😐😣