Mandulavirág (Zayn ff)| BEFEJEZETT

16.

A vasárnap, mikor felkeltünk azzal kezdődött, hogy elkezdtem zaklatni Zaynt, hogy vigyen el a koleszhez, mert el kell hozni a tanulnivalóimat. Morogva, de belement, így mostmár a kanapéján ülök, magolok, ő meg nézi a TVt, és fogja a combom. A tegnap este szerintem egy lépés volt a kapcsolatunkban, ha lehet azt annak nevezni, mert ugye nem vagyunk együtt. Mégis, néha úgy tűnik, egy kedves pillanatban, aztán ő, vagy én egy szavunkal elb*sszuk az egészet. Kíváncsi vagyok, hogy volt e már komolyabban kapcsolata. Lehet nem én vagyok az első lány, aki a kurvája volt. Na, majd megkérdezem.
Egy másfél óra múlva már mindent megtanultam, és Zayn felé fordultam.
-Én vagyok az első?
-Nem, már rég nem vagyok szűz. -nevetett.
-Úgy értettem, én vagyok az első kurvád?
-Ja, igen. Sajnos csak most jutott eszembe ez a f*sza ötlet -vigyorgott.
-Ja, tényleg nagyon f*sza. -mosolyogtam negédesen.
-Figyelj, rengetegen irigyelhetnek téged. Megkapsz minden szart, és kefélhetsz velem, hmm? -egoista.
-Ez tényleg kib*szott jól hangzik-forgattam meg a szemem -de tudod, létezik olyan dolog is, hogy... szerelem.
-Hh, szerelmes akarsz lenni? Nőjj fel Heather, a szerelem egy mese. Jobb ha már most tisztában vagy vele. Könnyebb lesz az életed. -olyan fájdalommal teli hangon mondta, hogy egy pillanatra meg is sajnáltam.
- Voltál már szerelmes?
-Chh, persze. De szarul végződött.
-És honnan tudod, hogy másnak is szarul végződne?
-Mert a szerelem ilyen dolog. Mindenkivel kib*sz. Anyáéknak sem jött össze. Donyáéknak sem fog, ez már most látszik. A húgomat is megcsalta a pasija. Ez már így elég sok ember.
-De... Anyának és Frednek össze jött.
-Igen, Freddel. De apáddal kellett volna nem? És ki tudja előtte hány szerelme volt, ha nem apád az igazi.
Lesütöttem a szemem. Ez most rosszul érintett. Minden tizenöt éves naiv kislány elhiszi a hercegét/békáját, nem? Mert én elhittem, hiába vagyok egy drogos állat, olvastam könyveket, néztem meséket, nekem is voltak klisés álmaim, szerintem Loresnek is voltak, hát wtf.
-Még gyerek vagyok. - próbáltam meggyőzni, talán magamat, de nem nagyon jött össze
-Igen, egy gyerek vagy, aki drogozik, és egy nála három évvel fiatalabb csávóval kefél. Ez tényleg olyan gyerekes dolog, nem?
-Arról nem tehetek, hogy megtudtad, és ezzel fenyegettél, attól még ugyanúgy tizenöt vagyok. És vannak álmaim.
-Álmai mindenkinek vannak.
-Oh, igen? Halljuk a tiédet.
-Chh, nem fogom elénekelni neked az Aranyhajból azt a dalt, felejtsd el.
- Te láttad az aranyhajt? Mindegy, nos?
-Jól van. Hát, ugye a szüleim azt akarták mindig, hogy kövessem őket a cégnél, de hát a f*sz akar ilyen semmilyen életmódot magának, ezért jöttem ide, ebbe a suliba.
-És itt milyen szakra jársz?
- Pincérire.
Lelki szemeim előtt megjelent Zayn, fehér, feszülős ingben, fekete farmerban, belőtt hajjal, ahogy egy üveg bort visz egy asztalhoz. Elképesztő.
-Wow- nyögtem ki.
-Mi az? - húzta félmosolyra a száját, mire rájöttem, hogy hangosan fejeztem ki magam, és gyorsan megráztam a fejem.
-Semmi.
-Aham. Gondolom. -vigyorgott, én meg vörös arcal fordultam el tőle.
Ezt az égést b*szki.
Két ujjat éreztem a nyakamon, amik visszafordítottak felé.
Megcsókolt, kezét levezette testemre és végig simított rajta. Átöleltem a nyakát, és hagytam neki, hogy tegyen velem azt, amit akar. Szerettem Zaynnel csókolózni, bár ő volt az első, nem tudtam elképzelni jobbat. Persze attól még egy seggfej maradt a szememben, de ezeket a dolgokat nem kell tudnia.
Pittyent egyet a telefonom, mire ő a nyakamat kezdte csókolgatni, és belemotyogott az érzékeny bőrbe.
-Neh nézd meg.
Végig fektetett a kanapén, én pedig elfelejtettem, hogy talán baj van, azért írnak, már nem érdekelt.

Kifulladva pihegtünk a kanapén, csak meredtünk a semmibe, és próbáltuk felfogni a gyönyör utolsó hullámait.
Kinyújtottam enyhén remegő kezemet, és megnéztem a még két órával előbb érkezett üzenetem.
JiWoon írt a csoportba, hogy ő már vissza ment a koleszba, és, hogy mi mikor megyünk.
-Mikor viszel haza?
-Most. Öltözz.
Hát ez k*rva kedves volt kérem szépen, de hát mit is vártunk Zayntől.
Semmit.
Öszeszedtük magunkat, meg a csomagokat, én bevettem három tablettát gyorsan, és autóba ültünk. Kitágult pupillákkal figyeltem az elsuhanó dolgokat, az érzékszerveim kiélesedtek, éreztem, ahogy Zayn keze a combomon enyhén lüktet, ahogy áramlik benne a vér.
Józanul nem éreztem volna ezt, de beállva... A világ színesebb, és szebb.
Szepilláim nehezebbek lettek, így csak résnyire nyitva a szemem néztem előre, és hagytam, hogy lebegjek. Kib*szott jó érzés.
Az autó megállt, elköszöntem Zayntől, és a táskámmal együtt bementem a koleszba. Hmm, de hiányzott már, ez a lebegő. Khm, rohadt büdös.
Intettem a mogorva bácsinak, és felcaplattam a lépcsőn. Szerencsére nyitva volt a szobaajtó, nem kellett előkotornom a táskámból, vagy akárhonnan. JiWoon ült az ágyán, Clark pedig feküdt a sajátján, az utóbbi telefonozott, míg a húzott szemű tanult. Lores nem tudom merre járt, nem írt semmit mikor jön, de próbálok nem beleavatkozni. Azért aggódom érte.
-Sziasztok! -dobtam le a földre a cuccaimat, felmásztam az ágyamra, és elfeküdtem rajta. Zayn szépen kifárasztott.
-Szia- motyogták mindketten, de egyikük se nézett fel.
-Történt valami? - ráncoltam a homlokomat.
- Semmi- morogta Clark, JiWoon meg összehúzta magát.
Nem tetszik ez nekem, hogy így viselkednek. Velem van bajuk, vagy egymással egyáltalán?
- Összevesztetek?
-Mondhatni -dörmögött Clark.
JiWoon arcán megjelent egy fájdalmas grimasz a kijelentére.
-JiWoon, gyere.
Kimentünk kolesz elé, leültünk a, lépcsőre, én elővettem egy cigit, és meggyújtottam.
-Na mesélj, mi történt? -fújtam ki a füstöt.
-Semmi érdekes.
-JiWoon!
-Nem szeretnék beszélni róla. -hajtotta le a fejét a hercegnő.
-Nem bízol bennem?
-De, csak... még én sem dolgoztam fel az egészet.
-Mennyire komoly a dolog?
-Elég nagy -sóhajtott, mire én is.
-B*szki. Tudok valahogy segíteni?
-Csak törődj velem, oké? -fordította felém az arcát, amin nagy fájdalom ült.
-Hát persze, hogy törődök veled, drágám. Na gyere ide. -húztam magamhoz, mire ráhajtotta a fejét a vállamra. Olyan kis törékeny.

Meredten bámultam a sötét plafont, és hallgattam, hogy Clark és JiWoon szuszognak. Enyhe mosoly játszott az ajkaimon, a helyzet ellenére is, hiszen ezek ketten összevesztek, de a tabletta megtette a hatását. Juj, és holnap kapom a port, az még jobb lesz, már alig várom.
Halkan nyílt az ajtó, csukódott, hallottam, ahogy Lores bejön, de mintha szipogott volna. Mi történhetett vele? Lores nem szokott sírni.
Meg akartam kérdezni, de hirtelen elaludtam.