Gyakornok /BEFEJEZETT/

Lehetetlen

Körülbelül még harminc percet álltunk a dugóban, mire végre odaértünk az Edge Steak & Bar- hoz.
    David nagyon illedelmesen kihúzta először a székem, és csak utána ült le.
Majd jön a pincér.
- Jó estét kívánok! Mit hozhatok?- kérdezi kedvesen az úr.
- Én egy Green Salad- ot kérek szépen, vörös borral- mondom.
- Én pedig egy Aguachile Rojo-t kérek szépen , vörös borral.
- Rendben, máris hozom az italjukat!
- Nagyon csinos vagy- mondja David fülig érő mosollyal.
- Köszönöm. Te is kicsípted magadat- valaszolom őszintén. És tényleg nagyon csini volt! Egy fehér ingben, egy sötét kék zakóban, és egy egyszerű elegáns nadrágban, meg persze egy lakkos cipőben. Nagyon jól állt szerintem neki ez a stílus is. Na de állj! Térjünk vissza a vacsorához.
     Időközben kihozták a borokat. Azt mondták hogy max tíz perc és jön az étel is.
     Rettentő sokat beszélgettünk, nevettünk. Nagyon jól éreztem magam a társaságban!
     Mikor mentünk ki az étteremből, még egy kicsit beszélgettünk a parkolóban.
- Nagyon jól éreztem magamat veled!- mondom kicsit szégyellősen.
- Én is! Remélem lehet még több ilyen este- mondja kicsit bátortalanul.
- Remélem én is- aztán ránézek a telefonomra és látom, hogy már fel tizenegy- Óhh, későre jár már nagyon. Ideje haza indulnom.
- Rendben- majd az arcomra egy lágy puszit adott- holnap reggel találkozunk.
- Holnap reggel- ismétlem, majd beülök az autóba, és haza hajtok. Az utakon alig van pár autó, így hamar haza tudtam érni.
     Halkan benyitok, de látom, hogy a konyhában ég a villany. Gondoltam elfelejtették lekapcsolni anyáék, de nem. Anya ott gubbaszt a székben.
- Anya??- kérdezem- hogy hogy fent vagy?? Mért nem alszol?? Már nagyon késő van!
- Nem tudok aludni. Julia lehet- és a hangja elcsuklott.
- Mi van Juliával??- kérdezem aggódóva.
- Lehet- és ekkor egy könny csepp csordul le az arcán- lehet hogy agydaganata van.
- Micsodaaa??? Ne szórakozz! Az lehetetlen!!- akadok ki.
- Tegnap, amikor az első gyakornoki napodról jöttél haza, azért voltak itt, mert elakarta mondani, csak azt hitte, hogy később jössz haza, így hát csak akkor mondta el amikor a vacsora után haza mentek- miközben ezt anya mesélte, nekem is kicsordult a könnyem. Hogy lehetek én ilyen hülye???! Inkább elmentem randizni, minthogy itthon maradtam volna vele. Istenem, most annyira  lekismeret furdalásom van!
- Gyere anya, menjünk aludni- bököm ki végül.
- Rendben- majd elkísérem a hálóhoz. Bobby pont most ébredt fel.
- Tasha hát te meg hol voltál??- kérdezte aggódva.
- A konyhában, nem tudtam aludni.
- Jó éjt- mondom mikor anya már az ágyon ült.
- Jó éjt- hallom Bobby- tól, és már el is tűnök a szobámba. Egyből Juliára gondolok, hogy hogy lehettem vele ilyen goromba, bunkó.
    Majd a sírásba aludtam el.