Gyakornok /BEFEJEZETT/

Kis baleset

Arra kelek, hogy csörög a telefonom.
- Helló?- szólok bele a telefonba.
- David vagyok. Hol vagy?? Már 20 perce itt kellene lenned- mondja aggódva.
- Úristen!! Elaludtam!!- akadok ki és elkezdek kapkodni.
- Figyelj! Odamegyek a házatokhoz, oda viszem az egyenruhád. Rendben?- mondja nyugodtan.
- Oké, de hány perc alatt érsz ide?
- Harminc perc?! Talán. Na mindegy készülődj!- mondja, aztán lerakja a telefont.
    Én nagyon gyorsan a fürdőbe megyek. Ott gyorsan fogat mosok, aztán megfésülöm a hajamat. Aztán csengetnek. Én még abba vagyok amiben tegnap este voltam a randin. Eléggé gáz lehet. Na mindegy. Kinyitom az ajtót, és David áll előttem. Nagyon meglepődött.
- Huhhh, tudom szörnyen nézek ki. Gyere be. Gyors lezuhanyzom és már mehetünk is- közben mutatom, hogy merre van a nappali.
- Oké akkor én ott megvárlak- mondja.
     Én hiper szuper gyorsan lefütödtem, és átöltözötem. Mikor megyek be a nappaliba beszélgetést hallok.
- Óhh veled volt tegnap este az én kicsike lánykám?!- kérdezi anya.
- Igen- mondja szégyenlősen David. Erre meghallom Bobby hangját.
- Istenem, veled nagyon jól fog járni a kis Emily.
- Öööö- David köpni nyelni nem tudott. Erre beléptem és megmentettem a szüleim elől.
- Jó reggelt- mondom.
- De csini vagy kincsem még ebben a rendőr egyenruhában is- mondja anya kedvesen.
- Köszönöm, de most mennünk kell dolgozni. Majd jövök. Puszii- mondom, és már le is léptünk.
     Mikor szállok be David kocsijába végre megszólal.
- Kedvesek a szüleid- mondja.
- Köszi. Igazából Bobby nem az apám, csak nevelő apám, de mi nagyon szeretjük.
- Hogy hogy elaludtál?- kérdezi.
- Hosszú- válaszolok röviden.
- Nekem van időm- mondja kedvesen.
- Majd elmondom, ha lesz kedvem- válaszok kocsit gorombán.
- Figyelj, ha valami baj van nekem nyugodtan elmondhatod- és ekkor egy könny csepp csordul le az arcomon. Ekkor David rám néz- Most mért sírsz?? Valami rosszat mondtam?- kérdezi ilyedten.
- Nem, dehogy.
- Akkor mi a baj?
- Állj!!- üvöltöm el magam. És ekkor, akkorát rányom a fékre, hogy bevágom a fejemet az ablakba.
- Jézusom! Emily jól vagy?? - kérdezi.
- Igen. Jól vagyok.
- Vérzik a fejed. Beviszlek a kórházba- mondja.
- Nem kell. Jól vagyok, tényleg.
- De össze kell varrni a sebet, ez így nem maradhat- majd a kórház felé veszi az irányt- egyébként köszi, hogy szóltál, majdnem elütöttem azt a kis fiút.
- Nincs mit- és már itt is vagyuk a kórháznál. Ezektől a helyektől mindig kiráz a hideg. Tudom, hogy kedvesek itt az emberek, ( sajnos ez nem vonatkozik mindenkire, na mindegy) de akkor is kiráz a hideg a kórházaktól.