Gyakornok /BEFEJEZETT/

Szőlő

Ma van hét utolsó napja. Reggel szerencsére nem aludtam el. Hajnalban, fél ötkor keltem fel, hogy még megtudjak inni lazán egy jó tejes kávét. És persze csináltam mellé egy pirítóst.
Mikor az óra öt órát ütött, elkezdtem készülődni. Mivel nálam volt a rendőr egyenruhám egyből azt vettem fel. Utána fogat mostam és megfésülködtem, majd a kibontott hajamat egy copfba kötöttem. Valamiért nagyon fáradt vagyok, pedig nem csináltam tegnap körülbelül semmit, csak beszélgettem. Na mindegy. Hamar eljött az öt óra negyven perc. Beszálltam az autómba, és elindultam. Kicsit előbb értem oda mint hat óra, ezért még kicsit vártam a kocsimba. Mikor már láttam hogy megérkeztek páran, odasétáltam én is hozzájuk.
- Jó reggelt-mondom a többieknek.
- Jó reggelt- mondják.
- Hogy van a nővéred?- kérdezi Teresa, Juli szomszédja.
- Jól- mondom.
- És tudni már, hogy mikor jön a kislány?- kíváncsiskodik.
- Igen. Három hét múlva körülbelül- mondom fáradtan.
- És hogy hogy nem voltál tegnap?- kérdezi Annabell.
- Történt egy kis baleset és azt mondta az orvos, hogy maradjak otthon pihenni- mondom.
- Óhh értem. Remélem már jól vagy!- mondja kedvesen. Ekkor megjelennek Davidék.
- Jó reggelt mindenkinek!- mondja kedvesen, és rám mosolyog.
- Gyertek kezdjük a napot!- mondja energikusan Ralph.
- Rendben- mondjuk egyszerre szinte. Mikor beérünk az épületbe, mindenki megy a maga "tanítójával".
- Jól vagy már?- kérdezi kedvesen David.
- Igen, mondjuk eddig se volt nagy bajom.
- Oké, ma már papír munkákat kapsz- jelenti ki.
- Oké- válaszolom röviden.
- Ma már hoztál egy két cuccot magaddal?- kérdezi.
- Óhh, basszus. Elfelejtettem. Bocsánat- mondom és közben fogom a fejem.
- Semmi baj. Akkor majd hétfőn hozol, csak azért, mert akkor kicsit otthonosabb lehetne az asztalod.
- Ja tudom.
- Valami baj van? Vagy csak fáradt vagy?- kérdi.
- Nem tudom. Azt hittem, hogy ki fogom magam pihenni, de reggel úgy keltem fel hogy muszáj volt kávéznom különben bealszok.
- Értem. Velem is volt már ilyen- mondja együttérzően- Na, de álljunk neki a munkának- és már hozza is a papír munkát. Először elmagyarázott mindet, hogy mi merre mit kell csinálni stb. Aztán neki láttam.
Olyan tíz fele elkezdett korogni a hasam. És ezt persze meghallotta David.
- Kérsz valami kaját?- kérdezte.
- Ömm- gondolkoztam. Tudom, hogy kéne valamit ennem, de itt még nincs kajám, és elengedni meg nem fognak, hogy egyek valamit. Na mindegy- Nem köszönöm- mondom illedelmesen.
- Biztos?? Csak mert korgó hassal nem lehet jól dolgozni.
- De nincs itt kajám szóval..
- De nekem van sok úgyhogy gyere a konyhába!- szinte már parancsolt.
- De nem kell.
- De kell, úgyhogy gyere. Nem fogom itt nézni, hogy éhezel.
- Nem éhezek!- vágom rá.
- Jó akkor nem, de gyere légyszi.
- Ahh... Jó megyek- és mentem is utána a konyhába.
- Nos mit kérsz?- és kinyitotta a hűtő ajtaját, ami tele volt étellel. Jézusom minek neki ennyi kaja??!
- Hát ööö- hebegtem-habogtam.
- Válasz nyugodtan.
- Oké, akkor egy kis szőlőt elfogadok- esküszöm úgy érzem magam, mint ha rászoruló lennénk.
- Oké, ülj le az asztalhoz- és közben megmossa a gyümölcsöt. Majd ad egy tálat amibe belerakja.
- Köszönöm.
- Nincs mit. Meg várjalak?- kérdezi kedvesen.
- Ömm nem akarlak feltartani, nyugodtan menj dolgozni- nem tudom mért ezt mondtam. Annyira hülye vagyok. Persze, hogy azt akarom, hogy itt maradjon, de így hogy mondhatni elküldtem.
- Jaa nem tartasz fel. Szívesen maradok- mondja kedvesen.
- Tényleg?!... Vagyis oké, jó- javítom ki gyorsan. És leül mellém a székre.