Gyakornok /BEFEJEZETT/

Ismeretlen férfi, vagy még sem?

Kop-kop. Hallom a kopogtatást a hátam mögött.
- Nagyon szép innen a kilátás- mondom, aztán észreveszem, hogy egy szál törölközőben áll mellettem. És kikerekedett szemekkel nézek rá, az arcára.
- Valami baj van?- kérdezi.
- Nem, dehogy is. Nincs semmi baj.
- Biztos, mert olyan furán néztél rám- persze, hogy úgy nézek rád, ha egyszer csupasz felső testel állsz előttem egy szál törölközőben. Mondom magamban. Persze ezt így nem mondhatom meg neki. Egy kicsit kiakadna.
- Nem, nem néztem furán- élből tagadok.
- Oké. Gyorsan felöltözök, addig légyszi ne gyere be. Nem mintha szégyellős lennék.
- Jó értem. Nyilván nem megyek be- mondom- itt maradok.
- Rendben. Egy perc és itt vagyok- én meg bólintottam egyet, és várakoztam.
    Amikor már eltelt vagy 20 perc, benéztem az üveg ajtón, mivel a redőny le volt húzva. Nem láttam senkit. Ezért halkan benyitottam, és körülnéztem a szobában. Mivel nem volt senki sem bent, a résnyire nyitva hagyott ajtón kimentem. És egy férfi hangját hallottam. Mivel nem hallottam elég jól előrébb léptem.
A következőket hallottam.
- Na ide figyelj! Ha nem mondod el, hogy hol van Emily, akkor lepufantalak- mondta halál komolyan, egy kis haraggal fűszerezve.
    Ekkor előéptem, és egy nagyon ismerős férfi került a szemem elé. A fejét nem láttam, de a testéből sugárzott az erő és a harag, amit a hangjában is észrevettem. David a kanapén volt ugyanúgy törölközőben, csak most megkötözött kezekkel és lábakkal.
- Honnan tudja a nevem?- kérdeztem bátran amennyire csak tőlem telt- Mit akar tőlem??- válaszra időt nem hagyva tettem fel máris a következő kérdést.
- Hát tudtam, hogy valahol itt vagy. Láttalak amikor bejöttetek. És azt is láttam, hogy kint ülsz az erkélyen és közben a tengert csodálod.
- Mit akart tőlem??- kérdezem, csak hogy most a félelem kezd eluralkodni rajtam.
- Apád egy nagy összeget csalt le tőlem. Cserébe elrabolom a lányát és a barátját.
- Nem járunk- szól közbe David.
- Tök mindegy, akkor is elrabollak.
Amúgy meg eléggé ciki, hogy rendőr létedre nem tudsz elbáni egy magamfajta közép korú férfival- próbálja hergelni Davidot az idegen férfi, de Davidot nem érdekli.
- De ki maga?- kérdezem kétségbeesetten.
- Apáddal régen nagyon jóba voltunk. Üzlet társak lettünk stb. Amikor anyádat megismerte. Elcsavarta a szerelem. Aztán lett négy gyereke. Majd szépen ott hagyta anyukádat négy gyerekkel a nyakán. És ekkor jövök én a képbe. Újra üzlet társak lettünk, és akkora szemét volt, hogy két hete ötvenmilliót csalt le a bankszámlámról. Ami nem egy kis összeg- én meg még megakartam ismerni mondtam magamban. És egy könny csepp csordult le az arcomon- de ne sírj. Ti csak zsarolásnak kelletek, nem foglak titeket bántani, kivéve, ha nem lesztek együtt működők.
- De valahonnan annyira ismerős.
- Persze, hogy ismerős vagyok. Hiszen amikor anyád terhes volt Edwarddal, újra jóba lettünk apáddal, aki mára már egy szélhámos.
- De ez nem old meg semmit, ha elrabolsz minket. Jelentsd fel a rendőrségen, és kész- mondja David.
- De az túl szabályos, és annak meg semmi értelme- makacskodik.
- Ez nem igaz. Vagy ha börtönben szeretnéd végezni apámmal együtt akkor csak tessék- fakadok ki.
- Nem lesz itt semmilyen börtön.