Gyakornok /BEFEJEZETT/

A telefon hívás

- Nézzünk valami jó filmet?- ajánlja David.
- Nemis tudom- és ránézek Davidra- Most nem sok kedvem van filmet nézni. Bocsi!
- Akkor csak beszélgessünk- és nyom egy puszit a homlokomra.
- Rendben!- egyezek bele David ötletébe- Tényleg nagyon hálás vagyok neked! Annyira boldoggá tettél- mondom fülig erő szájjal.
- Az volt a szándék- mondja és egy lágy mosolyt ejt felém- Voltál már külföldön?- kérdezi.
- Ömm igen. Voltam már Európában kétszer- mondom.
- És milyen volt? Képzeld én még nem voltam Európában.
- Nagyon jó volt! Londonban illetve Horvátországban voltam. Imádtam minden percét, de tényleg!- mesélem.
- Én csak Indiában voltam még- mondja David.
- Csak?!- nézek rá furán- Mi az hogy csak? Hát az is biztos nagyon jó lehetett!
- Igen, jó volt nagyon! Nem mondtam, hogy rossz volt, viszont máshol nagyon nem voltam- mondja beletörődően.
- Akkor majd egyszer elmehetnénk valahova!- csak úgy kipattant az agyamból az ötlet.
- Az szuper lenne!- mondja kedvesen David- De most már aludjunk. Én már picit elfáradtam.
- Rendben. Jó éjt!- és nyomok az arcára egy cuppanós puszit.

Másnap
Amikor felkeltem nem volt mellettem David. Hogy őszinte legyek egy picit megijedtem. Ekkor a forraló hangját hallottam meg. A bucira aludt fejemmel kiballagok a konyhába.
- Jó reggelt Kincsem!- és egy lágy csókot nyom a számra- már csinálom a kávét- mondja energikusan.
- Neked is jó reggelt- ekkor megpillanttom a faliórát, ami a nappaliban van elhelyezve. Már ötóra harminckettő perc van- Jézusom dolgozni kell mennünk!- mondom kettségbe esett fejjel.
- A héten itthon maradhatunk- mondja David, közben egy bögre kávét ad a kezembe- Ma reggel felhívott a főnök és ő mondta. Úgyhogy nyugi.
- Ez százalék biztos?- kérdezem bizonytalanul.
- Hát persze- válaszol David kedvesen-Mit szólnál ahhoz, hogyha ezt a finom kávét a teraszon fogyasztanánk el?- és már megy is a terasz felé. Én pedig követem. Leülök az asztalhoz, ami kint van és lassan belekortyolok a kávémba. David tökéletesen eltalálta, hogy hogyan szeretem a kávét. Ezért kiváncsi lettem, hogy ezt ő honnan tudja.
- Nagyon finom lett!- mondom kedvesen- Honnan tudod, hogy így szeretem a kávét?
- Örülök neki, hogy ízlik. És egyébként anyukád árulta el ezt a nagyon nagy titkot- mondja humorosan.
- Így már mindent értek- mondom picit nevetve- És mit csinálunk ma?- vetem fel a kérdést.
- Nekem délután van egy kis dolgom. De csak pár órára megyek el. Addig meg azt csinálunk, amit akarunk.
- Az a délután az hany órát jelent?- kérdezem.
- Négytől egészen este hétig. De csak egy haveromhoz megyek, ha nem baj- mondja David.
- Nem, dehogy is! Nem baj! Addig, lehet elmegyek Nikivel shoppingolni. Persze csak, ha ráér. Ha nem akkor meg találkozok Juliával.
- Rendben- ekkor hallom, hogy csörög a telefonom.
- Mindjárt jövök- mondom és már be is mentem. A telefonom a konyhában volt és
látom, hogy Niki hív.
- Sziaa Niki- mondom boldogan.
- Szia, gyere gyorsan be a kórházba, amint tudsz, mert megindult a szülés Juliánál- mondja zihálva.
- Rendben. Max. húsz perc és ott vagyok- és már ki is nyomtam a telefont. A kávét leraktam a konyha pultra, aztán amit tegnap viseltem gyorsan felkaptam magamra. David értetlenül áll a hálószoba ajtóban.
- Hova mész?- kérdezi.
- A kórházba. Juliának megindult a szülés- magyarázom kapkodva- Basszus! Nincs is itt az autóm- David egyből felajánlotta, hogy be visz a kórházba. Mivel ő már fel volt öltözve indulhattunk is. Egy ideje már úton voltunk, amikor megint megszólal a telefonom. Megint Niki az.
- Mindjárt ott leszek- mondom.
- Rendben. Csak azért akartalak felhívni, mert megszületett. És minden rendben van- mondja boldogan a húgom.
- Ez remek! Köszönöm, hogy szóltál!- válaszolok izgatottan. És miközben elrakom a telefonom, Davidhoz fordulok- Képzeld megszületett- mondom fülig erő szájjal.
- Az szuper- együtt örül velem David- És minden rendben van?
- Igen, szerencsére- mondom- Jézusom, alig várom, hogy lássam a kis csöpséget.
- Bemehetek majd én is? - kérdezi David.
- Hát persze! - mondom kedvesen- Ha már elhoztál, és ilyen kedves vagy velem ez a minimum.
- Mit szólnál ahhoz, hogyha ma is nálam aludnál?- kérdezi bátortalanul.
- Az szuper lenne, de haza kell menjek ruháért majd- mondom.
- Rendben haza viszlek majd. Semmi akadálya- mondja és közben leparkol a legelső helyen, amit talál. Úgyanis tömve van a parkoló, kész szerencse ha itt talál az ember magának parkolóhelyet.