Gyakornok /BEFEJEZETT/

Davdi háza

- Rendben. Akkor ma este össze kéne hozni a családot- mondom izgatottan.
- Oké, de Bobby este hatig dolgozik.
- Na az szuper! Legalább ide tudtok jönni hamarabb. Összekészülünk és megünnepeljük, hogy nincs semmi baj- állok elő nagyszerű ötletemmel.
- Rendben. Te nem hozod a rendőr palid?- kérdezi- Anyáék nagyon sok jó dolgot mondtak róla.
- De ő nem a barátom, csak elmentünk vacsorázni és nagyon jól éreztük magunkat- mondom.
- Naaa légyszi!- kérlel.
- De...
- Nincs semmi de! Jön és kész.
- Jó most megyek. Puszi- köszönök el.
- Rendben. Szióka- és küld a telefonba egy cuppanós puszit.
    Miközben sétálok vissza a helyemre, látom, hogy nincs ott David. Erre megfordulok, és ott áll két nagy adag tejes kávéval a kezében.
- Hoztam neked is- mondja kedvesen és átnyújtja a kávét.
- Köszönöm.
- Szívesen.
- Ömm... Izé..
- Mond csak.
- Szóval, hogy kiderült nincs halál a jó égnek semmi baja a nővéremnek, és ezt meg akarjuk ünnepelni.
- Oké. De ezt most mért mondod nekem?- értetlenked.
- Mert megszeretnélek hívni rá- nyögöm ki végül.
- Engem??- néz rám furcsán- Pont engem??
- Igen.
- Rendben. Mikorra menjek?- kérdezi, és közben lassan belekortyol a forró kávéba.
- Ömm- gondolkozok- hat előtt hozzánk kéne érned.
- Rendben. Akkor még hat előtt ott leszek.
- Jó. És most mit csinálunk a következő félórában?- kérdezem.
- Hát elmehetünk hozzám gyorsan, és átöltözök meg gyorsan lefürdök, aztán mehetünk hozzátok- mondja, és már fel is kapta a kocsikulcsát.
- Hát, de én autóval vagyok.
- Nem baj, holnap elmegyek hozzád, és veled elhozom az autód. Csak ne hagyd itt most a kulcsod.
- Ahmmm. Jó, menjünk- egyezek bele. Mikor kimegyünk ”szerencsésen” megbotlok a patkában.
- Basszus- üvöltöm el magam.
- Jól vagy?- néz le rám.
- Persze, csak egy kis horzsolás- mondom.
- Biztos?
- Persze, menjünk- mondom, és már be is pattantunk az autóba.
    Mikor megérkeztünk leesett az állam.
- Ajha! Egész nagy a házad- kerekedik ki a szemem. Nekünk is az, de mi azért többen lakunk benne.
- Jaa csak a felső rész az enyém. Meg a medence és az edzőterem.
- Jaa végülis- mondom és egy kis mosolyt eresztett rám, ami oltári cuki. Leparkolt a ház előtt, és én, mint egy kis puli kutya követem.
- Alattam egy fiatal pár lakik, csak köszönj, és kész. Nem kell velük foglalkozni bármit is mondanak.
- Oké, de miért?- erre benyit a házba.
- Helló- rámnéz és egyből javítja is ki saját magát- Hellósztok. Végre egy lány- mondja boldogan.
- Nem vagyok a barátnője- erre szokásosan belevág a mondatomba.
- Még, aranyom. Jajj, de hülye vagyok. Be se mutatkoztam. Linda Cook vagyok- nyújta a kezét.
- Emily Cox- rázunk kezet.
- Na jó, ömm mi fel megyünk. Szia.
- Szia- köszönök el.
- Huhh hát bocsi. Mondtam, hogy ne foglalkozz vele- vakarja meg a tarkóját.
- Jaa semmi baj. De tényleg nem volt még lány itt?- kérdezem kíváncsian.
- Jaa, de volt már itt lány- magyarázkodik- amúgy ott van a szobám megy be, úgyis mindjárt jövök.
- Okés, de hova mész?
- Gyors lefürdök.
- Jó. Oké- és szép lassan körültekintően bementem a szobájába. Hát a kilátás itt nagyon szép, csak úgy, mint a padlásunk nagy ablakából a táj és a  tenger. Mikor kinyitottam a szobája ajtaját, megcsapott az a tipikus férfi illat. A szobájából nyílik egy ajtó egy kis cuki  erkélyre. Ott van egy kis asztal, meg két szék. Leültem az ajtóhoz közelebbik székre. És csak csodáltam a hullámzó tengert.