Gyakornok /BEFEJEZETT/

Ez a fránya gyomor rontás vagy még sem?

Hát igen! Az este az valami elképesztően csodálatos volt! De ma reggel, vagyis inkább hajnalban arra keltem, hogy nem érzem túl jól magam. Magyarul nagyon, de nagyon hányingerem lett. Egy tíz percet szenvedtem az ágyban, amikor azon kapom már magamat, hogy a WC-re futok és amennyire csak lehet, próbálom visszatartani a hányást, amíg oda nem érek a mosdóba. David ezt erre felébredt, de szerintem azt se tudta, hogy egyáltalán hol van, mert nagyon fáradt volt.
- Emily?- kiált a fürdő felé, de erre csak hányás hangokat kap. Erre egyből odasiet a fürdőszoba elé, hogy megnézze minden rendben van- e.
- Jól vagy? Veled meg mi történt?
- Nem tudom. Szerintem - ekkor, mint mindig szokás szerint a szavamba vág.
- Én megmondtam, hogy ne menjünk a mekibe!- mondja, majd egy lépést tesz felém miközben a WC mellett ülök- Öltözz! Elmegyünk a kórházba- mondja.
- Arra semmi szükség!- mondom határozottan.
- De hát nem maradhatsz így!
- Igen, tudom. Pontosan azért fogom magamat kikúrálni- mondom és újra a WC kagyló fölé emelem a fejemet. Ekkor lesápadva áll előttem David.
- És mi van ha? Ááá az nem lehet!
- Mi nem lehet? Miről beszélsz?- nézek rá értetlenül.
- Csinálj egy terhességi tesztet- mondja csak egyszer hirtelen David.
- Minek??- kérdezem ilyedten.
- Hogy kipipálhatsuk, hogy nem estél teherbe.
- De hát védekeztünk minden egyes alkalommal- mondom hitetlenkedve- Úgyhogy nem lehet semmi baj, ugye?
- Igen, de ha mégis? Inkább tudjuk le légyszives!- kérlel David kétségbeesetten.
- Jó, de úgy sem lesz semmi.
- Remélem is. Nem mintha nem örülnék egy kisbabának, de nem most és nem ilyen fiatalon.
- Nyugi- mondom higgadtan- Nem lesz semmi baj! Valószínű, hogy inkább gyomor rontást kaptam, mint hogy egy kisbabát a hasamba- mondom félig nevetve.
- Ez nem vicces téma! Ezen ne nevess, amíg meg nem lesz a teszt eredmény.
- Jó, nyugi. Most aludjunk vissza még egy kicsit, utána  pedig megcsinálom a tesztet, vagyis előbb kéne venni egyet.
- Oké, rendben. Aludjunk még egy picit- én gyorsan fogat mostam, plussz kiöblítettem nagyon alaposan a számat, majd visszafeküdtünk aludni még egy picit.
Reggel fél nyolckor
Amikor kinyitottam a szemeimet, David még nagyban szundikált mellettem. Úgy döntöttem, hogy meglepem valamivel. És az a valami egy meglepetés reggeli lesz. Gyorsan felöltöztem, természetesen halkan, hogy fel ne ébredjen David. Utána elmentem a  boltba, ami körübelül öt perc sétára van a szállástól. A boltban vettem koktél paradicsomokat, salátát, kenyeret és tojást. Ezt a pénztárnál gyorsan kifizettem és visszasiettem a szállásra. Amikor visszaértem ugyanolyan pózban aludt David, mint amikor eljöttem. Amennyire csak tőlem telhetett, megpróbáltam halkan összehozni a rántottát. Kevesebb nagyobb sikerrel, de sikerült. Gyönyörű szépen megtérítettem az asztalt és odamentem Davidhez aki még mindig aludt. Megcirógattam az arcát finoman, de semmit nem reagált. Ezért adtam egy csókot a szájára és ekkor visszacsókolt és kinyitotta a szemeit.
- Jó reggelt!- mondja boldogan- Hogy vagy?
- Jól- válaszolok- Van egy kis meglepim- mondom büszkén.
- Hmmm, de jó illatok vannak itt- és egyből kipattan az ágyból és az asztal fele veszi az irányt.- Istenem, de édes vagy!- ekkor átölel és egy puszit nyom az arcomra.
- Remélem ízleni fog- mondom kedvesen.
- Tuti biztos, mert benne van az összes szereteted- mondja majd megkóstolja az ételt- Ez tényleg finom!
- Örülök, hogy ízlik!- és ekkor újra rám jött a hányás, úgyhogy rohantam a WC felé.
- Emily!- üvölt utánam David - Minden rendben? Biztos ne menjünk kórházba?
- Nem, vagyis csak vegyünk egy terhességi tesztet- mondom határozottan, és újból a WC kagyló fölé hajolok.
- Oké, akkor mindjárt jövök! - és már csak ajtó csapódást hallottam.
Húsz perccel később
- Megjöttem- mondja David és én még ugyanitt, a WC mellett gubbasztok. David benéz a fürdőbe és odanyújtja a terhességi tesztet - Hoztam még kettő másikat is, hogy biztosak legyünk benne, hogy van- e gyerekünk- mondja ijedten. Mondjuk érthető, hogy ijedt. Hiszen senki sincs felkészülve huszonkettő évesen egy gyerekre, főleg nem húsz évesen. Gyorsan elvégeztem a terhességi tesztet. És amikor meg lett az eredmény, körübelül pár másodperc múlva, elsírtam magamat.
- Ez nem lehet! - mondom halkan- Ez nem lehet!
- Emily? Készen vagy már?- a sokk miatt képtelen voltam válszoln, még csak egy olyat se nyögtem ki, hogy " ahamm" vagy hasonlók. Ekkor benyitott David, és rám nézett- Emily, kész vagy? - bólogattam, hogy igen- És most mi van??
- Terhes vagyok- ekkor David teljesen lesápadt.
- De hát, mindig is védekeztünk- mondja végül- Jézusom! Ez tuti az én hibám! - ekkor egy könny csepp gördül le az arcán.
- David, semmi baj! Megoldjuk.- próbálom megnyugtatni.
- És, ha rossz apa leszek?- kérdezi és ekkor már átölel.
- De nem leszel rossz apa- mondom határozottan és ekkor megcsörren a telefonom. Oda megyek hozzá és látom, hogy anya hív.
A beszélgetés
- Szia anya!
- Szia! Valami baj van? Olyan fura a hangod.
- Nem, dehogyis. Hogy vagy?
- Mi nagyon jól. És ti? Mi jót csináltok ma?
- Még nem tudjuk- ekkor Davidre nézek és azt olvasom le a szájáról, hogy " mondd el neki", tehát így is teszek- De azt tudom, hogy el kell valamit mondjak.
- Valamk történt? Összevesztetek Daviddel?
- Nem, dehogyis! Hanem reggel rosszul lettem és hánytam. Miután jobban lettem visszafeküdtünk aludni még egy picit. Csináltam meglepi reggelit Davidnek, amíg aludt. Amikor már odaértünk, hogy együnk stb. újra a WC- re kellett menjek. Mondta Davidnek menjen le a boltba terhességi tesztért. És amikor visszajött megcsináltam- ekkor újra sírva fakadtam.
- Emily terhes vagy?- kérdezi döbbenten az édesanyám.
- Igen- mondom.
- De hát, hogyan? Na, mindegy! Ne sírj! A lényeg, hogy jól vagy ugye?
- Igen.
- Odaadod Davidet legyszi?
- Persze- és már nyújtom át Davidnek a telefont.
- Jó reggelt!...... Igen értem....... Azt mi sem tudjuk...... Persze, hogy vigyázok rájuk!