Gyakornok /BEFEJEZETT/

Itt vagyunk Párizsban

Amikor kimentem a konyhába és David már találta az ebédet.
- Ki hívott?
- Csak anya- mondom és közben egy csókot nyomtam a szájára.
- Aggódik?
- Egy picit, de mondtam neki, hogy felesleges.
- Egyébként ízlik, amit főztem?- kérdezi kíváncsian.
- Igen, nagyszerű szakács vagy- mondom elégedetten.
- Amúgy te szeretsz főzni?
- Inkább sütni, mint főzni.
- Értem. Ebéd után akkor lassan készülődünk. Már mint a bőrőndöket be kéne rakni a csomag tartómba.
- Rendben.

Délután három óra

- Úr isten! Megyünk Párizsba!- üvöltöm az autóban izgatottan.
- Bizony kicsi Hercegnőm- mondja David és lágyan megcsókol, aztán beindítja az autót és a repülőtér felé veszi az irányt.
A repülőtérig való utat szinte végig beszélgettük vagy, ha éppen olyan számot raktak be a rádióba, akkor együtt énekeltük. Igaz tiszta hamis volt az éneklésünk, de ez a pár perc a miénk volt, az biztos! Aztán utána meg hatalmasat nevettünk mindig magunkon.
A repülőtéren szerencsésen becsekkoltunk. Mondjuk a járatunk késett egy és fél órát, de az után simán ment a repülőútunk. Egyszer át kellett szállnunk, de az is simán ment, és ott szerencsére nem is késett a gépünk.
ÉS! ÉS! ÉS! Megérkeztünk Párizsba!!!
El sem hiszem, hogy itt vagyunk! De komolyan! Igaz, olyan hulla fáradtak vagyunk, hogy az csak na! De a lényeg, hogy itt vagyunk. Elmentünk a szállásra, ahol egy negyven év körüli kedves nő fogadott minket. Ez a hely nem is kis szobákból áll, hanem kisebb apartmanokból. De egyébként nagyon gyönyörű az előtér, ahol van a recepciós. Szép, tiszta és rendezett. Nagyon kis otthonos. Gondolom a mini apartmanunk is hasonló ehhez. A kedves hölgy odaadta a kulcsot, és elmagyarázta, hogy hol van az apartmanunk. Mi meg megköszöntük az eligazítást és amerre a hölgy is mondta, arra mentünk. Egyébként hozzátenném, hogy nem nagy ez hely. Viszont nagyon közel van sok mindenhez. Itt van nem messze az Eiffel-torony, a Louvre múzeum, Notre Dame- székesegyház és még sok nevezetesség. Egyébként, ha kíváncsiak vagytok hol szálltunk meg, akkor most megsúgom. A Studios Trocadéro szállást választotta az én szerelmem. És nagyon jól választott, de tényleg!
Amikor benyitott David akkor egy mini, de tényleg egy icipici lakás tárult elém. Volt egy icipici konyha, mellette a kanapé és egy TV, aztán volt egy kisebb fürdő is, és végül a fürdő mellette egy hatalmas faranciaágy várt ránk, hogy felavassuk. Daviddal lepakoltuk a cuccainkat a nappaliba.
- Figyelj ez a négy nap eszméletlen jó lesz! Ezt garantálom!- és ekkor felkapott és az ágyunk felé vitt.
- Mit csinálsz?- kérdeztem tőle vihorászva, miközben a blúzomnak a felsőjét elkezdte kigombolni. David nem válaszolt semmit, csak egy lágy csókot nyomott a számra- Figyelj eléggé fáradt vagyok most ehhez az egészhez. Tudom, hogy az óra eltolódás miatt, meg eléggé hosszú volt a repülőútunk is. Kicsit pihenjünk. Kérlek!
- Rendben. Igazad van. Kicsit aludjunk, de utána akkor el kell mennünk valahova enni.
- Abban mindig benne vagyok- és mosolyra húzom a számat. David ad még és utolsó lágy csókot ' jó éjt '  pusziként, majd lefekszik mellém és azon nyomban el is alszik. Mondjuk ez velem se volt másképp.
Amikor felébredtem a szálláson David nem volt mellettem. Csak egy cetli hevert az összegyűrt párnán. Amin ez állt: „ Elugrottam a közeli pékségbe kajáért. Puszi! Szeretlek!”
Miután elolvastam a kisüzenetet, feltápászkodtam és odamentem a telefonomért a konyhába. A telefonomon több üzenet is volt más-más személyektől. És anya is hívott hétszer. Ezért először anyát hívtam vissza, hogy ne aggódjon.
- Szia Emily! Végre elérhető vagy! Miért nem tudtad fel venni azt a telefont?- mondta anya mérgesen.
- Mi lenne a, ha lehiggadnál végre? És mivel eléggé fárasztó volt az útunk aludtunk egy kicsit még itt a szálláson- válaszolok kicsit ingerültebben, mint ahogyan azt szerettem volna.
- És minden rendben van? Nem volt semmi baj, ugye?
- Nem volt semmi. Zökkenőmentes volt a repülőútunk.
- Örülök neki! És mit csináltok ma?
- David elment a közli pékségbe, szerintem mindjárt visszatér. Aztán felfedezzük a várost. Vagy még igazából nem tudom pontosan.
- Értem. Akkor jó szórakozást majd holnap beszélünk. Puszi- és egy cuppanást hallok a telefonban.
- Rendben, puszi!- és kinyomom a telefonhívást. Aztán látom, hogy Betty is írt Messengeren.

Messenger

Betty: Szia💓 minden rendben volt az úton? Remélem igen és várom Instagram-on a képeket😌😉

Félórával később

Betty: Csak azért írok mert most mész el először ilyen messzire "egyedül" és aggódok 😕😕 légyszi írj vissza ❤️❤️

Húsz perccel később

Én: Szia💓 minden rendben volt... Csak fáradtak voltunk és ledőltünk kicsit pihenni még 😊 és nagyon cukiii hogy izgulsz értem de nem kell😘

És ekkor benyitnak az ajtón. Azt hittem szívrohamot kapok, úgy megijedtem. De csak David volt az.
- Jó reggelt álomszuszék!- és egy csókot lehel az ajkaimra- Hoztam kaját, hogy ne éhezz, ha felkelsz- mondja kedvesen.
- Köszönöm, nagyon kedves tőled- mondom és amint letette az asztalra az ételt egyből rávetettem magamat. Ugyanis olyan éhes vagyok, mint a farkas.