Gyakornok /BEFEJEZETT/

Drogos fickó

- Igen. Én Emily vagyok, de te ki vagy?-kérdezem meglepetten.
- Jajj ne haragudj be sem mutatkoztam. Roy Lockwood vagyok.
- És David hol van?- teszem fel a kérdést.
- Oh, te vagy David barátnője?- kérdezi csalódottan.
- Igen, de ő hol van?
- Fent a lakássában.
- Értem akkor mi lenne, ha beengednél?
- Igen, persze gyere csak menj fel a lépcsőn és kopogj be- mondja és én ezt is teszem. Az ajtót David nyitotta ki és egy szál vörös rózsát tart a kezében.
- Örülök, hogy megérkeztél. Ezt neked vettem- nyújta át nekem a rózsát.
- Köszönöm szépen!- majd megcsókolom, utána pedig helyet foglalok a kanapén. Kettő kisebb bőrönd van a Tv mellett. Nyilván Davidé.
- Kérsz valamit?- kérdezte illedelmesen.
- Van borod? Édes borod?- kérdezem.
- Asszem igen. De miért? Történt valami?- kérdezi David miközben a borért megy, illetve két pohárért.
- Igen, mondhatni történt valami- válaszolok szűkszavúan.
- De mi?- kiváncsiskodik tovább a barátom.
- Pár napja megtudtam, hogy anyukámnak van egy édestestvére, illetve még azt is megtudtam, hogy van két fia és egy férje is a testvérének. Ma pedig miközben pakolom össze a bőrőndömet, bekopog anya. És közli velem, hogy itt van a testvére és a kis családja. Természetesen kicsit lesokkolódtam, ugyanis nem gondoltam rá, hogy ma itt lesz az egész család. Igazából így ennyi.
- Értem. Szóval magyarul anyukádnak volt egy eltitkolt testvére plusz annak a családja, és ma felbukkantak nálatok.
- Pontosan- mondom miközben David tölt nekem egy pohár bort.
- Ez kemény!- állapítja meg.
- Az! Na mindegy. És amúgy hol találtad a lakó társadat? Vagyis aki lent lakik férfi, arra gondolok.
- Jaa ma reggel beszéltem vele telefonon, mert érdekelte, hogy még ki van-e adva a ház alsó szintje. Én pedig mondtam neki, hogy igen, és jött is, hogy megnézze a házat plusz már hozott egy-két saját dolgot is- magyarázza David.
- Értem- és ekkor ránézek a poharamra, ami üres. Ezért megfogtam a bort és töltöttem még egy pohárral.
Daviddal sokat beszéltünk még. De tényleg. És közben elfogyott két üveg édes bor is. Aztán amikor indultunk a lefekvéshez kopogtak az ajtón. David ment is, hogy kinyitja. Roy volt az. Megkérdezte, hogy minden rendben van- e, amit egyébként nem is értettünk annyira. Na mindegy, utána elköszöntünk és mindenki ment a saját dolgára.
      Mikor már David is lefürdött meg én is, az ágyban folytattuk tovább a társalgást.
- Amúgy nekem nagyon fura ez a pali- mondom full őszintén.
- Valószínűleg azért, mert drog függő. És nekem pedig muszáj volt kiadnom az alsó szintet, ezért bólintottam rá, hogy beköltözzön.
- És mi van, ha nem fogja rendesen fizetni a lakbért?
- Akkor felbontom a szerződést és repül innen- mondja majd megcsókol újra és újra. Én a hajába túrok, ő pedig a kezét végig csúsztatja a hátamon, majd leveszi a bársony anyagú pizsama trikómat. David leveti az alsó gatyáját, én pedig a bugyimat. És igen megtörtént! Ahogyan elképzeltem! Egy izmos, de mégis okos és kedves, meg vicces férfi, akiben megbízhatok teljesen. Na igen pontosan ilyen férfire vágytam, hogy egy ilyen férfi vegye el a szüzességemet.
      Ez az éjszaka jó sokáig tartott, de minden pillanatát élveztem. Már hajnali négy óra  van a szülinapom napja, és ma megyünk majd délután Párizsba. David  már alszik, de én annyira be vagyok zsongva, hogy képtelen vagyok még csak fél órára is lehunyni a szememet.
       Reggel nyolc óra van. Egyébként végül olyan fél hat körül elnyomott az álmosság. David már kint van a konyhában és már csinálja a kávét, meg a reggelit. Én gyorsan felvettem egy  köntös és kimentem a konyhába.
- Jó reggelt Hercegnőm! - majd egy tányér rántottát tesz le az asztalra. Ami nem is akar milyen rántotta! Szívecske alakú! Ez annyira CUKIII!- Boldog szülinapot a világ legjobb lányának!- majd egy csókot lehel az ajkaimra.
- Köszönöm szépen!- mondom boldogan- Ez nagyon kedves tőled!- mondom miközben elkezdem megenni a reggelimet. David pedig velem szembe leül és ő is elkezd falatozni.
- Amúgy - megszólal és ezzel a csöndet megtöri - Elképesztően jól éreztem magamat tegnap este!
- Én is - mondom kissé szégyenlősen.
- Nem is értem egyébként, hogy amíg suliba jártál miért nem próbálkoztak be nálad! Hiszen olyan gyönyörű vagy! - áradozik rólam.
- Ami azt illeti bepróbálkoztak nálam páran, sőt voltam randikon is, de nem nagyon élveztem ezt az égsz dolgot. Igazából csak a barátnőmék tanácsolták, hogy menjek randizni meg ilyenek- mondom őszintén- Meg én meg amúgy, nem csak én, hanem ez minden tini lánynál így van szinte, hogy ducinak érezzük magunkat. És én ezt őszintén bevallom, hogy én emiatt jártam pszichológushoz, de csak egy hónapot!- mondom és a 'de csak egy hónapot' kiemelem.
- Azta! Ezt nem is gondoltam volna rólad. Köszönöm, hogy ilyen őszinte vagy!- mondja meglepetten David.
- De ami nagyon fontos, hogy ne élj a múltba, hanem élj a mának, szóval hánykor indul a gépünk? - kérdezem felvillanyozva. És erre David elmosolyodik.
- Ötkor. De addig arra gondoltam, hogy kicsit elmehetnénk valahova.
- Hova?- kérdezem kíváncsian.
- Hát választhatsz. Vagy a hálószobáb vagy le a medencéhez.
- Akkor legyen a - gondolkodok egy picit - A hálószoba- ekkor David felemel és beviszi a szobába. És egy ügyes mozdulattal a lábával becsukja az ajtót.
Délután egy óra. A telefonom megcsörren. Anya hív.
- Szia kincsem!- köszön anya.
- Szia anya!
- Minden rendben van? Mikor indul a gépetek?
- Ötkor. És igen persze, hogy minden rendben van.
- Etettek már ebédet?
- David most csinálja.
- Mit főz?
- Spagettit.
- Értem. És mikor indultok a repülőtérre?
- Legkésőbb fél négykor.
- Majd, ha Párizsban vagytok már hívj fel kérlek. Csak, hogy ne aggódjak.
- Jajj anya nem lesz semmi baj, nyugi!
- Tudom, de azért hívj fel. Kérlek!
- Rendben.
- Egyébként nagyon boldog szülinapot kicsi bogaram- ekkor hallom, hogy anya elpityeredik.
- Anya miért sírsz?
- Olyan hamar felnőttök.
- Jajj anyu. Ezért kérlek ne sírj!
- Nagyon szeretlek! De most megyek és én is csinálok ebédet. Puszi! Vigyázzatok magatokra!
- Rendben. Puszi!- majd kinyomtam a telefont.