Gyakornok /BEFEJEZETT/

Elmondtam

Délután  egy órakor
- Jól vagy már?- kérdezi David.
- Fogjuk rá.
- Nem csinálunk inkább még egy tesztet, hátha hibás volt a reggeli?
- Csinálhatunk, de szerintem nem volt hibás- mondom és közben megforgatom a szemeimet, majd a fürdő felé veszem az irányt. David is jön utánam- Hova jössz?
- Hát a fürdőbe.
- De miért?
- Mert itt akarok lenni veled- mondja.
- De.
- Nincs semmi de- mondja, majd becsukja a fürdőszoba ajtót.
A teszt után
- Én ezt nem értem- mondja David miközben átölel.
- Figyelj!- mondom - Nézzük a jó oldalát.
- Igaz, lehet, hogy fiúnk lesz- mondja ragyogó szemmel.
- A lényeg, hogy egészséges legyen- mondom, mikor már elereszt az öleléséből.
- Igazad van. Egyébként, holnap reggel hétkor indul a gépünk vissza Miamiba.
- Olyan korán?
- Igen- feleli David- Mit csináljunk ma?
- Menjünk el ebédelni. Utána jöjjünk haza és pakoljunk szerintem.
- Ez egy jó ötlet- ismeri el David- Segítsek valamiben?
- Köszi, de nem kell. Menj öltözz fel.
- Igen is főnök- és egy csókot nyom a számra.
Miután összekészülödtünk, elindultunk a városba nézni valami jó helyet. Körübelül a szállástól négy percet sétáltunk, amikor megláttunk egy nagyon kis takaros, aranyos helyet. Ami nem más volt, mint a a Corso Kleber. Nem volt zsúfolásig tömve, de azért voltak egy páran. Daviddel helyet foglaltunk egy két személyes asztalnál és egy kedves fiatal pincér lány egyből ide is jött hozzánk.
- Jó napot kívánok! Tessék az étlapok- és már nyújtja is mindkettőnknek egyet- egyet.
- Köszönjük!- válaszolunk szinte kórusban.
- Jól van?- kérdezi kissé ilyedten a hölgy.
- Igen, miért? - nézek furcsán a lányra hol Davidre.
- Csak mert nagyon sápadtnak tetszik lenni.
- Ohh- mondom- Pedig minden rendben van- mondom kedvesen, majd a lány átmegy egy másik asztalhoz.
- Biztos jól vagy? - kérdezi aggódva David.
- Kicsit hányingerem van, de szólok nyugi, ha rosszul vagyok.
- Remélem is- mondta David- Egyébként szerettem volna veled beszélni valamiről.
- Igen? És miről?- kérdezem kicsit félve, hogy miről szeretne velem beszélgetni.
- Igazából csak rólunk.
- Valami baj van? Már mint a kapcsolatunkkal?
- Nem dehogy is. Csak hogy hogyan tovább?
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy emlékszel, hogy tegnap szóba hoztad azt, hogy összeköltözheznénk. És arra gondoltam, hogy ez tök jó ötlet- mondja lelkesen- Már csak a babára nézve is.
- Igen tudom- mondom kedvesen. Közben újból idejött hozzánk a pincér lány.
- Meg van már, hogy mit kérnek?
- Igen, nekem meg van. Először is egy szénsavmentes vizet kérek szépen, plusz  egy Corso Burger-t- válaszolok kedvesen a lánynak és közben jegyzetel, majd David felé néz.
- Én egy kólát kérek és egy Corso Burger-t - mondja David.
- Rendben, mindjárt jövök- és már el is tűnt a lány az asztalok között.
- Mi lenne, ha tényleg összeköltöznénk?-kérdezi reménykedve.
- Az nagy előre lépés lenne a kapcsolatunkban- mondom komolyan - És a gyerekünk miatt is szerintem jó lenne, ahogy mondtad. Én örülnek neki.
- Pontosan- helyesel David- Hogy őszinte legyek nem gondoltam, hogy huszonkettő évesen, lassan huszonhárom, apuka leszek. Persze belül mindig is tudtam vagy nem is tudtam, hanem érzetem, hogy készen állok egy nagy felelősségre. Azt mondjuk nem gondoltam, hogy az egy gyermek lesz, de én mindennek örülök- ekkor megfogja a kezeit és úgy folytatja - És mindig melletetek leszek. Ígérem!
- Szertlek! Nagyon! De nem tudom, hogy jó anya leszek-e. Mi van, ha nem?
- Ne butáskodj! Te leszel a világ legjobb anyukáj!- mondja David kedvesen. Ekkor újra a pincér lány jön ide hozzánk.
- Tessék az italok- majd odaadja nekem és Davidnak az inni valót- Az ételt is mindjárt hozni fogom, csak egy kis türelmüket kérjük.
- Természetes- válaszol David, én pedig csak bólintok egyet- Egyébként, hogy vagy?
- Jól. Most szerencsére nincs hányingerem.
- Örülök- és egy lágy mosolyt ereszt felém.
- Figylej, ha összeköltözünk, akkor nem szeretnék túl messze menni anyáméktól. Természetes az egy óra autót út még belefér nekem.
- Rendben. Keressünk valami ideális helyet magunknak.
Az ebéd után
- Nagyon finom volt ez a hamburger!- mondom elképedve Davidnek.
- Nekem is nagyon ízlett! Nagyon finoman volt összerakva az egész. És a hely is nagyon kis aranyos szerintem.
- Szerintem is. Egyébként, ha haza értünk, vagyis a szállásra, akkor mit csináljunk?
- Nem tudom. Neked mihez van kedved?- kérdezi kíváncsian.
- Nézzünk egy jó filmet? - kérdezem vissza, hátha neki is kedve támad egy film maratonhoz.
- Nem is tudom, mostanában nincsenek nagyon jó filmek.
- Igazad van. Akkor menjünk el valahova.
- Okés ez egy jó ötlet- mondja határozottan David- De előtte menjünk visssza a szállásra. Kicsit emésztjük meg az ebédet.
- Rendben. Én is így gondoltam- mondom majd egy csókot nyomok a szájára és kéz a kézben sétáltunk tovább Párizs utcáin, amíg vissza nem értünk.
Amikor visszaértünk lepakoltuk a cuccainkat és elnyúltunk az ágyon. Mivel régen beszéltem már Bettyvel, gondoltam ráírok messengeren. Egyébként, ha jól számoltam, akkor körübelül reggel nyolc óra van ott, szóval pont ébren van már, vagyis remélem.
Messenger
Én: Szia🤗 Mizujs?😊
Betty: Szia❤️ semmi különös nem rég ébredtünk fel Travis- szel
Én: Az tök jó ☺️ Mi most értünk haza mert ebédelni voltunk😏😅
Betty: És mi jót ettetek?😏🤫
Én: Mindketten hamburgert de nem olyan mekiset hanem olyan nagy hatalmasat😅 de egyébként nagyooon finom volt🤤
Betty: huhhh ne is mond🤦‍♀️😅 megéheztem🤤🤪
Én: És van még valami.....
Betty: Mond már 😏❤️
Én: Terhes vagyok....🤰🏼
Betty: Tessék??👂🏻😱
Én: Jól olvastad....
Betty: Úristeeen!😍 Mondjuk még picit fiatal vagy szerintem de te leszel a világ legjobb anyukája!🤩😍
Én: Nagyon aranyos vagy😊😊 de én egy picit félek..
Betty: Ez érthető de mindenben számíthatsz rám❤️
Én: Köszönöm ❤️❤️
Betty: Tudod mennyire szeretlek de most megyek enni 😏🤤
Én: Menj csak❤️ jóét vágyat 😘
Betty: Koszii😘

- Figyelj- fordulok David felé- Mi lenne ha inkább összepakolnánk valamennyire, mert reggel nem lesz hozzá kedvünk, legalábbis nekem nem lesz.
- Rendben, de még picit pinenjünk- majd egy puszit nyom a homlokomra.