Gyakornok /BEFEJEZETT/

Az étterem előtt

Finom illat csapta meg az orromat reggel mikor kinyitottam a kómaságtól enyhén feldúzzadt szemeimet. Először mélyen bele szippantottam a levegőbe és megállapítottam, hogy bacon és fincsi tojás illat van. Miután ezt az érdekes tényt felfedeztem, megnéztem, hogy hány óra. A telefonom nyolc óra tizenhét percet mutat, plusz még sok értesítőt Instagramról meg Messenger üzenetekről. Mit sem törődve mind ezzel a konyhába vettem az irányt. David már pont találta a  csodálatos reggelit.
- Jó reggelt!- mondja kedvesen- Hogy aludtál?- érdeklődik.
- Jó reggelt neked is! Köszi jól!- válaszolok, majd leülök a szerelmemmel szembe, és elkezdek enni. Körülbelül öt perc némaság után megszólalok- Finom lett nagyon ez a reggeli!
- Köszönöm! És ma hova szeretnél menni?- mondja miközben egy óriási falatot próbál betuszkolni a szájába kevesebb nagyobb sikerrel.
- Elmehetnénk Louvre múzeumba- vetem fel az ötletet- És után pedig elmehetnénk enni valahova.
- Rendben. Nem rossz ötlet. És mi lenne, ha délután pedig elmennénk a Champs Elysées sugárútra? Elvileg nagyon szép.
- Benne vagyok- majd befejezzük a reggelit. Miután David is megette, elmosogadtam a piszkos tányérokat, illetve a serpenyőt is. Pont mikor már végeztem a mosogatással érzem, hogy két kéz pihen a csípőmön. Hátra fordulok és David áll előttem. Mondjuk ki más? Közelebb lép és lágyan megcsókol. Újra és újra. Hogy őszint legyek most kifejezetten élvezném ezt az egészet, de készülődni kéne ezért ezt a romantikus pillanatot félbe szakíttom.
- Készülődni kéne- mondom halkan.
- Tessék?- kérdez vissza David.
- Készülődni kéne- mondom határozottabban.
- Igazad van- mondja végül- Megyek és veszek fel valami ruhát.
- Rendben- mondom és én is a bőröndöm felé veszem az irányt. Gyorsan ki is választom, hogy mit vegyek fel, ami pedig a következő lett.⬇️

Azért választottam ezt a szetett, mert laza és kényelmes, plusz mára borús időt mondtak ezért biztonság kedvéért magammal viszek egy farmer dzsekit, ha esetleg lehűlne a levegő. David egy egyszerű szaggatott farmer nadrágot és egy Hollister pólót vett fel és egy farmer dzsekit párosított hozzá. Egyébként nem direkt öltöztünk össze.
- Akkor menjünk- mondom miután úgy éreztem, hogy teljesen kész vagyok a hajammal és a mára készített minimális sminkkel.
- Rendben- válaszol röviden David és már mentünk is. Körülbelül húsz percet gyalogoltunk mire odaértünk a múzeumhoz. Igazából mehettünk volna villamossal is, de úgy döntöttünk, hogy nem árt egy kis séta.
A múzeum előtt csináltunk pár fotót, ami majd tökéletes lesz emlékbe, illetve majd, ha egyszer úgy hozza a sors akkor a gyermekünknek is megmutathatjuk, de ne menjünk ennyire előre. Maradjunk ennél a gyönyörű Louvre múzeumnál. Egyébként rengetegen vannak. Jó igazából nincs nagy tömeg nyomor, de azért nem mondanám azt sem hogy, alig vannak. Annyira jó szerintem, hogy az év bármely napján ennyien kíváncsiak erre a csodálatos múzeumra.
    Amikor megvettük a jegyeket be is mentünk a múzeumba. Gyönyörű szép volt és rengeteg híres festmény jött szembe a falakon felakasztva vagy szobor. Például életemben először láttam Leonard Da Vinci Mona Lisa-ját vagy Véronèse A kánai menyegző festményt, de összefutottunk Méloszi Aphroditi görög szoborral is. Elképesztő, hogy egy emberben mennyi fantázia van és mennyi kreatívítás. Szerintem nagyon irigylésre méltóak ezek az emberek. Egyébként pár éve ebben a múzeumban létrehoztak egy külön részleget, ahol a primitív művészeti alkotások vannak. Oda is benéztünk, de ott nem töltöttünk túl sok időt. Miután végeztünk a múzeum látogatással, el szerettünk volna menni ebédelni.
- Eléggé éhes vagyok. Te nem?- mondja David miután már jóval elhagytuk a múzeum kijáratát.
- De én is az vagyok- válaszolok- Egyébként köszönöm, hogy elhoztál ide. Hogy együtt élhetjük meg ezek a gyönyörű pillanatokat- mondom szerényen.
- Szívesen! Én is örülök, hogy te lehetsz az életem értelme!- mondja majd megcsókol lágyan. És ezt a romantikus pillanatot egy kislány banda szakítja félbe. Ugyanis elkezdtek fújjogni. Én csak nevettem egy jót rajtuk.
- Egyébként hova menjünk ebédelni?- kérdezem Davidtől.
- Nem tudom- majd egy kicsit gondolkodik- Hallottam egy étteremről, ami nincs olyan messze. Valami olyasmi neve van, hogy L'artiste.
- Rendben akkor menjünk oda- mondom felvillanyozva.
- Okés- mondja és már mentünk is a metróhoz. Ott mentünk pár megállót, majd leszálltunk. És onnan pedig már csak egy tíz perces séta következett. És igen! Végre megérkeztünk az étteremhez. Ez egy bio étterem. Viszont elvileg nagyon finom ételeik vannak. Nos igazából ez mindjárt kiderül.
     David illedelmesen kinyitotta előttem az ajtót és én bementem az étterembe. David pedig szorosan jött utánam. Leültem egy szabad asztalhoz. És rá pár másodpercre jött is egy férfi pincér, aki pedig az étlapokat hozta.
- Te mit kérsz? Amúgy nem baj, hogy ilyen helyre hozztalak?
- Mármint milyen helyre?- néztem rá furcsán.
- Hát ilyen bio vagy nem is tudom- mondja majd kicsit elneveti magát.
- Dehogy baj?- mondom- Attól még, hogy nem vagyok vega attól még én szeretem az egészséges ételeket- mondom.
- Igen tudom. És meg van már, hogy mit kérsz?- kíváncsiskodik.
- Még pontosan nem tudom, de valamilyen salátát fogok kérni- ekkor odalép az asztalunkhoz a pincér.
- Tudják már, hogy mit kérnek?- kérdezi illedelmesen a férfi. Erre kérdően néz rám David.
- Én már igen. És te?- a kérdést David felé intéztem.
- Én is.
- Akkor mondják- és egy tollat fog a kezében meg egy jegyzet füzetet.
- Én egy görög salátát kérek Coca Cola-val- mondja David.
- Én is görög salátát kérek narancslével.
- Rendben köszönöm- és már el is tűnt az asztalok sorai között a férfi.
- Nagyon jó volt a múzeum- mondja David.
- Igen, nekem is tetszett- mondom őszintén. És ekkor lövéseket hallottunk. Ilyedten Davidre nézek, majd a hátam mögé, ahol egy ablakon keresztül az utcára láthatok. De az egyik villanyoszlop kitakarta az embert, aki pisztollya lövöldözik- Nem kéne valamit tennünk. Vagyis nem sok mindent tudok én, de te igen. Vagy nem?
- Én nem csinálhatok itt semmit, mert még csak nem is Amerikába vagyunk- magyarázza és ekkor újabb lövést adott le az étterem előtt a férfi.
- Akkor majd én megpróbálok beszélni vele- mondom majd feltartott kézzel kimegyek az épületből. Kint az utcán minden ember elbújt, ahogy csak tehette. Az étteremből David hangját hallottam erre kifutott az étteremből és szemtől szemben álltunk a férfivel, aki mit ne mondjak, eléggé agresszív.