Gyakornok /BEFEJEZETT/

Alex elment

- Nézd! Végre hozzák a ruhát- mondom Davidnak. Az őr, mint valami rongyot, úgy dobta be hozzá a ruhát.
- Elfordulsz amíg felöltözök?- mondja David- Légyszi!- teszi hozzá.
- Persze- mondom, majd hátat fordítok neki. Körübelül öt perc után már kész is volt.
- Hát, biztos nagyon szuperül nézek ki- néz végig saját magán David. Ekkor döbbentem rá, hogy anyáék, Bobby, Julia, az egész család nagyon aggódhat.
- Jól vagy?-kérdezi David- Csak, mert eléggé lesápadtál.
- Jézusom! Az egész családunk keresni fog minket. És mi van, ha őket is elkapja Steven?- mondom kétségbeesve.
- Vigasztal az hogy ha engem valószínűleg nem fognak keresni?- teszi fel a kérdést.
- Mért ne keresnének?- kérdezem.
- A szüleim és az öcsém egyszer jöttek haza a tenisz edzéséről, amikor egy idióta barom nekik ment hátulról. Anyáék neki csapódtak egy fának. A helyszínen az öcsém és anya röktön meghalt, apámnak meg a mentőben állt le a légzése. Van egy húgom. Szerencsére ő nem volt ott, így nem lett semmi baja. Él, és virul- én megdermedve álltam előtte egy könnycseppel a szemembe. Elképzelni se tudtam volna, ha a családomból bárki is meghal. Erre neki meg meghalt a fél családja.
- Uristen, ne haragudj. Én nem tudtam. Sajnálom- mondom ki a szavakat.
- Nincs semmi baj. Honnan is tudhattad volna?!- mondja, majd a kezét átnyújtja a rácson- Ne sírj! Nincs semmi baj!- kezével gyengéden letörölte a könnycseppeim. És megszólal David mögött egy hang.
- Mikor valljátok már be magatoknak, hogy szeretitek egymást??- hangzik el a férfi kérdése, aki végre megmutatta a fejét. Hát persze. Steven az. Steven Benward.
- Az hogy megnyugtat, nem azt jelenti, hogy jobban szeretjük egymást, mint barát Steven! - förmedek rá.
- Ohh, aranyom. Én nem erről beszélek! David igenis szerelmes beléd, csak nem meri bevallani neked.
- Te meg buggyanttál? Mi munka társak vagyunk. Nem szeretjük egymást csak- és itt elcsuklott a hangom. Én nem hazudhatok. Én lehet, hogy bele szerettem. Teljesen össze vagyok zavarodva.
- Csak?- kérdezi Steven.
- Majd mi eldöntjük, hogy hogy szeretjük egymást!- mondja David.
- Hát nekem nyolc. De most velünk jössz Emily- majd két férfi kinyitja a börtönszerűséget. Esküszöm, úgy érzem magam, mintha nem is 2018-ban lennék! A két férfi megragadja a karom, és úgy visz el valahova.
- Héé- üvölt Stevennek David- Hova viszi Emilyit? Ha valami baja lesz nagyon megbánja!- fenyegeti meg David Stevent, de mintha meg se hallotta volna David szavait.
- Most komolyan! Hova visznek?- kérdezem, majd meglátom Alexot, és mintha a talaj kicsúszott volna a lábam alól, összeestem. Amennyire csak tudnak összeszednek a padlóról- Te meg mit keresel itt?? Mi be keveredtél?? Elrabolod a saját nővéred??? Te meghülyültél? Eszednél vagy?- a dühöm most mindennél erősebb volt, mint eddig.
- Állj!- mondja határozottan Steven- Ti meg honnan ismeritek egymást?- kérdezi meglepetten.
- A nővére vagyok- mondom.
- Micsoda??? - akad ki- Az nem lehet! Még csak a vezeték nevetek sem egyezik!
- De egyezik! Ő itt Alex Cox, én pedig Emily Cox vagyok.
- Igaz ez Alex?- Alex lesüti tekintetét és válaszol.
- Igaz.
- A szemembe nézzél amikor hozzám beszélsz!!- fogja meg a fejét durván, és felé fordítja.
- Engeddel!- üvöltök rá.
- Rendben. Egy feltétellel. Ha meg mondod szépen anyucinak, Bobbykának, hogy legkésőbb egy hetük van, hogy szerezzenek nekem ötvenmilliót- meglökte gyengén a kijárat felé,jelezve, hogy menjen.