Gyakornok /BEFEJEZETT/

Mert a meki is megteszi

- Akkor mehetünk?- kérdezi David hatodszorra.
- Várj egy picit még! Ne idegesíts fel légyszi!- kiáltom ki a fürdőből miközben az utolsó simításokat végzem a nagyon egyszerű, de még is nagyszerű sminkemen. Két perc múlva pedig ki is jöttem a fürdőből. Úgy döntöttem, hogy a hajamat lazán befonom és valami egyszerűbb szetett veszek fel, de még is legyen csinos és elegáns. Szerintem ez egyébként sikerült, mert David álla leesett.
- Gyönyörű vagy, mint mindig- mondja David elképedten.
- Köszönöm- egy csókot nyomok a szájára, majd az ajtót felé megyek.
- Hát akkor menjünk- mondja végül a szerelmem és bezárja a szállás ajtaját.
      Fél hét körül értünk oda a sugárútra, ami elképesztően gyönyörű! És a több kilométeres út végén ott van az Arc de Triomphe diadalív.
- Mit szólnál ahhoz, hogyha inkább benéznénk pár boltba és utána taxiba szállnánk, ami pedig elvisz minket a diadalívhoz.- mondja David az ötletét.
- Rendben nem rossz ötlet- ekkor kinéztem magamnak három ruha boltot és mindegyikbe bementünk. Az egyikben vettem magamnak egy blúzt és kettő nadrágot, illetve a férfi részlegen pedig David is vett magának egy pulcsit. A másik üzletben egy party ruhát vettem, ami Davidnek nagyon elnyerte a tetszését. A harmadik és egyben utolsó boltban egy táskát szereztem be vagyis David, de csak mert nagyon ragaszkodott hozzá, hogy ő vegye meg. Miután befejeztük a pénz költés egyik formáját David leintett egy szabad taxist, aki a diadalívhoz vitt minket, ahogy ezt meg is beszéltük. Amikor odaértünk nagyon sok ember volt. De tényleg! Mondjuk nem mondom, hogy az Eiffel-toronynál kevesebb ember volt, de ez eszméletlen. Gyorsan csináltunk közös képeket, illetve külön-külön is. Miután megvoltunk a képekkel körbe jártuk. Igazából nem töltöttünk szerintem húsz percnél többet itt, de se baj.
- Kezdek éhes lenni- mondom Davidnek.
- Én is. Szerintem keressünk valami éttermet.
- Szerintem is- helyeseltem. David a telefonján pötyög valamit, majd egy pár másodpercre múlva felnéz a telefonból.
- Van itt nem messze egy étterem. Csak tizenegy perc séta.
- Jó, rendben. Egy kis séta nem árt.
- Akkor menjünk.
- És megnézted az étlapot?- kérdezem útközben.
- Igen. Van szusi, saláta meg még egy csomó minden.
- Jó én szusit eszek, úgyis már régen ettem.
- Én is szerintem azt eszek- mondja David.
       Kemény tíz perc gyaloglás után odaértünk az étteremhez. Már messziről láttuk, hogy a Miss Kô egy eléggé népszerű hely lehet itt Párizsban, ugyanis rengetegen voltak. De az összes ember jó kedvű és vidám volt.
- Nem biztos, hogy lesz asztalt- mondom kétségbeesetten Davidnek.
- Az mindjárt kiderül- amikor odaértünk az étterem bejáratához egy kedves fiatal lány fogadott minket.
- Jó estét!- mondja illedelmesen a nő - Sajnos már nincs szabad asztalunk. Telt ház van! De ha esetleg egy fél óra múlva vissza tetszenek jönni akkorra már lesz kettő szabad asztalunk.
- Értjük. Sajnos már nem tudunk visszajönni- mondja David- Viszlát!
- Viszlát!- mondom én is és a pincér nő is.
- Akkor most hova?- kérdezem Davidtől.
- Mondjárt megnézem, hogy hol vannak még éttermek.
- Rendben- mondom. Amikor már eltelt legalább két perc újra megszólalok- Egye fene menjünk a mekibe.
- Biztos?- néz rám David.
- Igen. Most igazán egy jó csibe burgerre vágyok- mondom határozottan.
- Oké, legyen. Arra - mutat a háta felé- láttam meki jeleket. Úgyhogy menjünk arra- körülbelül öt perces séta után megérkeztünk a gyorskajáldához. Egyébként itt is sokan vannak, csak nem felnőttek vannak többségben, hanem a tizenévesek. Amikor bementünk odaálltunk a pénztárhoz- természetesen kígyózó sor van- és Davidhez fordulok.
- Tudom, hogy korai meg minden, de- ekkor egyenesen a szemébe nézek- mi lenne, ha összeköltöznénk?- mondom végül kicsit bizonytalanul.
- Igazad van kicsit korai, de bármit megtennék, hogy nap, mint nap láthassak- mondja lelkesen, majd megcsókol.
      A kígyózó sor lassan, de megy. Körülbelül húsz perc után odaértünk a pénztárhoz, természetesen már megbeszéltük, hogy mit kérünk.
- Én kettő csibe burgert kérek és egy eper shake-et- mondom a körülbelül velem egy idős csajszinak.
- Én is egy csibe burgert kérek és egy csokis shake-et- mondja David.
- Elvitelre vagy itt fogyasztják?- kérdezi a lány.
- Elvitelre- mondom mielőtt még David megszólalna. Majd David nyújtja a készpénzt. A lány egyből elkezdett sürögni-forogni maga körül, majd pár perc múlva egy kisebb papír zacskóval állít elő és odaadja az ételt. Mi megköszönjük, majd ki megyünk a az utcára.
- Menjünk vissza a szállásra- mondom- Együnk ott.
- Rendben.
      Félóra múlva, de végre a szálláson. Körülbelül olyan tíz óra lehet. A szállásra vezető úton nem beszéltünk a korai ötletemről, de én szerettem volna felhozni vacsora közben. Úgyhogy így is tettem.
- Tessék- nyújtom David felé a szendvicset és a shake-jét- Figyelj!
- Figyelek!- mondja.
- Ha nem szeretnél összeköltözni akkor- és David a szavamba vág.
- Miről beszélsz?- ekkor leteszi a kaját a kezéből és feláll a helyéről- Honnan veszed, hogy nem szeretnék összeköltözni veled?- kérdezi boci szemekkel ekkor én is felállok.
- Nem tudom- mondom őszintén- Én csak- David ekkor egy hosszú csókkal belém folytja a szót.
- Szeretlek!- mondja és hosszan átölel.
- Én is!- mondom, de ekkor korogni kezd a hasam.
- Na jó! Együnk!- mondja David- Mert ha jól hallom, akkor eléggé éhes a pocid- mondja cukin a szerelmem.
      Miután megettük a kaját elpakoltam, mint egy jó házi asszony. Nem, egyébként, csak nem szeretem, ha kosz van és rendetlenség körülöttem. Addig David lefürdött. Miután végzett én mentem el lezuhanyozni. Mivel elfelejtettem magammal bevinni pizsamámat egy szál törölközőben csupa vizes lábakkal kisétalok a fürdőből.
- Kerestem filmet- mondja David
- Rendben. Mindjárt megyek csak felöltözök- ekkor David átkarolja a derekamat és a nyakamat kezdi el puszilgatni- Most nem filmet nézünk?- kérdezem félig nevetve.
- Ami azt illeti csinálhatunk mást is- mondja David, majd törölközőstől- mindenestől az ágy felé visz- Ha nincsen kedved akkor nézhetünk filmet is- mondja miközben felettem támaszkodik. Ekkor én csak a hajába túrok és megcsókolom.