Gyakornok /BEFEJEZETT/

A rendőr férfi

- Maguk meg mit akarnak?- köpi ide a kérdést felém.
- Csak azt szeretném megkérdezni, hogy ennek mi értelme van? Vagy miért csinálja ezt?- mondom hála nyugalmat álcázva, de a pulzusom az egekben lehet.
- Mi maga? Rendőr?- néz rám a férfi furán és a pisztolyt meglóbálja maga előtt.
- Én nem vagyok az. Vagyis csak gyakornok vagyok. De nem ez a lényeg. Úgysem érvényesülnék itt mivel ez nem Miami.
- Akkor meg mit akar?- kérdezi újra.
- Csak beszélgetni- mondom.
- És a mögötte álló ember?- mutat a fegyverével Davidre.
- Ő csak - gondolkodok, majd hátra nézek és vissza a férfire- Hogy őszinte legyek Ő itt a barátom. És csak azért van itt, hogy megvédjen, ugyanis maga egy pindurkát veszélyes. Mivel én ezt elmondtam, ezért most ön is mondja el, hogy miért lövöldözik itt.
- Azt te nem értheted meg!- mondja üvöltve.
- Ha nem mondja el akkor tényleg nem fogom megérteni- mondom és mivel a kezem kezd zsibbadni, ezért leraktam magam mellé.
- Én igazából nem akartam senkit sem megölni. Én csak parancsot kaptam- ekkor lesüti a szemét, majd visszanéz rám szigorú tekintettel- Mit magyarázok én itt? Úgy is így is kijönnek a rendőrök és lesittelnek. Maga meg csak egy hülye liba, hogy leállt velem beszélni- ekkor rám tartotta a pisztolyát, de én továbbra is bátor maradtam.
- Te kit neveztél hülye libának?- ettől kicsit felkaptam a vizet.
- Ne Kicsim- mondja egy hanga a hátam mögül, de én mit sem törődve ezzel közelebb mentem hozzá.
- Én vagyok a hülye liba?? Akkot te mi vagy?- várok egy kicsit, hátha kimondja, amit gondolok, de nem mondott semmit- Eláruljam?- férfi bólintott és most már körülbelül maximum két méter lehetett köztünk- Egy gyáva kutya- mondom ki a szavakat, és miközben ezt hallgatja a férfi, kiesik a kézből a pisztoly. Én pedig gyorsan elveszem tőle.
Ezt az egész jelentet végig nézte az összes ember, aki itt volt, aki elbújt. És elképedve néztek rám. Ekkor David elkezdett tapsolni, és a rendőrök is megérkeztek. A pisztolyt ledobtam a földre és David nyakába ugrottam.
- Megcsináltam- súgtam a fülébe.
- Meg bizony- mondja David- Te vagy az én bátor hercegnőm- Ekkor letesz a földre és egy rendőr közelít felém.
- Te vagy Emily?- kérdezi komolyan a rendőr.
- Igen- mondom.
- Maga normális? Ő itt az egyik legveszélyesebb terrorista, és maga pedig odament hozzá??- néz rám kérdően a férfi.
- Igen- válaszolok.
- Maga véletlenül nem rendőr?- kérdezi a velem szemben álló férfi.
- Csak gyakornok vagyok- mondom szerényen, ekkor David megszólalt.
- De a legügyesebb gyakornok- erre én elpirultam. Vagyis érzem, hogy vörös láng borítja el az arcomat.
- Rendben, és melyik rendőrségnél gyakornok?
- Miamiban- válaszolok.
- Hűha- képed el a rendőr- az nem itt van a szomszédban. Na se baj. Oda telefonálok a rendőrőrs kapitánynak.
- De miért?- nézek rá értetlenül.
- Hogy elmesélhessem a mai napot. Ugyanis nem minden ember meri ezt meg tenni- bólogat elismerően a rendőr.
- Köszönöm!- mondom és egy lágy mosolyt eresztek.
- Én köszönöm! De most már mennem kell. Viszlát!- mondja és mi is elköszönünk.
- Visszamenjünk ebédelni? - kérdezi David.
- Persze!- mondom- Farkas éhes vagyok- nevetem el magamat.
- Én is- majd mikor beértünk az éttermbe, David illedelmesen kihúzza a széket, én leülök és ő is velem szembe. A pincér már hozta is az ennivalót, amit rendeltünk még az előbb.
Miközben ettünk rengeteget beszéltünk és nevetgéltünk. Miután befejeztük az ebédet fizettünk, vagyis David.
- Most hova menjünk? - kérdezi David.
- Hát nem tudom. Este kéne a sugárútat megnézni, mert akkor szép- mondom.
- Igazad van, de akkor most menjünk vissza a szállásra?- kérdezi David.
- Igen szerintem. Kicsit pihennjünk- mondom.
- Rendben. Akkor irány a szállásra.
Húsz perc múlva oda is értünk. Mikor bementem, levettem a cipőm, a dzsekimet a kanapéra dobtam, majd ledőltem az ágyra. Ugyanezt csinálta David is. Amikor egyszer csak megcsörren a telefonom. És anya hív.
- Szia anya- köszönök bele a telefonba.
- Szia. Mizujs? Ugye nem zavarlak?- kérdezi.
- Nem, dehogy. Most értünk vissza a szállásra. Meg nem rég ebédeltünk.
- És mit ettél?
- Görög salátát- ekkor David telefonja is megcsörrent. Pont láttam még, hogy kihívta. A főnökünk.
- Tessék anya. Ne haragudj, de nem hallottam, hogy mit mondtál, vagyis nem figyeltem- mondom.
- Csak azt, hogy az finom. Egyébként én bolonyait csináltam.
- Az is nagyon finom.
- És mentek ma még valamerre?
- Igen csak most egy kicsit pihenünk, mert délelőtt voltunk a Louvre- múzeumban, aztán ebédeltünk és egy kicsit elfáradtunk, de este megyünk vacsorázni illetve a sugárútat is megnézzük.
- Az tök jó- mondja anya boldogan- Vigyázzatok magatokra! Nekem most mennem kell, úgyhogy puszi!- és egy cuppanást hallok a telefonban, ami a dobhártyámat is kivitte annyira hangos volt.
- Rendben. Puszi- majd letettem a telefont. David még beszélt egy picit, majd idebújt mellém.
- Mit mondott anyukád?- érdeklődik David.
- Csak kérdezgetett a mai napról- mondom röviden- És te kivel beszéltél?
- A főnökünkkel.
- És mit mondott?- kérdezem.
- Csak, hogyha majd visszajövünk a nyaralásról szeretne velünk beszélni, de nem mondott semmilyen konkrétumot.
- Értem- ekkor David elkezdi puszilgatni a nyakamat, majd egyre feljebb jön és elér a számhoz. Először lágyan, majd egyre szenvedélyesebben csókol.

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok! 🤗 És ha szilveszterig nem jönne ki egy újabb rész, akkor előre is Boldog újévet kívánok mindenkinek!🎉🎆