Gyakornok /BEFEJEZETT/

Váratlan vendégek

- Nekünk most indulni kéne- mondja Julia és bemegy a szobámba Stelláért.
- Emily!
- Igen?- fordulok oda Scotthoz.
- Honnan tudtad, hogy kiket hívj meg?  Már mint elvileg te nem tudtad, hogy kivel vagyok jóban és kivel nem.
- Hát körébe érdeklődtem. De egyébként miért?
- Csak meglepődtem- hangzik el a válasz, és ekkor megjelenik Julia is Stellával a kezében, aki még eléggé kómás volt.
- Menjünk- mondja Scott Juliának és egy puszit nyom a lánya homlokára.
- Rendben. És köszönök mindent! Sziasztok!- és már el is tűntek.
- Én elkezdek összepakolni- mondom és bemegyek a szobámba, természetes David is jön. Amikor a komód mellől kiveszem a bőrőndömet, ekkor megszólal David.
- Nekem is haza kéne mennem. Csak mert én is össze szeretnék készülődni- mondja.
- Rendben. És köszönöm, hogy segítettél ma! - mondom hálásan.
- Igazán nincs mit!
- Akkor kikísérlek- mondom Davidnak.
- Rendben, köszönöm!
     Amikor az ajtóhoz értünk hiány érzetem támadt. Bár tudom, hogy holnap is találkozunk, sőt el is utazunk és ott csak mi ketten leszünk, valahogy még is ez a furcsa érzés támadt bennem.
- Szeretlek! És holnap mikor jössz értem?
- Háromra legkésőbb itt leszek- válaszol- és én is nagyon szeretlek - ekkor megcsókol és elmegy. Én csak ott állok az ajtóban, és pár perc után feleszmélek, hogy lehet nem ártana már tényleg elkezdeni összepakolni. Úgyhogy visszasétáltam a szobámba, lekuporogtam a gardróbom elé és elkezdtem kiválogatni a ruháimat. Hogy mit viszek, és mit nem.
       Körübelül már két órája pakolok, amikor bekopognak az ajtómon, majd benyitnak. Anya volt az.
- Figylej Emily! Tudom, hogy most pakolsz, de ki tudnál jönni a nappaliba?
- Miért?- kérdezem anyától
- Csak mert beszeretném mutani a testvéremet és a két fiát, illetve férjét.
- Mit keresnek itt? Nem hogy Londonban laknak vagy hol?
- De, de már húsz éve nem láttuk egymást és úgy gondolta, hogy ideje lenne újra találkozni.
- És miért pont most?
- Nem tudom. Csak kérlek, hogy gyere ki a nappaliba! Már mindenki ott van.
- Jó. Megyek- mondom végül.
       Mikor beléptem a nappaliba és megláttam anya testvérét, esküszöm elképedtem. Edith kiköpött mása anyának vagyis fordítva. De ez eleképesztő, mintha ikrek lennének.
- Szia Emily- köszön kedvesen.
- Helló-köszönök vissza.
- Ha jól hallottam holnap elutazol?- kérdezi kíváncsian Howard.
- Igen ezt kaptam szülinapomra a barátomtól- mondom miközben leülök Niki mellé a kanapára.
- Van barátod?- kérdezi az egyik fia Edithnek. Nyilván mivel nem ismerem őket, így nem tudom, hogy melyik ki.
- Igen.
- Mióta?- kiváncsiskodik Edith.
- Három hete körübelül- mondom.
- És Niki neked?- kérdezi Howard.
- Nincsen barátom, én még nem gondolom úgy, hogy szükségem lenne egy társra- válaszol őszintén.
- Értem- mondja egyhangúan Howard.
- És neked nincs barátnőd William?- kérdezi anya.
- Már nincs- ekkor jöttem rá, hogy ki-ki- Még augusztus elején szakítottunk, mert terhes lett egy másik férfitól.
- Óh, ne haragudj, én nem tudtam- mentegetőzik anya.
- Ne haragudjatok, de most visszamegyek pakolni- mondom és már fel is álltam.
- Semmi baj!- mondják szinte egyszerre a többiek.
     Amikor visszaértem a szobámba folytattam a pakolást. Igaz már nem sok volt hátra, de még volt mit pakolnom.
      Egy órával később
Végre végeztem a pakolással, ezért úgy gondoltam, hogy elfekszek az ágyamban. Elő bányásztam a telefonomat a takaró alól és raírtam Davidra.
     Messenger
Én: Szia❤️ Mizujs?
David: Szia most lettem kész a pakolással😊
Én: Én is pont most végeztem☺️😜
David: És mit csinálsz? Nincs kedved átjönni?🙈
Én: Lehet róla szó😏 de a bőrőndömet is vigyem már?
David: Oké persze hozd de akkor most köszönj el a családodtól mert már nem jövünk vissza holnap😉
Én: Persze én is így gondoltam☺️ majd hívlak amúgy szerintem max félóra és ott vagyok nálad😘
David: Rendben várlak😘

A telefonom letettem a komódomra, és kimentem a nappaliba. Még itt vannak anya testvére meg a családja.
- Anya most megyek Davidhoz- jelentem ki határozottan.
- Ezt meg, hogy érted?
- Hogy ma ott alszok és holnap meg megyünk a reptérre- magyarázom anyámnak.
- Értem. Akkor már csak pár nap múlva fogunk látni?
- Igen, de nyugi. Nem lesz semmi.
- Rendben akkor hozd a cuccod, kikísérlek- mondja szomorúan. Én pedig bemegyek a szobámba és kihozom a cuccaimat. Az egész család, beleértve Edithéket is, kikísértek az autómhoz. Mindenkitől egyenként elköszöntem. És ezután elindultam, persze a csomagjaimmal együtt. Körübelül negyedóra múlva oda is értem Davidhoz. És már este fél tíz volt. Ekkor becsöngettem Davidhoz. Hamar ajtót is nyitottak, de ez a pali egyáltalán nem volt ismerős.
- Szia, gondolom te vagy Emily- mondja az ismeretlen férfi.