Gyakornok /BEFEJEZETT/

Az ismeretlen nő

Mikor végre beértünk a kórházba és a recepción megkérdeztem, hogy hol van a szülészeti rész. Odaértünk Juliahoz. Bekopogtunk az ajtón.
- Szabad-mondta egy férfi hang. Ekkor bementünk.
- Sziasztok! - majd a férfire nézek- Jó reggelt! - köszönök illedelmesen.
- Jó reggelt! Dr. Douglas vagyok- mutatkozik be- Julia orvosa.
- Emily vagyok- majd odafordultam Juliahoz meg a családomhoz, majd megláttam a kiscsöpséget a nővérem karjaiban- Istenem, de pici!
- Az ám- mondja Julia.
- Akkor én most mennék is - mondja a doktor úr. És kórusban köszön mindenki.
- Mikor jöhettek haza?- kérdezem Juliatól.
- Már holnap délután haza mehetünk.  Scott bent alszik ma este veleünk- mondja a nővérem.
- Ez rendes tőled- mondom Scottnak.
- Köszi, de ez természetes. Nem fogom magukra hagyni a családom- majd a baba fejére egy puszit nyom.
- Nekünk most mennünk kell- mondja anya- Majd holnap délután akkor találkozunk- puszit dob Juliaék felé, majd odajön hozzám- Emily gyere egy kicsit ki a szoba elé- furcsán néztem rá, hiszen nem tudtam, hogy mit szeretne. De én követtem. Anya becsukta az ajtót, majd neki kezdett a mondani valójának.
- Nem tudom, hogy pontosan hánykor jöhetnek haza délután majd Juliaék, de arra gondoltam csinálhatnánk egy haza váró buli szerüséget- mondja anya lelkesen.
- Ez nem rossz ötlet! A héten úgyis itthon vagyunk Daviddal, majd segítünk amiben csak tudunk. Legalábbis én igen, mert nem tudom, hogy ő ráér-e - mondom kedvesen.
- Rendben. Ezt megbeszéltünk- mondja anya- De most már tényleg mennünk kell haza- megölelt és a két arcomra egy cuppanos puszit nyomott- Hívd ki kérlek Bobbyt,  mert megyünk.
- Rendben - és amikor vissza mentem a szobába szóltam is neki. Ő gyorsan elköszönt mindenkitől és már itt sem voltak.
- Valami baj van? - súgta a fülembe David a kérdést.
- Nem, dehogy. Nincs semmi, majd elmondom, hogy mit mondott anya, de most nem tudom.
- Rendben- válaszolta David.
       Még vagy két órát ott voltunk Juliaéknál a kórházban. És láttam, hogy amikor David a kezébe vette Stellát(mert egyébként időközben eldőlt, hogy ez lesz a gyerek neve) annyira óvatos volt és annyira aranyos volt, hogy előbújtak benne az apai ösztönök. Végül engem meg Nikit haza vitt. Amikor  a húgom már bent a házba elmeséltem, amit anya mondott, majd egy finom csókot adtam a szájára. És elköszöntünk.
                                                     3 órával később 
Anya telefonja megcsörrent, de ő nem hallotta, ezért én vettem fel. Mivel ismeretlen telefon szám volt nem tudtam, hogy ki az.
- Helló - köszönök bele a telefonba.
- Tasha te vagy az?- kérdezi egy női hang.
- Nem a lánya vagyok. Egy pillant és adom is- mondom az ismeretlen nőnek. Gyorsan a nappaliba megyek és odaadom anyának a telefont. És vissza megyek a szobámba.
                                                     2 órával később
Anya neki állt az ebéd elkészítéséhez. Ezért kimentem a konyhába és megkérdeztem, hogy tudok- e valamiben segíteni.
- Köszönöm, de nem tudsz- utasította el a segítségemet.
- Anya?
- Igen Emily.
- Ki volt az a nő, akivel egy jó félórát beszéltél?- kérdezem tőle.
- Óhh, meglepődtem, hogy megkérdezed. Hát az nő a testvérem. És egyben a te nagynénid- mondja anya.
- Dehát én nem is tudtam, hogy van testvéred- mondom megdöbbentten.
- Ez nagyon hosszú kincsem és bonyolult is. Röviden és egyszerűen elég annyit tudnod, hogy ketté váltak az útjaink. És ő most Londonban él- magyarázza anya.
- Mi a neve? -kérdezősködök.
- Edith- mondja anya.
- És van gyereke? - egyre kíváncsibb vagyok.
- Van, kettő.
- Őket, hogy hívják?-esküszöm rosszabb vagyok, mint egy kisgyerek.
- William és Billy. Igen van apjuk és van férje is, akit Howardnak hívnak.
- Aztaaa. Hogy én mit nem tudok még?
- Szinte kislányom mindent tudsz- mondja anya humorosan- Na, de még is tudsz segíteni.
- Rendbe. Miben?
- Teritsd meg légyszives az asztalt.
- Máris.
Mikor kész lettem az asztallal akkor kopgtattak.
- Nyitooom- mondom hangosan. David állt ott egy óriási rózsa csokorral a kézben. Akkora volt , hogy a fejét kitakarta vele. Én elvettem tőle a csokrot és hosszan megcsókoltam- Hogy hogy itt vagy? Nem az egyik haveroddal kéne lenned. Már mint nem baj, csak én úgy tudtam.
- Majd csak délután leszek vele. És hát gondoltam megleplek- mondja szerényen.
- Az sikerült- mondom neki- Maradsz ebédre?- kérdezem.
- Ha nem baj, akkor igen.
- Rendben. Akkor gyere be. Ülj le az asztalhoz- mondom neki- Addig én vázába rakom ezt a gyönyörű rózsa csokrot- a konyhába siettem és kerestem egy nagy vázat. És igen, sikerrel jártam. Ugyanis találtam egy szép nagy vázát, amit még anya kapott Bobbytól. A vázat félig raktam vízzel, majd bele raktam a csokrot, és leraktam a nappaliban levő kispolc tetejére.