Ez a történet Emilyről és a családjáról szól, aki Miamiban laknak. Emily elmegy rendőr gyakorlatra, ahol megismerkedik a tanítójával és egyben a rendőr társával. Egyszer az apja hülyesége miatt elrabolják Emilyt és a rendőr társat, Davidot. Az alatt...
Körübelül még harminc percet pihentünk, vagyis én. David még tovább lustizott. Miközben pakoltam össze a cuccainkat, néztem, hogy hogyan fog ennyi cucc elférni két bőröndbe. De végül ügyesen megoldottam, ezt a rendkívül nehéz problémát. Mire összepakoltam a bőröndökbe, rendesen elfáradtam. És erre pont megcsörren a telefonom. Anyukám hív: - Szia Emily- mondja kedvesen- Hogy vagy? Minden rendben? - Szia anyu! Persze. Most pakoltam össze a bőröndjeinket. - Holnap hánykor indul a gépetek? - Itteni idő szerint reggel hétkor. Ottani idő szerint hajnali egy órakor. Remélem minden rendben lesz az úton. - Biztoasan. Egyébként hánytál még ma?- kérdi anyukám. - Csak délelőtt, de arról tudsz is. - Akkor jó. Én most megyek, mert a családdal elmegyünk egyet ebédelni ide a közelbe. - Jó étvágyat! Sziasztok! Puszilunk mindenkit. - Mi is titeket. Pusz!- majd lerakja a telefont.
Miután már lerakta a telefont David felé fordultam. - Figyelj mi lenne, ha...-ekkor egy csókkal belém folytja a szót. És egyre vadabbul csókol, amit egyébként nagyon élvezek, de nem érzetem magam túl jól. Tehát a szájára tettem a mutató ujjamat és újból elkezdtem a mondatot. - Szóval, csak azt szerettem volna kérdezni, hogy hova megyünk vacsorázni? - Hova szeretnél menni?- kérdezi David, miközben ledobja magát mellém az ágyra. - Nem tudom. Lepj meg!- mondom felvillanyozva. - Rendben, utána nézek és majd meglátom, hogy mit tehetek érted- mondja, majd egy csókot nyom a számra, és a telefonja után nyúl. Amíg ő keresgél, addig én is végig pörgetem az Instagrammot, plusz a Facebookba is bele néztem. Egyszer csak egy kis ablak jelenik meg a telefonomon. Látom, hogy David írt. Megnéztema linket, amit küldött egy étteremről. És ekkor magam mellé nézek. Pontosan Davidre. - Tökéletes lesz- mondom fülig érő szájjal. - Rendben Emilym- majd egy újabb csókot nyom a számra- Fél kilencre van asztal foglalásunk, és ahogy ismerlek nem fogsz elkészülni időben, úgyhogy irány öltözni stb. - Igenis főnök- mondom nevetve, majd egymásután többszörös több csókot osztogattam a világ legédesebb férfijának. Mivel nagyjából rendben voltam elmentem lezuhanyozni, aztán fogat mostam. Közben David végig fetrengett az ágyon, mint egy kis lusta malac. Ezért kiszóltam a fürdőből. - Figyelj David! Mi lenne, ha te is elkezdenél öltözködni stb.- mondom miközben egy szál törölközőben kisétálok a bőröndömhöz és elkezdek kotorászni benne. És végül, amikor megtaláltam az ideális szettem az estére David is elkezdett lefürödni. Én gyorsan felöltöztem, amit meg is mutatok nektek itt.⬇️
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elegáns, de kényelmes. És mivel ma este elvileg nem lesz túl rózsás az időjárás a blézer miatt nem fogok fázni. Az étteremben pedig majd leveszem. Miközben elkészítettem ezt a fotót, David is végzett a fürdéssel. Így hát fogtam a smink cuccaimat és bement a fürdőbe, mivel csak ott van tükör. Egyébként nem hoztam sok sminket, és nem is szoktam nagyon sminkelni, de amikor megyünk valahova, azért kirittyentem magamat egy picit. Magyarul nem fogok leragadni a szemöldök ceruzánál és a szempillaspirálná. Na, de mindegy is. A lényeg, hogy körübelül húsz, harminc perc alatt összedobtam egy ( szerintem nagyon jól kinéző) sminket. Mire végeztem David is felöltözött, már csak arra várt, hogy fogat mosshason. És utána indulhatunk is a 20 Eiffel neveztű étterembe. Ahonnan gyönyörű képet kapunk az Eiffel-toronyról. David körübelül három perc múlva indulásra kész volt. - Akkor mehetünk Kincsem?- kérdezi miközben húzza fel a cipőjét. - Na ná, hogy mehetünk!- mondom izgatottan. Mivel ma nem voltam a toppon ezért nem volt esemény dús a napunk. Emiatt nagyon sajnáltam Davidet ugyanis nem számítottunk semmi ilyesmire. Persze boldogok vagyunk, na jó bevallom picit félek, de attól függetlenül boldog vagyok, és remélem David is. De visszatérve az esténkre, remélem gyönyörű lesz és majd újra sétálunk az Eiffel lába alatt, már ha nem eszük magunkat pukkadásig. Körübelül metróval együtt tizenhárom percre van az étterem. Ezért ráértünk, ugyanis háromnegyed nyolckor már elindultunk. - Figyelj!- fordulok Davidhez- Azt szeretném, hogy ez az utolsó itt eltöltött éjszaka csodálatos legyen. És hogy nagyon sajnálom, hogy miattam ma egész nap szinte nem tudtunk menni sehova- Ekkor megáll David és egyenesen a szemembe néz, majd megfogja a kezeimet. - Ne hülyéskedj! Hiszen mindenegyes perc, amit veled tölthetek egy álom. Ne hidd azt, hogy nem volt jó ez a nap, mert nem mentünk szinte sehova. Mert igenis jó volt ez a nap! Szeretlek!- majd egy csókot nyom a számra. - Oké- és ekkor újból megszólal. - És ez az este is varázslatos lesz, mint az összes többi. - Én is nagyon szeretlek!- suttogom a fülébe majd szép ráérősen tovább ballagunk. Tizenöt perc múlva meg is érkeztünk erre a csodálatos helyre. És valóban gyönyörűen be lehet látni az Eiffel-torony egy részét. - Csináljunk egy képet?- kérdezem Davidtől- Úgyis még van időnk a vacsoráig. - Persze, miért is ne!- mondja kedvesen, majd előveszi a telefonját. Miután csináltunk pár szelfit, újra megszólal- Csinálok most csak rólad. Olyan gyönyörű vagy, mint egy igazi top modell!- mondja David és csak mosolyog. - Rendben- egyezek bele keretelés nélkül- De utána én is rólad- mondom majd egy csókot nyomok a szájára.
Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy így eltűntem! Rengeteg dolgom volt a tanuláson kívül, ami elsőbbséget élvezett a Wattpadnál. És most nem kifogásokat keresek, de amikor csak lehet írok☺️ Nem lett túl hosszú ez a rész, de azért remélem tetszett nektek. Ha igen akkor jelezzétek ezt egy "vote"-val, illetve kommentben. Legyen csodás estétek a továbbiakban! Puszi!☺️🤗😚
