Gyakornok /BEFEJEZETT/

Elraboltak minket

- Na, de most már kuss legyen!- üvölti el magát. Aztán bejön még három férfi az ajtón. Van kettő aki kábé egy idős lehet vele viszont az egyik sokkal fiatalabb, mint a többi- Tegyétek rájuk a fekete zsákokat- mondja határozottan- és kötözzétek meg a csajt is- és mint valami nagy menő kisétál az ajtón.
- Hé, de hagy öltözzek már fel!- üvölt utána David.
- Nem!- majd eltűnik. A fiatal fiú színtén nagyon ismerős. De megszólalni se tudtam, úgy be voltam rezelve. Megkötözött, aztán mielőtt rám rakta volna azt a fekete zsákot leragasztott a szám, majd a fülembe sutogott.
- Sajnálom- mondta az ismerős hang.
    Mikor a kocsiba rángattak minket, akkor jöttem rá, hogy Alex, az öcsém hangját hallottam. Ekkor patakokban folytak a könnyeim. Elképzelni se tudtam, hogy hogy keveredhetett ilyebe bele. Elrabolni a saját nővérét?! Ez baromság! Tudom nem sokat beszélünk. Na, de akkor is! De miközben ezt magamban lebonyolítottam, és átgondoltam, megérkeztünk valahova. Ugyanis a furgon, amiben bennt vagyunk megállt. Majd kinyitódott a hátsó ajtók. Ekkor megragadtak minket és bevittek egy helyiségben, ahol édes illat gomolygott a levegőben. Eltalálni nem tudtam, hogy mi lehetett, de az biztos hogy finom illata van annak a valaminek.
     Amennyire amatőrök voltak, persze, hogy egy kicsit átlátszó volt a zsák. Körülnéztem. Egy luxus házban voltunk. Életemben nem láttam még a házat. De ekkor megpillantottam Davidot, akit éppen egy lépcsőn vezetnek le felé. Utána akartam menni, de két ember is fogott, plusz volt egy pár fegyveres őr is itt. Fogalmam sincs, hogy hova vitték Davidot, de nem hinném, hogy sértetlenül megússza. És érthetetlen okok miatt, de rettentően izgulok miatta. Félek, hogy valami baja lesz. És ha igen, akkor én azt nem fogom túl élni.
   A nagy gondolkodásban, és izgulásban, újra megragadták a két karom, és arra felé vittek amerre Davidot is. Reménykedtem benne, hogy odavisznek ahova őt is.
    Amikor leértünk a lépcsőn, eléggé hűvös volt. Gondolom valami pince lehet ahova hoztak. Ekkor meghallom Davdi hangját.
- Emily- mondja, de valaki mély hangon rászólt. És megállunk, bevezetnek egy kis helyre és leveszik végre ezt a fekete zsákot a fejemről, plusz amivel leragasztották a számat is levették rólam. Nem  mondom, hogy  nem  fájt egy ici-picit, de mindegy. A férfiak aki végig ide vezettek, kimenttek ebből a börtön szerűségből, amit pedig kulcsra zártak. Majd elmentek. A lépcsőt egy fegyveres őr őrizte. Mikor jobbra fordítom a fejem, megpillantom Davidot, aki egyenest a szemembe néz, majd a nagy csöndet megtörve megszólal, és a rácshoz jön, ami elválaszt minket egymástól.
- Te jól vagy?- kérdezi aggódva.
- Igen- majd megfogom a kezét, ami átfér a rácsok között. És közel lététől valamennyire biztonságban érzem magam.
- Remélem az apád normális lesz, és visszaadja azt a sok pénzt.
- Én is nagyon remélem- közben elengedem a kezét- Nem fázol?- kérdezem, mivel eléggé hűvös van ahhoz itt lent, hogy egy szál törölközőben legyen csak.
- Picit. Nem vészes- mondja nyugodt hangon.
- Hé, maga ott- üvöltök oda az őrnek, aki közelebb jön.
- Mit akar?- kérdezi szúrós tekintettel.
- Van esetleg valami ruha vagy pokróc is megteszi. Csak, hogy ne fagyon szét David.
- Megnézem mit tehetek- majd katonás léptekkel elmegy, vissza a lépcsőhöz.
- Eléggé bátor vagy- mondja elismerően Davdi- De igazán nem kellett volna.
- Persze, majd itt fogom nézni ahogy szétfagysz- makacskodok.