HAIKYUU x READER [✔]

Tsukki x Reader

Yamagucchi húga vagy, alig 1 és fél évvel fiatalabb. Egy időben sokat aggódtál érte, mivel nem nagyon voltak barátai. Sőt, egyaltalán. De egyszer haza jött egy magas szőke szemüveges fiú. Először, nem mertél még hozzá sem szólni, hiszen olyan félelmetesen tekintett mindenkire. Inkább a folyosó túlsó végéről leskelődtél. Aztán, pár év után elhatároztad, hogy igen! Te hozzá fogsz szólni. Még pedig le fogod venni a lábáról. Éppen fent tanultak a bátyáddal, amikor ott sürögtél a konyhában. Tudtad, hogy anyukád üditőt és sütit csinál nekik. És ha sokáig ott lábalankodsz a konyhában, akkor rád sózza azt a feladatot hogy felvidd nekik.
- (Név)-chan, ha már itt szerencsétlenkedsz, akkor vidd fel a Yamagucchinak és Kei-kunnak a nassolni valót.
- Ahj, ne már... - tetetted hogy nem akarod felvinni. Pedig ez volt a terv.
- Ne panaszkodj, csak csináld!- rivallt rád az Anyukád.
- Rendben... - sóhatottál úgy, hogy Brad Pitt elmehet a fenébe a színészkedésével. Majd elindultál fel, hogy odaadd a rágcsát a fent említett személyeknek. Felsétáltál a lépcsőn, és a lábaddal óvatosan kihúztad a toló ajtót, és beléptél.
- Nii-chan, itt az üditő és a süti. Aztán el ne hízz - kuncogtál, és letetted az asztalra a tálcát.
- Nem is! - vágta vissza Yama-nii.
- (Név) vagyok, ennek a bokénak a húga - mutatkoztál be.
- Te biztos Tsukki lehetsz, a félisten. Mondtad mosolyogva és végig mérted őt.
- Huh? - nézett rád értetlenül. És nem értette miért kezd el Yamagucchi folyamatosan vörösödni.
- Oh, Yama-nii, ódákat szokott rólad zengeni - kicsit bemélyítetted a hangod, és elkezdted utánozni kedvenc és egyetlen bátyád. - Oh, Tsukki annyira menő! Oh, Tsukki így! Oh, Tsukki úgy! - mondtad drámaian.
Yamagucchi rögtön elkezdett üldözni a szobában vörös fejjel. Te pedig végig idegesítően kuncogtál, hogy húzd az agyát. Meglepésedre a nevetésbe valaki becsatlakozott. Mindketten megálltatok és hitetlenkedve néztétek, ahogy Tsukki szakad a röhögéstől. Yamaguchi köpni nyelni nem tudott. Soha nem halotta Tsukkit nevetni. Néha egy gúnyos mosoly, de hogy a padlóm fetrengve röhögni... Végül kitörölt két könycseppet a szeméből, és felétek fordult.
- Hihetetlen vagy, (Név)-chan! - mosolyodott el. Te pedig érezted, hogy szép lassan vörösre gyúlik az arcod. Persze, Yamabokénak most is bele kellett szólnia...
Teltek múltak az évek, végül te is a Karasunóba mentél, pont a bátyád alatt jártál egyel. Mentél a meccseire szurkolni, neki és Tsukkinak. Belül már érezted, hogy teljesen bele zúgtál, de ezt soha nem akartad be vallani. Úgy érezted, Ő egy jobb lányt érdemel. Te biztos kevés lennél, és valószínűleg elromlana a barátsága Yamagucchival, amit nem akarsz, hiszen ő a legjobb barátja. Sőt, az egyetlen. Egyik nap, éppen a labdákat vitted vissza tesi óra után, amikor egy nagyon ismerős hangot hallottál.
- Heh? Mit mondtál? Nem értettem pontosan... - bepillantottál a szertár mögé, és ott állt Tsukki, és az egyik évfolyam társad. Óvatosan kémkedtél utánuk, nem szép dolog, de szükség törvényt bont.
- Én... Én...- dadogta idegesen a lány.
- Te... Te... - gúnyolódott a szokásos stílusában vissza.
- Szeretlek! - kiáltotta nagy nehezen.
- Huh? Te? Nem is ismerlek. És valószínűleg te sem engem. Nekem nem kell egy olyan hamis lány mint amilyen te. Nézz magadra! Mennyi smink ez? Szánalmas... - mondta ki a lehető legtöbb undorral a hangjában. A lány sírva elfutott, te pedig megkönnyebbülten sóhajtottál fel. Megvártad, míg Tsukki elmegy és beraktad a szertárba a labdákat. Eszedbe jutott, hogy hiszen ő a legszebb lány az évfolyamban... Ha ő nem jó... Biztos te se leszel. Elfutottál a torna terem mögé és sírtál. Most lemondhatsz róla. Mennyi idő is telt el azóta? Nem tudod... Összekulcsoltad a kezeidet a térded körül, és ráhajtottad a fejed, és olytattad a sírást. Hirtelen lépteket hallottál és összerezntél és nem merted felemelni a fejed.
- (Név)-san? - kérdezte elcsukló hanggal. Azonnal felismerted, hiszen ez a legkedvesebb hang számodra. Még ha legtöbbször gúnyos, és semmit mondó is. Felemelted a fejed, amire Tsukki rögtön lehajolt hozzád és megölelt.
- Minden rendben? Ide hívjam Yamagucchit? - kérdezte idegesen.
- Ne... - és továbbra is sírtál a vállán, csak még nem realizáltad, hogy az az ember ölelget, akibe már jó ideje szerelmes vagy.
- Mi a baj? - kérdezte, és óvatosan megsimogatta a hajad.
- Én... Soha nem leszek elég jó senkinek! - fakadtál ki.
- Mi van? - kérdezett vissza megrökönyödve.
- Nem vagyok olyan szép mint a többi lány! Így soha nem felelek meg annak aki tetszik! - szaladt ki a szádon.
- VISSZAUTASÍTOTTAK?! - nézett rád ilyedten.
- Ne-Nem... Azt soha nem merném megtenni...- azzal kifújtad az orrod abba a zsebkendőbe amit nyújtott.
- Ne hordj össze baromságokat- horkant fel
- De...
- Semmi de! Figyelj, valakinek most úgy vagy tökéletes ahogy vagy! És ha nem is annak a személynek, akibe te éppen bele zúgtál, valakinek biztos! - kiáltott rád. Automatikusan elmosolyodtál.
- Ki lenne az a sötét? - nevettél fel keserűen. Amire motyogott valamit.
- Tessék? - kérdezted vissza (szín) színű kisírt szemeddel.
- AKKOR ÉN LENNÉK AZ A SÖTÉT! - üvöltött. Lefagytál. Mit mondott az előbb? Óvatosan megcsípted magad, hogy ellenőrizd, nem csak álmodsz. Mivel a fájdalom valóságosnak bizonyult, ez azt jelentette hogy nem álmodsz!
- Ez, azt jelenti hogy... - kérdezted félénken.
- Igen... - dünnyögte idegesen. A boldogság átjárta a tested minden porcikáját. Érezted hogy nem bírod abba hagyni a vigyorgást.
- De mindegy is. Neked biztos nem kéne egy olya... - ennél a pontnál magadhoz húztad, és megcsókoltad. Őszintén meglepődött, de egy idő után viszonozta.
- Te... engem? Izé...? - dadogta.
- Igen! Szeretlek, Tsukki! - mondtad őszintén boldogan.
- Mi-mióta?
- Hát, elég régen? - kuncogtál. - Te?
- Talán... amikor először megnevettettél - mosolyodott el nosztalgikusan. - Olyan szerelem első látásra? Nem szóltál semmit csak rátapasztottad az ajkaidat az övére.
***

Első x reader ffem, nem lett valami jó, de remélem tetszett! c: