HAIKYUU x READER [✔]

„Be mine!" Bokuto ♥

- Lehetne egy kérésem? - kérdezte félénken.
- Yup... - mondtad és közben fel sem néztél a mobilodból.
- Kérlek...
- Igen?
- Legyél...
- Micsoda?
- Legyél az enyém! - üvöltötte az arcodba Bokuto, aki nem mellesleg a legjobb barátod.
- Mi-micsoda? -Kapcsoltad ki a telefonodat, majd néztél rá értetlenül, azt hitted félre hallottad.
- (Név)-chan, legyél az enyém. Csak az enyém - felelte teljes nyugodtsággal.
Igen. Ez volt az a pont az életedbe amikor minden megváltozott. A barátaid, mint kiderült csak Bokutonak köszönhető, hogy hajlandóak veled beszélni. A szüleid válás szélén álltak, csak Ő eltusolta előtted. Most itt álsz barátok vagy támogató család nélkül. Egyedül. Már el is felejtetted milyen ez az érzés. Mert mióta Bokutoval
barátságot kötöttetek, soha nem voltál egyedül. Szóval minden csak miatta van... Gondoltad. Megtanultad elengedni az embereket. Ő előtte mindig egyedül voltál. De belül még mindig egy kicsit hiányzott.

Másnap☕

Az iskolába beérve éppen cserélted át a cipődet, amikor egy levelet találtál benne. Unottan felbontottad és megnézted.
„Édesebb vagy mint a méz,
Rád nézek és megáll az ész.
A folytatását a versnek,
A padodon leled meg.”

Gyorsan fogtad a verses papírkát és a táskádat, majd beviharoztál a terembe. Ott volt egy csokor vörös rózsa, és egy cetli hevert a padodon. Mindenki rólad pusmogott, de nem igazán érdekelt a jelen pillanatban. A cetlin lévő szöveg rögtön küldött a következő helyszínre, némi bókkal fűszerezve. Össze-vissza rohangáltál szünetekben, míg végül ebéd szünetben felküldött a tetőre. Ott állt egy kapucnis alak, fukondaris melegítőben háttal. Rögtön tudtad ki az.
-Melyik irodalom klubbost zsaroltad meg halálosan Akashiival?
-

Ezek szerint nem jött be - fordult feléd mosolyogva Bokuto.
- Ismerlek annyira - csóváltad meg a fejed mosolyogva.
- Olyanokat kéne mondanod, hogy "Annyira cuki vagy hogy ezeket megírtad" vagy " Rájöttem, hogy szeretlek!" vagy " Csak elfolytottam az érzelmeimet!" - durcizott.
- Bocsi hogy nem vagyok sablonos... - forgattad meg a szemed.
- Talán ezért szerettem beléd - nézett drámaian oldalra.
- Látod, mondasz te nyálas dolgokat nélkülem is - veregetted meg a vállát.
- OLYAN GONOSZ VAGY NÉV-CHAN~!- kezdett el hisztizni.
- Ne viselkedj úgy mint Oikawa, nem áll jól a stílusa.
- Pedig azt hallottam ez bejön a lányoknál... - folytatta.
- Tudod mit? - kérdezted tőle mosolyogva.
- Hm?
- Ha meghívsz egy (kedvenc süti)-re, akkor átgondolom a járás dolgot.
- Tényleg? - csillant fel a szeme.
- Tényleg.
- HEY HEY HEY~! Randim van (Név)-channal! Randim van (Név)-channal! -
- Nah, és most bökd ki...
- Mit? - nézett rád értetlenül.
- Hol van, Akashii aki kamerázza az egészet?
- MIÉRT KELL MINDENT TUDNOD NÉV???!!!
***
A következő rész Kuroos-Tsukkis ki várja?
*Felemeli a kezét*
-Oh, csak én? He he... *kínosan leteszi a kezét.*
Ki várja? 😏😉