HAIKYUU x READER [✔]

Tooru x Reader UwU

My love letter to my monster under my bed
EmiChan2💕
You are the best :<💖

~ ~ ~
Eljött az idő amitől féltél. Oikawa végzett középiskolába, és Tokyoba fog egyetemre menni, itt hagyva téged rohadva még egy évet. De mivel te ilyen angyali barátnő vagy zero iróniával, ezért segítettél neki mindenbe amibe tudtál. Jó lakást kerestél neki, lealkudtad az árát, viszlát partyt dobtál össze neki, és mivel ez az ember totál életképtelen, elmentél vele vásárolni dolgokat az új apartmanjához. Már be voltak szerezve a bútorok, a futon, a fürdőszobai kellékek, már csak egy maradt hátra, a konyhai eszközök. Meg volt a mini sütő, a hallgrillező, a hűtő, és a tűzhely is, de edények nélkül nem ér az egész semmit. Szóval fogtátok magatokat, és elmentetek a legközelebbi plázában lévő háztartási boltba.
- Oké, szóval remélem nem tervezel ott Master Chef epizódokat forgatni, szóval csak pár alap dolgot fogunk beszerezni oké? - fordultál felé, kezedben a listáddal.
- Pedig akartam - műszipogott.
- Gordon Ramsay nem hiszem hogy oda lenne a kosztodért - piszkáltad vigyorogva.
- Hé! Igaz hogy nem főzök sokat, de aktuálisan nem is vagyok benne olyan rossz! - kérte ki magának.
- Szuper, ezesetben menj és hozz egy almavágót és két merő kanalat - intettél neki, Oikawa pedig csak pislogott egy helyben és az egyik polcról levett egy mézeskalács szaggató készletet.
- Úgy érted ez? - nyújtotta a bevásárló kocsi felé.
- Most szórakozol?
- Mi? Nem! Miért tenném? - háborodott fel a kérdéseden.
- Te tényleg ennyire reménytelen vagy? - csóváltad meg a fejed, majd kivetted Oikawa kezéből a süti formákat, és visszatetted a helyére.
- Most miért?! Azok izék nem?... - dadogta.
- Olvasd el a címkéjét. Csak olvasd el - mire a csokoládébarna hajú fiú engedelmesen hangosan felolvasta a feliratot.
- 30 darabos karácsonyi témájú sütemény szaggató forma készle- Oh... szóval ezért - nézett nagy tágra nyílt szemekkel.
- Te... Főztél-e már életedben? - néztél rá gyanakodva.
- Uhm... kétszer. Egyszer még alsóban anyák napjára pitét akartam sütni, de az lett a vége hogy apa kihívta a tűzoltókat, és egyszer tavaly csináltam egy instant levest, de valamiért túl kemény lett a tészta... - mesélte elmélkedve.
- Nem forraltad fel a vizet ugye? - néztél rá sokat tudóan.
- Azt fel kellett volna forralni...?
[T/N].exe has stopped working.
- Mindegy! Tudod mi az a fazék? - reménykedtél.
- Oh, az a mély kerek izé! - lelkesedett, tekintve hogy tudja, hogy az aktuálisan mi is.
- Akkor menj, és hozz egy készletet. Ne nagyot, nem te eteted a hadsereget, normál méretűeket, lehetőleg Tefalt. Tizenötperc múlva itt találkozunk, addig beszerzem a többi cuccot - montad neki lassan és érthetően.
- Értettem! - tisztelgett és elszökdécselt mint egy kisgyerek.
- Miért nincs ezzel kapcsolatban jó érzésem... - gondolkoztál, majd leemeltél egy gyerekeknek almavágót, mert hogy ennek az embernek kést nem adsz a kezébe, az egyszer biztos. Oikawa kanállal fogja enni a rántotthúst annyi szent. Szépen körbesétáltál, pipáltad ki a dolgokat amiket szükségesnek találtál, és a legkevesebb kárt okozhat másoknak, és Toorunak. Mikor végeztél, visszasétáltál ki induló pontodra, de a barátodnak nyoma se volt. Nagyot sóhajtva indultál el így a lábasok felé, de meglepetésedre se híre se hamva. Kétségbeesetten néztél néztél körbe, amikor egy sikítást hallottál.
- [T/N]-chan, segíts! - mire a hang után rohantál amilyen gyorsan csak tudtál.
Oikawa előtt egy menedzser, és egy izmos biztonsági őr állt karbafont kézzel.
- Mi-mi történt? - kérdezted ijedten, hiszen elképzelni nem tudtad mit csinálhatott ez az idióta. Meglátta Kageyamát és megkéselte? Valamit tönkretett? Fejbe vágta a bambuló öreg nénit egy serpenyővel?!
- Uhm, az ön...barátja nos... Fogott egy egész daikont, legyalulta és megsütötte egy gofri sütőbe - magyarázta kissé kínosan, még mindig a megviselt állapotba lévő gofri sütőre meredve.
- De... Az nem arra van? - nézett Oikawa nagy boci szemekkel.

- NEM HISZEM EL! Most komolyan miattad kitiltottak a plázából két hónapra?! Hogy lehetsz ekkora idióta, és egyatalán honnan szerezted azt a retket?! - kérted mind számon rajta, ő pedig csak szipogott melletted.
- Én nem tudtam hogy nem szabad... Sehol sem volt kiírva hogy ne gyalulj le egy egész daikont és süsd meg gofri sütőbe! - védte meg magát.
- Te komolyan ilyen hülye vagy ;-;?
- Kegyetlen vagy Kegyetlen!
Így el kellett mennetek egy világ végi háztartási üzletbe, ahol Toorunak kint kellett várnia a kocsiban amíg te bevásárolsz.
- [T/N]-chan... - szólított meg amikor visszajöttél a szerzeményeiddel, és beültél a kocsiba.
- Mi az? - fordultál felé még mindig zsörtölődve.
- Ne durcizz... Beismerem...nélküled szabályosan meghalnék. Szó szoros és átvitt értelembe - hízelgett neked miközben puszilgatta az arcod.
- Max éhen, de majd egy tokyoi lány megvigasztal - vágtad hozzá azt a dolgot ami régen nyomta a szíved.
- Mi? - csodálkozott el a hirtelen kijelentésen.
- Hallottad. Minek is vagyok itt amikor úgy sem lesz ebből semmi... - motyogtad.
- Héka. Na ezt most azonnal felejted el, vagy én foglak úgy fejbe vágni, hogy elfelejted. Azt hitted ott maradok örökre? Nem vagyok én nagy városi patkány u-u. Hazajövök minden második hétvégén, és az összes szünetbe. Megígérem - azzal megcsókolt.
- Rendben... azzal megölelted szorosan.
- Aztán persze hozzám költözöl - jelentette ki ellent mondást nem tűrő hangon.
- Persze - nevettél fel.
- Szeretlek [T/N]-chan~.
- Én is, de te fizeted a rezsit.