HAIKYUU x READER [✔]

Kou-chan x Reader

38 fok. Ennyi. A testhőmérsékleted, és egyben az időjárás is. Mert ki az a szerencsétlen aki képes megfázni egy nyári esőbe a nyári szünet kellős közepén? Persze, nyílván te. Unottan nézegettél mindent a telefonodba, már az időjárás mellett random hülyeségeket irogattál jegyzetbe. Fetrengtél, mikor egy hangot hallottál.
- [T/N]! Látogatód jött! - kiáltotta fel anyukád, te pedig hálás voltál. Mindegy ki az, megmentett az unalomtól, már csak az a kérdés hogy ki az. Akárhogy gondolkoztál, senki sem jutott az eszedbe aki éppen látogatna. A barátaid nyaraltak, a nagyszüleid biztos nem azok, míg be nem nyitott a személy ötleted se volt ki az.
- HEY HEY HEY [T/N]-chan~ - jött be az egyik osztálytársad, Bokuto.
- Koutaro? Te meg mit keresel itt?! - lepődtél meg.
- Mivel mindig hoztad nekem a leckét, és felvidítottál, most itt vagyok! - kacsintott és lehuppant az ágyad szélére.
- Oh... Ez esetbe jó hogy itt vagy. Azt hittem hogy nem a megfázás, de az unalom fog véget vetni a nem létező életemnek - forgattad meg a szemeid, mire Kou felnevetett.
- Házim sajna nincs - törölt ki egy műkönnyet a szeméből.
- Hogy élem ezt túl - csatlakoztál az iskola hiányának ironizálásához.
- Deeee... Egy héttel ezelőtt jöttem vissza a két hetes edzőtáborból! - vigyorogta, neked pedig felcsillant a szemed.
- Naaaa, mesélj! - néztél rá érdeklődve Bokuto meg átgondolta hogy tényleg jó ötlet e elmesélni, és arra jutott nem sokat veszt vele.
- Nos, elloptunk egy dinnyét Kurooval és Akaashival, majd beleraktuk Hinata szerencse zokniját, és összeragasztottuk újra - foglalta össze, neked meg tágra nyílt a szemed.
- Miért loptatok el egy dinnyét? - kérdezted hitetlenkedve.
- Éhesek voltunk, és a dinnyék kint voltak az asztal mellett. Unatkoztunk, és ezért megettünk egyet - vont vállat.
- Miért raktátok be annak a gyereknek a zokniját?
- Mert hiába Karasunos, rohadt büdös volt! A szomszéd épületbe is érezni lehetett! - válaszolta ingerülten.
- És ti kézzel hozzányúltatok ahhoz a zoknihoz? - fintorodtál el.
- Nem, saláta csipesszel csempésztük ki - válaszolta úgy, mintha alap lenne.
- Miért volt nálatok saláta csipesz? ;-; - kérdezted a számodra megmagyarázhatatlan kérdést.
- Azt mondták hozzak krumplihámozót!
- Hogy keverheted össze a krumplihámotót a saláta csipesszel?
- És hogy ragasztottátok össze azt a dinnyét?
- Pillanatragasztóval - ignorálta az első kérdést.
- Honnan szedtetek pillanatragasztót? - Eredetileg Kuroonak eszébe jutott, hogy amikor legutóbb játszottak a Karasuno ellen, volt egy gyerek akinek nagyon durván fel volt zselézve a haja, és fel akarta ragasztani a hajzseléjét a tetőre. Megjegyzem hogy nagyon alacsony gyerek, sooo - húzta el a száját.
- De köcsögök vagytok - röhögtél fel.
- Mondom, Kuroo ötlete volt! Aztán más nap, amikor a menedzserek vágták fel a dinnyét, és az egyik a zoknit találta benne - vihogott hangosan.
- Neeee - sírtál már a röhögéstől.
- Pedig igaz. Minden. Egyes. Szó. - kacsintott rád.

- Na, és így döntöttem el hogy apád túl nyomorék lenne egyedül, és ezért hozzá kell menjek - fejezted be a storyt mosolyogva, majd adtál egy puszit [L/N]-nak/nek.
- Hé! Ezt szebben is megfogalmazhattad volna! - csattant fel melletted férjed Bokuto.
- Azt hiszem ez a story eléggé valóságos. Anya, nekem is majd egy ilyen nyomorékhoz kell hozzámenjek? - mutogatott apjára aktívan [L/N].
- Hé, tücsök! Miért hasonlítasz ennyire anyádhoz!? - fakadt ki.
- Mert jó géneket örökölt szerencsére.