HAIKYUU x READER [✔]

Satori x Reader🍍

- Láttad?
- Kit?
- Azt a végzőst!
- Melyiket?
- Azt a szörnyeteg röplabdást!
- Mikor megy már el? Eskü félek!
- Fogjátok már be! - sziszegted a mögötted ülő órán pletykáló idiótákra. Ez az utolsó éved a Shiratorizawában, és már elmondhatatlanul vártad hogy elhúzz innen. Az összes hülye meccsre elkellett járni, ha kosár ha röpi ha foci kötelező ott lenni az egész iskolának szurkolni... Emellett elvárják a remek tanulmányi eredményt és a klubrészvételt... Nem sok kicsit? De te kreatívabb vagy az átlag embereknél. Megoldod. Akármelyik meccsre mentetek, ott voltál a lelátók mögött, és tanultál. Kit érdekel? Úgy is megtudsz mindent a többiektől, neked meg csak bólogatnod kell mint aki nagyon okos, és végig ott volt. Pofon egyszerű nem? Egészen addig amíg az ember le nem bukik....
Éppen a fiú röpicsapatnak volt meccse, és hátul szorgosan oldogattad a matek példákat, hogy otthon az animék csodálatos világának élhess, de ekkor egy kissé gúnyos hang szólalt meg.
- Hora-Hora~? Nem kéne szurkolnod?
Felnéztél, és láttad hogy ő az. A Guessing Monster. Sh*t. Ha beköp az igazgatónak neked tuti annyi.
- Nem, mivel nem érdekel egy gyökerek vs még nagyobb gyökerek meccs - vágtál vissza a megszokott stílusodban.
- Hora~? Kik a még nagyobb gyökerek? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Persze hogy a Shiratorizawa - felelted mintha egyértelmű lenne.
- Tényleeeeeg~? És nem ia félsz tőlem? - kérdezte grimaszolva.
- Nem, nem félek egy díjnyertes vörös ananásztól - biccentettél gúnyosan.
- Ooo~ Sokka~! Azért igazán megnézhetnéd! - hajolt le hozzád.
- Tsch... Max az álmaidban Piroska - forgattad meg a szemeid.
- És ha nyerüüünk~?
- Akkor tapsi-tapsi, de továbbra sem érdekel. Ebben az évben úgy is hamarabb estek ki! - csúszott ki a szádon.
- Úgy gondolod? - vágott egy újabb hülye grimaszt. Ebből már nincs kiút.
- Még szép! - vigyorogtál gonoszul.
- Akkooor~! Ha ezt megnyerjük akkor minden héten be kell járnod az edzésünkre, hogy érdekeljen, és ha kiesünk a Tokyo-i bajnokság előtt, akkor többet nem kell járnod az edzésre, és nem köplek be az igazgatónak. Naaaa~? - vigyorgott őrülten.
- Tsch, áll az alku - azzal visszatértél a matek példákhoz.
- Rendi~ Örökké fogsz az edzéseinkre járni kedves.... - azzal elgondolkozott.
- (Név). - felelted tömören.
- Akkor (Név)-san~. Satori Tendou - azzal kezet nyújtott, de ez téged hidegen hagyott.
- Részemről a szerencsétlenség, Ananász - azzal felálltál és hangosan megkérdezted magadtól.
- Vajon ennek a csarnoknak van büféje? - majd ügyet sem vetve a megrökönyödött Tendou-ra, elsétáltál.
A sors ma sem volt veled a legkegyesebb...

-Nos, most hogy nyertünk, het négyszer van edzésünk. Hétfőtől-Csütörtökig. Másfél óra alapban, de mindig tovább tartják. 4-órától. Ott tali (Név)-san - vigyorgott Tendou a nyereség után. Bár, neked inkább veszteség volt. Komoly időveszteség.
Így aztán, négykor beültél az egyik lelátóra a táskáddal és unottan nézted ahogy ütögetik a labdát. Már majdnem elaludtál, amikor szünetet tartottak, és Tendou az oldalán egy fapofa zöldhajú gyerekkel odasétált.
- Hora Hora~! Csak nem (Név)-chant látom itt? Hogy tetszik az edzés~? Amúgy ő itt Wakatoshi-kun~! - vigyorgott a szokásos formáját hozva.
- Hm... Rém unalom - felelted elgondolkozva. - Azon gondolkodom, hogyha tökön rúgnám ezt a gyereket
akkor is ilyen fapofával bámulna? - húztad fel a szemöldököd, mire Tendou kiköpte az éppen szájába lévő vizet, és elkezdett fuldokolni a röhögéstől, Wakatoshi pedig fehér lett, mint a meszelt fal.
- Komolyan a sírba viszel (Név)-san - azzal továbbra is fetrengett a röhögéstől.
- Most miért, azért mert szar gyermekkorod volt, nem indok arra hogy szar ember legyél! - forgattad meg a szemed, mire Wakatoshi még fehérebb lett.
- Beletrafáltam mi? - vigyorogtál.
- Honnan tudtad? - nézett rád Tendou a röhögőgörcsből felépülve.
- Ez a boi olyan mint egy könyv. Olvasni lehet benne - felelted unottan.
- És te, miért vagy szar ember? - nézett rád hülyén az ananász.
- Akkor ez a "Szar ember" nem nézi tovább az edzéseteket, elvégre is mi szüksége van rá? - vigyorogtál erőltetetten, és felkaptad a táskád majd kirohantál.
- (Név)-san VÁRJ! - kiáltott utánad a vöri, de esélytelenül. Most már tudod milyen érzés, amikor beletrafálnak.
Később, a Karasuno vs Shiratorizawán bekövetkezett az, amire senki sem számított. A Shiratorizawa, vesztett. A "jóslatod" beteljesedett, és ezzel az alkutoknak Tendouval véget ért. Pedig lassan nem tudtad elképzelni a napjaidat úgy, hogy ne járnál le a hét négy napján az edzésükre, és beszólogatni úgy amblokk minden röpicsapat tagnak. A meccs után Wakatoshi szólt, hogy menj mert Tendou keres. Így szépen lesétáltál a torna csarnok meletti parkba, ahol Satori már várt.
- Honnan tudtad ha? - kérdezte könnyekkel küszködve. - Hogy vesztünk?
- Megérzés. Mint a blokkolásaidnál - vontad meg a vállad.
- Értem. (Név)-san, valamit be kell vallanom neked - suttogta alig hallhatóan.
- Mond - biccentettél felé.
- Te vagy az első lány, aki nem fél tőlem, nem tart ijesztőnek vagy furának... Neked is vannak ilyen megérzéseid és... Én... Beléd szerettem... - mosolygott rád, egy szív olvasztó mosollyal.
- Pfff... Egy szörnynek nincsenek érzelmei Vöri - vigyorogtál gúnyosan, mire Tendouban összetört valami, sejtette hogy nem fogod viszonozni az érzéseit, de a tudat iszonyatosan nagy pofont adott.
- Rendben. Köszönök mindent (Név) - azzal elkezdett sétálni.
"Ez a gyerek sose halott a szarkazmusról, vagy az iróniáról?" - gondoltad magadban, majd utána rohantál, és a nyakába ugrottál, Satori őszinte meglepetésére.
- De te nem vagy szörny - azzal nyomtál egy puszit az arcára.
- Basszus (Név)! - azzal megfordult és szorosan átölelt, mintha sosem akarna elengedni.

Mert, nem is akart.

***
A részt kérte: EmeseVitnyi, remélem elnyerte a tetszésed!❤