HAIKYUU x READER [✔]

Napfény☀ Hinata x Reader

Li(f)e. Szép kezdés a történetnek, de a vég is ilyen. Újrakezdés? A történelem ismétli magát.

Ma reggel is ezzel a lelkes és életvidám  filozófiával keltél, hogy túl éld az utolsó napot a suliból. Utána végre hétvége, és élheted a nem létező életed! Tapsvihar! Gyors készülődés után, elindultál a halálodba, az az oktatási intézménybe, magyarosabban az iskolába. Az elhagyhatatlan fülhallgatóddal róttad végig az utcákat a pokol felé. Mikor egyszer csak két futó embert láttál közeledni.
- Megelőzleeeek! - kiáltotta az egyik sprint közben.
- HINATA NO BOKE! Soha!!!! - üvöltött rá a másik.
Jobban szemügyre véve, az egyik egy magas fekete hajú áfonya, a másik egy alacsony narancs, bár a méretéből kiindulva maximum egy elfuserált mandarin. Éppen azon merengtél, hogy hogy lehet kora reggel ennyni energiája valakiknek, mit szívtak, milyen indokból, és neked miért nem adtak??? Oh, és... BUMM. Az egyik 100 km/h-val beléd jött. A fülesed kiszakítódott, és nem mellesleg hátra estél, magadon egy elfuserált mandarinnal, aki mélyen a szemedbe bámult, majd villámgyorsan  felpattant rólad.
- Sajnálom, sajnálom! Nem szándékos volt!
- HINATA NO BOKE! -üvöltötte le a másik a fejét, majd a kezüket feléd nyújtották hogy felsegítsenek.
- Csihadjatok már... Még nincs 8 óra... - morogtál rájuk, majd  szépen fogtad magad, és felálltál. Összeszedted a cuccaidat, és mit sem törődve a két lefagyott fiúval tovább sétáltál magadban szitkozódva, hogy zárlatos lett a fülesed. Viszlát boldog órák, amikor nem kell irritáló embereket hallgatni. Elvesztetted a fülhallgató előnyöd, már csak a drámai zene maradt a háttérben. Idióta mandarin... Kell neki ennyi energiájának lenni. Fáradtan rogytál le a padodra, majd a fejedet a füzeteidre hajtottad. Nagyon nem hiányzott jelenleg az órák és házifeladat sokasága. Otthon akartál lenni a puha szeretett ágyadba, valami jó kis szezonos anime és kaja társaságában. Az óra úgy döntött, hogy a mutatóját akkor sem fogja mozdítani akkor sem ha fizetnének érte, a tanár leköpte a padodat, az emberek tervezik hova mennek délután, egy szó mint száz, péntek van. Miért szeretik ennyire az emberek ezt a napot annyira? Rejtély. Miután az utolsó tanár is teljesen tönkretette a nem létező szociális életed a feladott házifeladat mennyiségével, Isten bebizonyította hogy létezik. Az utolsó óráról kicsengettek. Sietősen pakoltál össze, kirohantál az épületből, hogy elkiálsd magadat hogy ''SZABADSÁG'', rájöttél hogy fenn hagytál valamit, vissza másztál a harmadikra, megint lementél a lépcsőn és magadban boldogan szabadsági harsonákat játszottál. Vagy még sem, mert a házifeladat. Ekkor leesett hogy úgy sem írod meg, ezért kissé megnyugodva indultál haza felé.
- ELNÉZÉST! ELNÉZÉST! [Szín] hajú lány - hallottál egy bicikli csengőt és aktív túl ismerős üvöltözést. Hátranéztél, és a reggeli miniatürizált narancs bringázott feléd. Ahogy közeledett, úgy szállt el a maradék életkedved is, de esélyed se volt elmenekülni, mivel biciklivel volt.
- Mi az? - fordultál felé, és ásítottál egyet. Az utóbbi erősen a nem magas alvás mennyiségedről árulkodott.
- Nézd, nagyon sajnálom ami reggel történt, nem akartam én és Bakayama-kun tönkretenni a fülhallgatód! - kért bocsánatot hatalmas boci szemekkel.
- Mindegy. Csak ennyi? - kérdezted faarcal tekintve hogy idegesen topogott kis járműve mellett, és nem úgy tűnt mint aki valaha is meg akarna mozdulni.
- Izé még... Kérlek fogadd el a bocsánat kérésem! - hajolt meg mélyen, és egy dobozt tartott feléd.
- Ez mi? - tudakoltad pár grimasz társaságába.
- Bo-bocsánat kérő ajándék - dadogott idegesen, mire kivetted a kezéből hogy jobban megnézd. Egy pár vadi új fülhallgató. És nem olyan ami egy hét alatt szét megy. Látszott rajta hogy minőségi, ráadásul pont olyan színbe amibe mindig is akartál.
- Uhm... Kösz... - nyögted ki bőszavúan ezt az egy árva kemény egy szót, hiszen a sokktól más nem nagyon jött ki a szádon.
- Mindenképp jóvá akartam tenni, de nem tudtam hogyan. De ekkor eszembe jutott, hogy mi lenne ha vennék neked egy új fülest! Gondoltam zseniális, de ekkor eszembe jutott, hogy fogalmam sincs a fülhallgatókról, ezért sokat tűnődtem hogy hogy tudhatnám meg milyet kellene vennem. Meg kellett kérdeznem Smucigshimát hogy milyen fülhallgatót vegyek ami jó, és nehezen de kiszedtem belőle! Azt mondta hogy ez jó márka és remélem hogy nem haragszol - kezdett el hadarni félénken. Ez a fiú... Tényleg ennyi időt, pénzt és energiát rádszánt?
- A bocsánatkérés elfogadva. Köszönöm, nem haragszom, és tényleg igazán nem kellett volna - motyogtad a földet bámulva.
- Áh, igazán semmiség azok után hogy reggel nyolc előtt fellöktelek, és tönkretettem a fülesed. Remélem ezután jól kifogunk jönni. A nevem Hinata Shoyo  - mosolyodott rád szélesen. Mire vettél egy mély levegőt.

Most először. Elmondhatatlanul hosszú idő óta. A mosolya fölött... Kisütött a nap.

- [T/N] vagyok.

❇ Don't mind me, just finishing a very old request☀✨💕