HAIKYUU x READER [✔]

A szerelmes levél *Oikawa*

„Drága Oikawa-kun!

Nem is tudom elmondani, hogy hogyan érzek irántad. Ezért, inkább leírom. Bár, így is eléggé összeszedetlen lesz, hiszen eléggé nehéz az ilyesmit elmondani / leírni. Mindig megnevettetsz, amikor Iwa-chant fejbe szerválod, vagy elveszed az üveget. Vagy amikor az UFOktól tartasz előadást matekon. Életemben nem nevettem annyit. Ha rágondolok, még mindig nevetnékem van. A legrosszabb napjaimon is csak elég rádnézni, hogy az aranyos gyerekességed megnevettesen. Tavaly, csináltam neked valentin napi csokit, de végül kidobtam, mivel nem volt merszem odaadni. A többi lány csokijától így is biztos alakulóban van nálad a diabéteszt. Így legközelebb, valami sósat fogok neked csinálni, és reménykedem benne, hogy majd oda tudom neked adni. De valószínűleg ez a levél is a fiókom alján fog végezni, a többi 300 levéllel együtt. Mert csak így tudom kiadni magamból, azt hogy mit érzek irántad.

Szeretlek, Oikawa.

(Név)-chan

Mi után befejezted az írást, szépen borítékba raktad, és bevágtad a többi levél közé, a fiókod aljára. Sosem fogom tudni elmondani mit érzek iránta. Gondoltad magadban. Hiszen ő menő, és annyi lány rajong érte. Egy kicsit ismered a gyökér oldalát, de azt is imádod. Az egész lényét. Végül összepakoltál, és elindultál iskolába. Nagyon hideg van... Hiába, a február egy gonosz hónap. Éppen sétáltál be a kapun, amikor egy röblabdát fénysebességgel küldtek az arcod felé. Felfogni nem volt időd, amikor valaki beugrott eléd, és elkapta a labdát. Hátra fordult, rádmosolygott és azt mondta:
- Ohayou, (Név-chan)~ Minden rendben? A szíved egyre hevesebben vert, és érezted ahogy az arcod egy paradicsoméhoz kezd hasnlítani.
- I-igen! - felelted, de még mindig alig kaptál levegőt.
- Biztos? - szuggerálta az arcod közelről. - Olyan piros az arcod? Nincs lázad? - kérdezte aggódva.
- Ni-nincs! - vágtad vissza.
- Akkor rendben~ - mosolyodott el. - Figyelj, (Név)-chan... - kezdte.
- Igen? - kérdezted érdeklődve. Végre sikerült lenyomnod a gyerekes zavarodat előtte. Kezeld úgy, mint egy évfolyam társat... Szuggeráltad.
- Mindjárt itt a valentin nap... Te kinek adsz csokit? - kérdezte nagy boci szemekkel, de érezted hogy az ártatlan arc mögött egy sunyi vigyor jelenik meg. Vettél egy mély levegőt, hogy legyőzd az érzelmeid és felé fordultál.
- Nem. Senkinek. Miért? - pislogtál kedvesen, de belül most te vigyorogtál.
- Uhum- húzta a száját. - Holnap után angol dolgozat, és nem mehetek el a jövő heti meccsre, ha nem lesz elégséges... Korrepetálnál? Légysziii~ - könyögörgött még nagyobb boci szemekkel. Ennek már nem tudtál ellenállni.
- Persze. Mikor? - lágyultál meg.
- Mondjuk..órák után van még egy órám edzésig, az neked jó~? - mondta olyan Oikawásan, amiért úgy oda vagy.
- Persze! De spártai leszek! - kacsintottál rá nevetve, mire ő is elnevette magát.
- Oké~ És még... - kezdte, amikor valaki izomból fejbe szerválta. Iwazumi kijött, és jól leteteremtette.
- Késünk edzésről, Kapitány? És lányokkal báj csevegünk? Hah? - kezdte idegesen és közben elkezdte a fejénél fogva beráncigálni a torna terembe. Te pedig ma is egy jót nevettél ezen. Már párszor korrepetáltad Oikawát, hogy átmenjen a vizsgákon, vagy hogy javuljon az átlaga. Legtöbbször az angollal gyűlt meg a baja, elvégre ő baka. Alig vártad hogy vége legyen az órákhoz, és megpróbálj tölteni egy kis észt a buksijába. Az óra mintha lelassult volna, és gyök 2 sebességgel haladt volna egész nap. Mikor végre kicsengettek, rekord sebességgel hagytad el a termet, és rohantál a terme felé. Bekukucskáltál, és láttad hogy Oikawa mosolyogva beszélget más lányokkal. A féltékenységed rögtön előtört. Azok a lányok biztos sokkal szebbek, okosabbak és sokkal jo- A gondolat menetedből az zökkentet ki, hogy Oikawa integet neked. Óvatosan beléptél, és láttad hogy Oikawa összetolt két padot, hogy tanulhassatok. Nála, már ez is haladás. Általában úgy kell rávenni a tanulásra, mint egy öt éves gyereket. Cukorral, buksi simivel, dicsérettel. Eléggé vicces, de ez az igazság. Leültél mellé és felé fordultál.
- Konnichiwa (Név)-chan~
- Szia, Oikawa. Kezdhetjük? - mosolyogtál rá.
- Yup~ - mosolygott vissza, és elkezdtétek. Körübelül húsz percig magyaráztad a kérdő szavakat, a mondat képzést, mire körübelül megértette.
- Na, akkor tegyél fel nekem egy kérdést - kezdted, csak úgy tesztelés képpen.
- Oké... Do you...
- Igen... - bíztattad tovább.
- Will you give someone a chocolate at Valentine's day? - vigyorodott el. Te meg teljesen lefagytál. Mi? Ezt meddig gyakorolta? Nála ez körübelül két óra, plusz a kiejtés még így is borzalmas, de úgy döntöttél gonosz leszel, és angolul válaszolsz, hogy ne értse.
- Hmm.. I think, I could only give it to only one person.
-He~? Ez mit jelent? - billentette oldalra a fejét.
- Fordísd le! - mondtad diadalittasan.
- Olyan gonosz vagy (Név)-chan~! - durcizott.
- Most (Név)-sensei! - vágtad egy kicsit tarkón.
- Eh~? Ez nem ér! - nyafogott tovább.
- Majd az elégtelen az lesz! - fontad össze magad előtt a kezed.
-  No~! - kezdett mű sírni, mire te csak megcsóváltad a fejed.
- Na, ha jó leszel veszek neked egy üdítőt - mondtad engesztelés képpen.
- Jó~! - vágott hozzá olyan cuki cica fejet. Majd folytattátok a tanulást addig, ameddig Iwa-chan nem jött be és vánszolta be edzésre.
- Segíts, (Név)-chan! - nyöszörgött.
- Szia Oikawa-kun!  Itt hagyom neked az angol füzetem! - integettél neki mosolyogva.
- Oké~!
Hirtelen felindulásból, kivettél egy lapot a füzetedből, és leírtad a reggeli szerelmes leveledet újra. Végül vissza raktad a papírt a füzetbe. Éppen ki sétáltál volna a teremből amikor az eszedbe jutott. Mit is csinálok? Vissza rohantál, kihúztad a lapot a füzetből, és haza rohantál. Nem, esélytelen hogy elmondjam neki. Soha... Lezuhanyoztál, megírtad a leckét, mangát olvastál, és már csak azt vetted észre, hogy eléggé elszaladt az idő. Éppen készültél volna aludni amikor anyukád hangjára lettél figyelmes.
- (Név)-chan! Egy jóképű fiatal ember áll a ház előtt, és téged keres! Kiesett a manga a kezedből, és lerohantál. És ott állt ő. Oikawa, az angol füzeteddel.
- Figyelj (Név)-chan...- és előhúzta AZT a levelet. Ezek szerint... Rossz lapot hoztál el?! Az ájulás kerülgetett, amikor Oikawa megszólalt.
- Elolvashatnám azt a 300 levelet? - mosolygott, mire te csak hevesen ráztad a fejed.
- Akkora hazug vagy, (Név)-chan! - kiáltott rád.
- Huh? - néztél rá értetlenül.
- Azt mondtad, hogy nem adsz senkinek csokit! - durcizott be.
- Hát, mondtam, valami sósat akarok csinálni, nehogy cukor beteg legyél - pirultál el.
- De tavaly csináltál! És nem adtad oda! Olyan gonosz vagy~! Pedig szívesen megkóstoltam volna! Az agyad harmadjára fagyott le teljesen, majd nagy nehezen rá néztél, és csak ennyit bírtál kinyögni.
- Mi?
- Jajj, (Név)-chan! Néha annyira buta vagy! Te kedves vagy, okos, és mindig segítesz. Megőrülök ha azt látom más fiúval beszélgetsz! Azt akarom hogy az enyém legyél, csak az enyém! - fakadt ki. A tested minden porcikája át adta magát az öröm mámornak, és megölelted.
- Csak a tied vagyok már évek óta! - zokogtál a vállán. Vissza ölelt, végül lehajolt hozzád, és óvatosan megcsókolt. Viszonoztad a csókot, és tudtad, hogy övé voltál, övé vagy, és övé leszel. Örökre.
***
moonlightsensei, te inspiráltad a könyvet, és mivel mindkettőnknek élete szerelme Tooru, ezért ezt neked írtam.
:3
Remélem tetszett! 🙂😘