HAIKYUU x READER [✔]

Noya x Reader🍦

Mit tudnál magadról elmondani? Egy anime és kaja függő lány, aki nem mellesleg két éve rontja a levegőt a Karasuno falai között. Éppen nagyban próbáltad feldolgozni, hogy kiosztáják azt a dolgozatot amire semmit nem tanultál, amikor megcsapta a füled egy beszélgetés.
- Shoot, ha ezen a dogán nem kapok 50 pontnál többet, akkor nem lehetek röpi klub tag a következő félévi vizsgáig! - kezte egy alacsony fiú.
- Ne aggódj Noya, fix meg lesz. Nee-san, naponta 3-4 órát töltött azzal hogy a matekodat rendbe szedje! - válaszolt a másik.
- Hát, ha imádkozunk átszellemült fejjel akkor az segít?
- Biztos! - azzal elkezték, te pedig legbelül realizáltad, hogy nem csak te vagy ekkora segg idióta az osztályban. Bejött a tanár, és elkezdte kiosztani a dolgozatokat, majd amikor letette eléd a tied, megkönnyebbültél. 100/98 pont, ami ahhoz képest hogy hajnali kettőig anime maratont tartottál... "Nem is rossz!"- gondoltad magadban, és visszafeküdtél a padra aludni.
- Noyaaaa! Nekem 54 pontos lett! Neked? - vigyorgott elégedetten a kopasz. A törpe fiú, csak tartotta a kezében a papírt, és remegett.
- Noya? - rázogatta a kopasz.
- Ne-negyven...kilenc...pont - dadogta mint aki szellemet látott.
- MIIII?! - akadt ki.
- De de... Mit kezdünk liberó nélkül? - remegtek már együtt. Amíg ecsetelték, hogy fognak meghalni röpi nélkül + valami Daichi megöli őket, rá pillantottál a fiú dolgozatára, és kiszúrtál rögtön egy javítási hibát. A Sensei egy öreg, már húsz éve nyugdíjba kelett volna mennie, és inkább nagymama, mint hogy tanár. De a szigorú fajta. Mivel nem bírtad tovább hallgatni a két fiú siránkozását, megfogtad az alacsony srác csuklóját, és a tanári asztalhoz vonszoltad.
- Sensei, Nishinoya-kun dolgozatában találtam egy javítási hibát! Nézze, itt a 10-es feladatban, nekem ezt a választ kipipálta, és Nishinoya-kunnak nem! Már pedig a válasz biztos jó! - szóltál a tanárhoz, és melletted a törpi meg totálisan lefagyva állt.
- Oh, (Vezetéknév)-san, tényleg! Nos, ez esetben Nishinoya-kun megkapja az 50 pontot, és oh, gratulálok akkor játszhat a röplabda csapatban! - mosolygott a Sensei.
- Kö-köszönöm - dadogta Noya, azzal boldogan oda ugrott kopasz haverjához.
- MEG VAN AZ 50 PONT! MEG VAN! - azzal boldogan öröm táncolni kezdtek.
- Köszönöm (Vezetéknév)-san! - hajolt meg előtted .
- Meh, nincs mit - lökted neki oda félvállról.
- Annyira hálás vagyok! Nem is tudom hogy hálálhatnám meg! VÁRJ, tudom! Veszek neked egy jégkrémet! - vigyorgott rád, mire te ránéztél és már érezted a kedvenc jégkrémed ízét a szádban.
- Oké, órák után találkozzunk a kapunál - és már alig vártad hogy a legnagyobb kiszerelést kérd tőle.
- De, nekem ma edzésem van! De, ha megvársz akkor utána ehetünk! - mosolygott magabiztosan.
- Boi, én nem várok rád. Vagy órák után megyünk, vagy esetleg szólok a 2-es feladatban lévő javítási hibáért, ami miatt már 48 pontod lenne, és nem mész többet röpizni - vigyorogtál gúnyosan.
- Oké oké! Elintézem - és félve elindult a csengő hallatára...
- Noya, mit értesz az alatt hogy nem jössz edzésre? - kérdezte egy szürke hajú fiú melette.
- Hát, azt hogy dolgom akadt - felelte idegesen.
- Na jó, most az egyszer elnézem, de ha mégegyszer ellógsz minden indok nélkül nem éled túl! - nézett rá halál ijesztően egy fekete hajú.
- Kö-köszönöm Daichi!
- Nishinoya-kun, gyere már! -szóltál neki és elindultál kifelé, mire a röpi csapat tagjai egytől, egyik elkezdtek uuu-zni.
- UUUUU~
- Uuuuu~
- Noyának randija lesz~!
- Uuuuuu~
- Gyermekeink olyan gyorsan felnőnek! - műszipogta az ezüst hajú fiú.
- Egyetértek!
- De bezzeg amikor nekem lett volna randim engem nem engedtél el! - durcizott egy fejpántos vöri.
- Asahi, neked sosem volt randid és mellesleg sose lesz, szóval ne aggódj, téged ez a veszély nem fenyeget.... - vigyorgott gonoszan rá...

- Hallod jól berektelte a fiú azt a másiakat - vigyorogtál miközben etetted a jégkrémet.
- Jap, de ők mindig ilyenek - vonta meg a vállát Noya. Ez után beállt a híres kínos csend. Ettétek a jégkrémet,  full kussban, de egyszer csak úgy döntöttél megtöröd a csendet.
- Hát, köszi a fagyit. Még elég korán van, menj vissza edzeni - mosolyogtál, és elkezdtél haza felé sétálni.
-  Várj (Név)-san! - kiáltott utána.
- Igen?
- Ha már Daichi elengedett, akkor élvezzük ki! Ha mos visszamennék edzésre  azt hinnék hogy a "randinkon" dobtál - majd megvakarta a fejét.
- Ha? - néztél rá értetlenül.
- Menned kell valahová?
- Ne-nem! - felelted.
- Akkor menjünk be a belvárosba, és élvezzük ki az együtt töltött időt! - vigyorgott, majd elkapta a csuklód, és együtt elfutottatok a vonat állomás felé.
Életed legjobb délutánja volt....

===============================
A rész kérte: IdaVirg ❤❤❤