A karácsony egész más japánban, mint máshol. Inkább a szerelmes párok, barátok ünnepe. Kapcsolat híján, az egyik gyermekkori barátoddal megbeszéltétek hogy majd találkoztok az egyik téren. Beültök egy kávézóba, és sokat nevettek. Már éppen ott voltál a kicsi, minden karácsonyi giccsbe öltöztetett téren, amikor a haverod felhívott hogy egy fontos ügy miatt lemondja. Daichira olyan cifrákat motyogtál magadban hogy észre se vetted, hogy az enyhe hó réteg alatt van egy befagyott pocsolya. Éppen készültél egy olyan igazi, rajfilmes hátraesést produkálni, amikor valaki elkapott hátulról. Óvatosan hátrafordítottad a fejed, és szembe találkoztál egy meleg szürke szempárral. Ezüst hajával, és aranyos mosolyával azonnal elbűvölt.
- Oh, köszönöm hogy elkaptál - mosolyogtál rá.
- Se-semmiség. Jól vagy? - vörösödött el.
-Igen, persze - azzal óvatosan felkeltél a karjai közül.
- Suga?! - esett le hogy valójában ki is a személy.
- Most esett le? - kuncogta el magát.
- Nem is! - tiltakoztál durcizva. Hihetetlen... Ahányszor elmész Daichi meccsére, ott van. Hogy nem lehet emlékezni rá?!- ez is csak a memória csodáinak köszönhető.
- Értem én - mosolygott továbbra is. - Kire vársz? A barátodra? Ne hogy valami baj legyen... -nézett rád zavartan.
- Dehogy is! Daichira várok! Már mint csak vártam... Egy pár percre mondta le, mert a barátnője ragaszkodott ahhoz, hogy együtt töltsék a karácsonyt - puffogtál.
- Oh... - gondolkodott el egy pillanatra. -Akkor, biztos fázol. Nem akarsz meginni valamit? Mondjuk, egy kávét vagy egy forró csokit? De van arra egy jó teázó is!
-Egy [Kedvenc forró ital] jól esne! - azzal elindultatok egy közeli kávézóba hogy szerezzetek valamit inni. Beültetek, és megrendeltétek az italokat. Életedben nem nevettél annyit mit most. Sugával ezelőtt három percnél többet nem beszélgettetek, de most nagyon jól szórakoztál. Nagyon rendes, és gondoskodó srácnak tűnt mindig is, de hogy ennyire vicces és kedves lenne, azt sosem gondoltad volna. Nem is tűnt olyan borzalmasnak a karácsony...
- (Név)-chan, nem megyünk el sétálni a közeli parkba? - kérdezte mosolyogva.
- Persze! - felelted, majd felálltál hogy összepakoljátok a cuccaitokat. Elindultatok abba parkba, amit Suga javasolt, és közben végig vidáman beszélgettetek. Olyan témákról, mint röpi, Daichi egy köcsög, röpi, Suga why Sugamama, „Életemben nem láttam ennél ocsmányabb karácsonyfa díszt", és egyéb aranyköpésekkel megfűszerezve. A parkban, miközben nézegettétek a nyali-fali párocskákat, rád meg csak kétszer jött ettől hányógörcs, Suga megállt és feléd fordult.
- Nézd (Név)-san, valamit be ke kell vallanom - kezdte komolyan.
- Mondjad - válaszoltál.
- Eredetileg, én is Daichival találkoztam volna...- próbált adni neked egy finom utalást.
- MI?! Az a szemét mindkettőnket lepattintotta?! Kibelezem, és a beleit karácsonyfa dísznek fogom használni!! - akadtál ki teljesen.
- Ne, várj (Név)-san. Nyugodj le - mosolygott kedvesen.
- Oké, Suga lehet ho- - de félbeszakított.
- Együtt megyünk, és kibelezzük Daichit - váltott át sötét tekintetre.
Egymásra néztetek gonoszul, majd egyszerre elnevettétek magatokat.
Suga előkotorta a telefonját, és kinyitott egy beszélgetést.
- Ezt miért? - néztél rá értetlenül amikor a kezedbe tuszkolta a mobilját.
- Csa-csak olvasd el...Remélem majd megválaszolja... - motyogott vörös fejjel.
- Oké...Daichi⛹
Daichi: Bocsi Suga... Úgy tűnik ma mégsem fog menni az edzés + kávézás.
Suga: És ezt most kell mondani?-.-"
Daichi: Deeee....
Suga: ????
Daichi: (Név)-chan ott vár~
Suga: ÉS EZT MOST KELL MONDANI?!
Daichi: Gomenasai~ Na menj vágódj be, Sugamama.
Suga: Ezért még nagyon megfizetsz remélem tudod.
Daichi: Nem kell neki 26 karátos arany gyűrű, csak menj és etesd meg. Meg fog szeretni.
Suga: DAICHI VÁRJ! AJÁNLOM HOGY MŰKÖDJÖN!
Daichi: Sok sikert~ Bye bye~
Suga: Meg fogsz halni.
- He?! - esett ki a szádból a kelleténél hangosabban. A nyali-fali párok kivették egymás torkából a nyelvüket, és dühösen feléd fordultak. Bocsánatkérően körbe tekintettek majd ránéztél további magyarázatot kérve Sugára.
- Annyira gyáva voltam veled szemben (Név)-san... Úgy sajnálom... Amikor látom hogy jössz szurkolni a meccsekre... Ahogy üvöltöd Daichi, vagy azt hogy Karasuno... Egyszerűen elképesztő... Akárcsak te. Amikor Daichi meg valahogy oda rugdos, hogy beszéljek veled... Három mondatnál többet nem bírok kinyögni, mert mindig azon gondolkozom hogy hogy ne rontsam el... Igen... Beléd estem, és szeretném ha a barátnőm lennél - suttogta halkan a végét a füledbe. A sokktól, meg sem bírtál mozdulni, nem hogy értelmes választ adni.
- Vagy, kezdhetjük lassan is! - korrigálta magát a fiú. - Elmehetnénk máshova is! Sütizni, vagy moziba! Csak úgy randizgatni...
- Szerinted én erre vártam magyarázatot? - kérdezted tőle hűvösen, mire Suga meghökkenve nézett rád. Felmutattad a telefonját, és a beszélgetésre mutattál.
- Itt azt írta, megetetsz! És te nem etettél még meg! - azzal durcizva elfordultál tőle. Pár másodperc múlva, Suga nem bírta ki, elröhögte magát. A nevetése rád is átragadt, így olyan igazi skizo röhögéssel vonultatok végig a parkon, minden megvető tekintet ellenére.
- Szeretlek (Név)-chan - fogta meg a kezedet, amibe a tiedet óvatosan belehelyezted.
- Tudom~ Engem ki nem? - vigyorogtál rá. De amint láttad Suga szomorú szemeit, meggondoltad magad.
- Én is - montad mosolyogva, majd nyomtál egy puszit az arcába, hogy a fiú az út hátra levő részét paradicsomként töltse.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
BOLDOG KARÁCSONYT!🎄⛄Mivel meg lett az 1K, amiért iszonyatosan hálás vagyok❤
Love,
Rei💕
YOU ARE READING
HAIKYUU x READER [✔]
FanfictionA cím mindent elárul. Addig is egy kis hangoló: Szeretnéd megtudni milyen érzés amikor Tsukki szerelmet vall neked? Vagy Oikawa megkér, hogy legyél a felesége? Vagy Kenma, a világ félénk srác, elhív videójátékozni? Jó helyen jársz! Kezdés: 2018. 08...