Crystal Eyes(hun)▪Completed

2.

Az egész hét úgy telt ahogy szokott.Páran piszkáltak és viccelődtek rajtam ahogy általában.Csak a szokásos.Mindig ilyenek a napjaim,a heteim ebben az iskolában.De már csak 1 éé fél év azt meg már kibírom.

Hétfő van.Felébredtem majd mivel MEGLEPŐ módon nem voltam késésben komótosan vettem fel a kedvenc fekete farmernadrágomat és a szintén kedvenc sötétkék rövidujjú pólómat.

Igaz még tél van ugyanis január van,de az iskolában meglepően jól fűtenek.

Bedobáltam a cuccaim a táskámba mert tegnap este már nem volt kedvem ezzel foglalkozni és lementem a konyhába.

Greta néni szokásosan sürgött forgott a konyhában.Ha jól érzem rántottát készít.

Odaültem a konyhapulthoz és néztem ahogy készíti a reggelit.Megérezte,hogy figyelem így hátrafordult és rám mosolygott.

-Jóreggelt.

-Neked is.-mosolyogtam rá.

Lerakott egy tányér rántottát elém majd magának is szedett.Kopogás szakított meg minket a kellemes csendben fogyasztott reggeli közben.Már álltam volna fel,hogy ajtót nyissak,de mire felálltam addigra már ő ki is nyitotta az ajtót és Kira barátnőm szökdécselt felém boldogan.

-Hát te?-kérdeztem.

-Hát én.Már nem bírtam otthon maradni annyira izgulok David miatt.-olvadt el barátnőm a konyhapulton.

-Ja tényleg,el is felejtettem.-ez igaz volt.Teljesen kiment a fejemből,hogy ma jön az a sztár vagy ki.

-Greta tetszik tudni David Alexander Jordanről?-kérdezte Kira Greta nénitől.

-Arról a David Alexander Jordanről??Ő olyan kedves fiúcska a dalai fantasztikusak a hangja fantasztikus,a sorozatok és filmek amikben játszik azok a kedvenceim. -eltátottam a szám.

-Ő lesz az új osztálytársunk!-ujjongott Kira.

-És nekem erről nem is szóltál Maddy?-nézett rám meglepetten Greta néni.

-Hát engem nemnagyon érdekel az a csávó nemtudtam,hogy te tudod ki ő.

-Lássa Greta...szegény mintha egy másik bolygón élne...ahol nincs tévé és wifi.

-Hát....-húzta el Greta néni a száját,de tudtam hogy csak engem akar idegesíteni.

-Jólvan nekünk mennünk kell.-lapátoltam az utolsó falat rántottát is a számba majd felkaptam a táskám,elköszöntem Greta nénitől majd beszálltam a barátnőm autójába,de azért magamhoz vettem a gördeszkámat is.

Meglepően gyorsan értünk be az iskolába,ami főként annak volt köszönhető,hogy Kira hajtott mint az állat!

Leparkolt a szokásos parkolóhelyén és már kint is volt az autójából,komótosan kimásztam a járműből majd Kira lezárta azt és már rohant is be az iskolába.Sietősen mentem utána.

Az iskolába lépve semmi különös nem volt.Nem láttam rengeteg embert egy helyen,sipítozó lányokat amiből azt következtettem le,hogy a sztár még vagy nem érkezett meg,vagy pedig a diri már elrabolta magával.

Kivettem az első órára szükséges tankönyveimet,na akkor hallatszódott fel a visítozás.

Az ajtó felé fordítottam a fejem.Hát igen...ott állt David Alexander Jordan full feketében és napszemüveggel a szemén.(tél van de hagyjuk)A lányok egymás után rohantak oda hozzá,már a barátnőm is valahol ott nyomakodott a többiek között.Hirtelen a diri rohant át a folyosón és kimentette Davidet a lányok tömegéből majd betessékelte őt az irodájába.A dőzs az igazgatói iroda előtt addig tartott míg be nem csengettek.

Bementem az osztályomba és leültem a helyemre.Nem sokkal később az osztály többi lány tagja is megérkezett.Sorra ültek le a helyükre és már épp kezdett mindenki elcsendesedni amikor belépett az osztályfőnök,hogy megtartsa a magyar óráját,de mögötte jött az új osztálytárs.

Már azt hittem szét szakad a fejem a sok visítástól ami ismét elhangzott míg az ofő le tudta csitítani őket.

-Gyerekek most már elég!-mondta kicsit hangosabban így már végre elhallgattak.-Mint már tudjátok új osztálytársatok lesz.Remélem nem lesz semmi gond.Mr.Jordan nem szeretné ha kitudódna hol is tanul mert az ismét problémákhoz vezetne és én sem szeretném ha egy egész embertömeg tobzódjon az iskolánk előtt.....Ezért is döntöttünk úgy az igazgató úrral,hogy aki kiadja Mr.Jordan tartózkodási helyét annak komolyan meggyűlik a gondja velem,és az iskola igazgatóságával is.Értitek?-mindenki bólogatott pedig tudtam,hogy mindenki ki akarja majd posztolni,hogy itt van David Alexander Jordan.-Rendben..Ennyit szerettem volna.Most pedig David foglalj helyet és kezdődjön az óra.-tapsolt kettőt az ofő.

Kinyitottam a füzetem és a könyvem majd tollat vettem a kezembe.


-Szabad ez a hely?-a hang túlságosan is közelről jött.Felemeltem a fejem és észrevettem,hogy az új osztálytárs a mögöttem ülő barbibaba helyére pályázik.A szőkeség a haját csavargatva költözött egy hellyel arrébb és ahogy rajtam kívül minden lány Davidet bámulta.

David Alexander Jordan leült.

Mögém.

Hát jó...

Elkezdődött az óra,és igazán sajnálni kezdtem az osztályfőnököt.Hiába mondta az egyszerű anyagot rajtam kívül szerintem senki nem figyelt rá.A fiúk általában nem tanulnak a lányok figyelmèt most pedig lekötötte az újdonsült osztálytárs.

Amint csengettek ismét kitört a hidegháború.David meg se moccant,de már vagy 10en álltak előtte és ez még csak a kezdet volt.A folyosóról is kezdtek befelé tolongani a diákok.Ez mind szép és jó,nemnagyon érdekel csak ne állják el a folyosóra vezető utat.

Felkaptam a könyveim és nekiálltam kifelé manőverezni..Pár lépéssel jutottam előrébb hiszem az árral szemben indultam neki úszni.

Már kezdtem elveszteni a türelmem miután már nem az első szőke plázacica nekemjött aztán engem oltott le azért mert ő jött nekem....Mondjuk ezt már megszoktam,hogy folyton ilyenek szállnak rám.

Már semerre nem tudtam mozdulni így kezdtem feladni a reményt,hogy kijutok a folyosóra a könyveimhez amikor....

-Hé,lányok adnátok egy kis helyet? - kérdezte David mire csodára hatalmas módon kettévállt a tömeg és láttam a kivezető utat a folyosóra.

Azonnal kaptam az alkalmon és sietősen kimentem a teremből mielőtt még újra csapdába esek.

Már a szekrényem felé tartottam amikor lépteket hallottam magam mögül.


-Na miaz?Meguntad?-kérdeztem a barátnőmet.


-Ja nem csak már kezdett tömegnyomor lenni ott bent és amúgy is minden órán bámulhatom meg minden.-vigyorgott.

-Akkor Nate helyett Davidet választod hmmm??-tettem fel vigyorogva a kérdést.Nate Kira életének értelme ahogy mondja.Makacsul hisz abban hogy Nate neki az igazi,aki nem mellesleg szintén az osztálytársunk csak nem mer lépni semmit.

-Shh...még meghallja.-ripakodott rám.-Amúgy nem még mindig N.A.T.E. a Nagy Ő,David csak a kedvenc színészem és énekesem.

-Oké.-vettem ki a könyveim pont akkor amikor becsengettek.Még mindig nagy volt a tömeg az ajtónál.-Hogy jutunk be?

-Majd ha jön Mr.Richardson akkor szétcsap a lányok közt és bejutunk.-mondta mire elnevettem magam.Mr.Richardson kedves tanár....szerintem,de szegény fickó nem a türelméről híres.A legtöbben szigorúnak tartják,de csak azokkal az akik nem tanulnak..Az osztályunkat úgy ahogy kedveli mert az osztály fele tanul.

-Itt meg mi folyik?-jelent meg az említett tanár.Magas,szőke hajú,negyvenes éveiben járó tanár.Néha túl stresszes.-Madelaine,Kira!Miért nincsenek önök órán???

-Az új osztálytárssal beszélgetnek aki filmsztár és énekes.-adta meg a választ Kira,ezúttal ujjongás nélkül,nehogy még időnap előt magára haragítsa Mr.Richardsont.

-Méghogy filmsztár.-nevetett fel keserűen.-Na majd én rendet teszek.-sétállt oda az ajtóhoz.-AKI NEM EBBE AZ OSZTÁLYBA JÁR AZ MENJEN ÓRÁRA VAGY KAP IGAZOLATLAN ÓRÁT!-üvöltötte el magát mire a lányok lehajtott fejjel elkezdtek kifelé szállingózni.Amikor már mindenki kiment Mr.Richardson kitárta a karját felénk és az osztály felé biccentett.Gyorsan leültünk a helyünkre.-Fiatalember kérem vegye le azonnal a napszemüvegét,Itt bent nincs rá szüksége.

-Nekem jó így.-az osztály síri csendbe burkolózott.Mr.Richardsonnál nem a legjobb döntés kihúzni a gyufát.

-Mégis kinek hiszi magát?Ne!Ne is válaszoljon.Vegye le a szemüveget,nyissa ki a füzetét és azt ajánlom jegyzeteljen,holnap maga felel.

-------


-Biztos nem gond ha nem viszlek el?-kérdezte a barátnőm a nap végén.

-Dehogy is!Úgyis hoztam a gördeszkám.-legyintettem majd odakísértem az autójához és elköszöntem tőle.

Felpattantam a gördeszkámra és a fejemre húztam a kapucnimat,ugyanis kezdett esni az eső.Egyre jobban esett már teljesen átázott a nem vízálló kabátom.A hajtincseim összeragadtak és már az út is kezdett csúszós lenni.Már csak két utcára voltam otthontól szóval inkább leszálltam a gördeszkáról nehogy megcsússzak a csúszós úttesten és nyakamat törjem.

Lassan gyalogoltam a szakadó esőben mikor megállt mellettem egy olyan szép autó amilyet még életemben nem láttam.A sötétkék színébe azonnal beleszerettem.

-Elvigyelek kék szemű?-hallatszódott az autóból a hang mire először fel sem ismertem,de aztán beugrott hogy ez David.

-Kösz,nem.-ráztam meg a fejem majd folytattam tovább az utam.A sötétkék autó továbbra is mellettem haladt.

-Megázol

-Már megtörtént.-röhögtem magam majd befordultam az utcánkba.

-Legalább a nevedet áruld el.-ez most komoly??😂😂

-Majd máskor.-mondtam majd felsétáltam a verandánkhoz és beléptem a házba.

-Jajj kicsikém nagyon megáztál?-penderült elém Greta néni.Majd alaposan végigmért.-Szaladj fel gyorsan fürdeni,nehogy megbetegedj nekem.-nézett rám mérhetetlen szeretettel,aggódással és törődéssel.-Egyébként ki az aki a ház előtt parkol?-kérdezte mikor elhaladt az ablak mellett és kinézett rajta.


Odaléptem mellé és összevont szemöldökkel néztem ahogy David a házunk előtt parkolva ül az autójában.

-Csak David.

-David Alexander Jordan?-kerekedtek el a szemei.

-Az.-feleltem majd már indultam volna fel az emeletre hogy megfürödjek,de Greta néni utamat állta.

-Kérlek Maddy hívd be szeretném megismerniii!-nézett rám.

-Te is be tudod hívni.-mosolyogtam rá.Semmi kedvem nem volt kimenni az esőbe és behívni azt a tagot.

-De te vagy az osztálytársa.Kérlek Maddy.-megadóan sóhajtottam majd a bejárati ajtó felé lépdeltem.Amint kiléptem David már indította be a kocsiját így sietősen az autójához léptem és megkopogtattam az ablakot.Lehúzta azt és nagy vigyorral bámult rám.

-Máris hiányzom?-kérdezte mire csak megforgattam a szemem...

-Izé...-túrtam bele a mégjobban elázó hajamba.-A nevelőnőm elég nagy rajongód és kiküldött,hogy kérdezzem meg nincs-e kedved bejönni.-hadartam gyorsan majd elhúztam a szám abba belegondolva ez mennyire is hangozhatott hülyén.

Hátrébb léptem az autótól.David kiszállt,lezárta az autóját.

Visszaindultam a házba majd megvártam míg beér ő is.Becsuktam mögötte az ajtót majd felslisszoltam az emeletre,de még hallottam ahogy David bemutatkozik Greta néninek.

---------------

Miután száraz ruhákba öltöztem nekiálltam holnapra megcsinálni a házijaim.Szokásosan gyorsan kész lettem mindennel csak azzal az átkozott kémiával akadtam meg ahogy mindig....Nem titok hogy én ehhez nemértek...Nagyon nem.Az elméleti része megmegy a gyakorlati már nem.Ezért is szívom meg amikor nekem kell felelnem vagy írunk..Kémikus biza nem lesz belőlem,de semmi gond.


Miután már 10×-re sem sikerült megcsinálnom azt a hülye számokat meg betűket ahhh hozzávágtam a füzetet a falhoz majd lefelé indultam a lépcsőn mert kezdtem megéhezni ettől a kémia okozta stressztől


Idegesen trappoltam le a lépcsőn,és átkoztam amiért van vagy harminc lépcsőfok.

Leérve meghökkentem a nappaliba nézve.

Greta néni és David ültek a kanapén és beszélgettek miközben fél szemmel a tévét lessék ahol mily meglepő módom szintén David volt.

Vállat vontam majd bementem a konyhába és mivel megkívántam a csokit kiszedtem az edények mögül majd a pultra felpattanva nekiálltam eszegetni.

-Az nem túl egészséges.-hallottam magam mögül NEM Greta néni hangját.Ijedtemben nagyot ugrottam szinte leestem a pultról.

-Ne ijeszgess és a csoki az finom.Egyébként is mit keresel itt?Már vagy 3 órája itt csövelsz.-pillantottam az órára.

-Jól érzem itt magam anyukád nagyon kedves.

-Nem az anyám.A nevelőnőm.

-Ó bocsánat.Mi történt az anyukáddal?-kérdése egyszerre meglepett és feldühített.Mi joga ilyen kérdést feltenni nekem amikor még csak ma ismert meg és furakodott be a házamba.

-Semmi közöd hozzá.-vágtam oda a szavakat kissé mérgesen.

-Jólvan jólvan ne kapard ki a szemem.-nevetett fel.

Ekkora bunkót.

-Azt hiszem Davidnek már haza kell mennie.-mondtam amikor Greta néni belépett a konyhába.-Még nem is volt otthon és már tanulni valónk is van holnapra.-mondtam mire Greta néni elkezdte az ajtó felé terelni a szupersztárt.

-Bocsáss meg kedvesem érj haza épségben és tanulj meg.-mosolygott rá Davidra.

-Öröm hogy megismerhettem.-csókolta kézen Greta nénit mire legszívesebben felöklendeztem volna az előbb elfogyasztott csokit.-Holnap találkozunk kék szemű.-kacsintott rám majd elhagyta a házat.

Hát akkor holnap.Pfff.

1880