Crystal Eyes(hun)▪Completed

18.

●Madelaine szemszöge●

-Maddy nem fogod kihagyni a szülinapi bulimat csak azért mert az egész iskolát meghívom!-szögezte le Kira határozottan.

Hamarosan pontosan holnap este szülinapi bulija lesz amire kibérelt valami klubbot és az összes embert meghívja ebből az iskolából és még más barátait is.

Természetesen Kira a legjobb barátnőm ott a helyem a születésnapi partiján mégis kételkedek.

Ott lesz a sok ember aki vagy utál engem vagy pedig nem ismer engem és nem akarok egyedül ott lenni.

Kira nem fog egész este ott lenni velem.

Igaz David is meg lett híva,de ő nem jön el mert a kishúgának ígérte a napot.

Szóval mindenképp egyedül lennék.

De mégiscsak a legjobb barátnőm szülinapja.

-Elmegyek.De akkor segíts ruhát keríteni nekem.-néztem rá megadva magam.

XxxxxxxxxxxxxxxX

Másnap este már készen álltam a bejárati ajtó mellett Kirára várva,hogy eljöjjön értem és elvigyen a buli helyszínére.

A hajamat hagytam úgy ahogy volt,egy kicsit kifestettem magam.

A jobb kezemen karkötők díszelegtek,hogy elfedjék a tegnap előtti hülye pillanatom.Megvágtam a csuklómat párszor.Nem tudom miért tettem,és már bánom és soha többé nem fogom ezt csinálni.Magányosnak éreztem magam,de nagyon.De ez akkor sem mentség.

A ruha volt az amiben még mindig kételkedek.

Még mindig kihívónak érzem mert a kivágása kissé mély,de Kira szerint ez volt a tökéletes ruha számomra ezért vettem meg.Meg tetszett a színe is.

Kimentem a házból amint meghallottam a dudálást.

-Boldog születésnapot!-mondtam Kirának ma már másodszorra amint beszálltam az autójába.

-Köszi csajszi.-mondta majd vezetni kezdett.

Amint kiléptünk a klubb előtt ahova a bulit szervezte ismét elbizonytalanodtam.

-Kira azt hiszem más ruhát kellett volna vennünk nekem.-mondtam,de azonnal rámszólt,hogy fejezzem be mert tökéletes ez a ruha.-Azért nem hagysz egész végig egyedül ugye?-kérdeztem tőle mire nemet intett a fejével.

Besétáltunk egymást kezét fogva,hogy ne sodorjon el minket egymástól a tömeg.

-BOLDOG SZÜLINAPOOOOT!!-ugrott valaki Kira nyakába mire elengedtük egymás kezét.A lány Olivia volt egy idősebb lány csak látásból ismertem,csupán Kirával barátkozott velem nem.

Folyamatosan egyre több ember jött üdvözölni Kirát.Egyre több ismerős arcot vettem észre a sok részeg fiatal között.

Mire a bárpulthoz értünk Kira felpattant az egyik bárpultra egy üveg piával a kezében.

-KEZDŐDJÖN A PARTYYYY!!!-Kiáltotta mire éljenzés tört ki.

Mindenki Kira köré csoportosult így nem sok esélyem volt a közelében maradni.Próbáltam keresni egy biztos helyet ahonnan biztos nem tűnik el Kira a szemem elől.Így hát a legszélső és egyetlen üres bárszékre ültem fel és mosolyodtam el amikor Kira a terem közepén elfújta a tortáján a gyertyákat.

Mosolyogva figyeltem ahogy Kira boldog.Ő az egyetlen,de a legjobb barátnőm.Nemtudom mit kezdenék nélküle.És annyira boldog vagyok,hogy betöltötte a 18-at és boldognak tűnik.

Olyan fél órát üldögélhettem egyedül a tömeget figyelve mikor Kira megjelent mellettem kipirult arccal két pohárral a kezében.

Az egyik poharat nekem adta hiába intettem nemet a fejemmel.

-Nem erős nyugi.Bulizz egy kicsit.-nézett rám kérlelően mire bólintottam és megittam ami a pohárban volt inkább nem kérdezve mi van benne.Nem szoktam alkoholt inni csak különleges alkalmakkor,de akkor is csak mértékkel.Kira még egyszer utoljára mondta,hogy bulizzak mielőtt ismét eltűnt a tömegben.

A helyét egy szőkésbarna srác vette át akit még sosem láttam ezelőtt.

-Miért ül egy ilyen csinos lány egyedül egy buliban?-kérdezte.Vállat vontam.-Had hívjalak meg egy italra.-mondta majd már intett is a pultosnak aki letett elénk két kis poharat.Arrébb toltam magamtól.

-Köszönöm nem iszok.-mosolyogtam rá halványan.

-Ez egy buli.Csak egyet.-vonogatta meg a szemöldökét.-Egyébként Zack vagyok.És te gyönyörű?-éreztem,hogy elpirulok.

-Madelaine.-mondtam majd éreztem,hogy a zsebemben rezegni kezd a telefonom.Elővettem majd megnéztem a Davidtől kapott üzenetet miszerint szórakozzak jól.Elmosolyodtam.

-Igazán szép név.-mondta Zack.
Nem értettem miért beszélget velem és miért bókol.-Lehet most kicsit...nagyon rámenősnek fogok tűnni,de elkérhetem a telefonszámod?-pár pillanatig csak bámultam rá utána bizonytalanul bólintottam mire a kezembe adta a telefonját ahova beírtam a telefonszámomat.Mosolygott amikor visszaadtam neki a telefonját.Beszélgettünk kicsit aztán hívták a barátai akiket szintén sosem láttam.Épp Zack felé bámultam még mindig amikor valaki ismét helyet foglalt mellettem.Amint megláttam kiaz felpattantam a bárszékről és már indultam is volna de a karomnál fogva visszaültetett a helyemre.Elhúztam tőle a karomat.

-Ki volt az a srác?-kérdezte Adam.Nem válaszoltam neki.-Nemár.Még mindig haragszol a múltkori miatt?-itt csesződtem fel.Mérgesen fújtattam.

-Hagyj békén.

-Békénhagylak amint elárulod hol a testőröd.

-Milyen testőröm.

-Ne tedd az ostoba libát,bár tényleg az vagy.Davidre gondolok.Habár ahogy elnézem az a srác vevő lenne a testőr feladatra.Hátranéztem Zack felé aki felénk bámult.Visszafordultam Adam felé.

-Hagyj békén.-ismételtem meg az előbbi mondatom.

-Rendben.-mondta majd otthagyott.Ilyen simán leszállt rólam?Ez egyáltalán nem rá vall.A gondolataimba merülve ittam meg a piámat.

Ahogy mondtam...nem vagyok nagy ivó.Csupán azt a két italt ittam meg mégis az elmúlt fél órában elkezdtem furán érezni magam.Pedig semmi erőset nem ittam mégis nem bírtam összpontosítani a gondolataimat és úgy éreztem bármelyik pillanatban elájulhatok.

Kirát kerestem a tömegben hogy segítséget kérjek tőle.

Tényleg nagyon rosszul voltam.

Viszont sehol sem találtam.

Felálltam a bárszékről és a mosdó felé indultam.Többször is megbotlottam annyira forgott körülöttem az egész szoba.

Nagynehezen eljutottam a mosdóig majd belöktem az ajtót.

Nem volt bent senki.

Fenébe.

Odasétáltam a tükörhöz és borzalmasan néztem ki.Sápadt voltam és a szemeim vörösek voltak.

Mi a fene történik velem?

Két italtól nem ütődök ki ennyire!

Megmostam az arcomat,de nem segített semmit.

Izzadni és fázni kezdtem.

Végül a falnak támasztottam a kezem,de nembírtam továbbra megtartani magam így végül nem láttam mást csak sötétséget és az elviselhetetlen zúgást a fejemben.

●David szemszöge●

Az egyik új dalomon dolgoztam amikor elkezdett csörögni a telefonom.

Megdörzsöltem a szemeim.Már elég későre járt.11 óra körül lehetett.

-Igen Kira?-szóltam bele a telefonba.

-Daviid.-hallottam meg a zokogását.-Segítened kell.Ide kell jönnöd azonnal!-sírta a telefonba.

-Miért?Mi történt?-kérdeztem,de már mindent félretéve indultam ki a szobából.

-Én...én nemtudom.-sírta.-Bejöttem a mosdóba és Maddy itt fekszik ájultam és nem ébred fel és nemtudom felébreszteni és nemtudom mit csináljak David kérlek siess!-zokogta.

Egy pillanatra mintha megállt volna a szívem.

-Van pulzusa?-kérdeztem már az autómban ülve.

-Van,de nagyon gyenge.Alig alig.Rettentően félek.

-Azonnal ott vagyok.-tapostam bele a gázba.

XxxxxxxxxX

Kivágódtam az autóból majd berohantam a klubba aminek Kira már pár napja megadta a címét ha mégis benéznék.

A hely tele volt emberekkel.

Nemértem miért nem a bejárat mellé teszik a mosdókat!

Próbáltam a tömegben úgy menni,hogy ne lökjek fel senkit,de nehéz volt.

Amikor már csak pár méterre voltam a női mosdótól már nem érdekelt rontottam előre persze a nőkre vigyázva nehogy valakit fellökjek.

Kivágtam a női mosdó ajtaját és a legszörnyűbb látvány fogadott.

Egy vörös szemű Kira aki zokogva ült a földön az eszméletlen Madelaine mellett aki fehér volt mint a fal.

Istenem.

Azonnal odapattantam mellé és levágtam magam a földre.

Kezembe vettem a csuklóját és a pulzusát néztem majd a nyakán is.

Gyenge volt....Nagyon.

-Mikor találtad meg?-kérdeztem Kirától.

-Azonnal hívtalak amint megtaláltam.

-Mi történt?-fordultam felé.-Leitta magát?Az nem rá vall.

-Nem csak két pohárral ivott figyeltem őt.-rázta a fejét hevesen.

-Akkor mi történt??-kérdeztem idegesen.Mads arcáról nem vettem el a pillantásom.Hozzáértem az arcához.

A bőre tűzforró volt.

-Én..én nemtudom.Egyet adtam neki inni én,hogy lazuljon el,de nem volt benne semmi erős mert tudom azt nemszereti.Aztán nem figyeltem rá picit,de utána Adammel beszélgetett aztán elkeveredtem tortát enni.

-KIVEL BESZÉLGETETT?-akadtam ki.

-Csak beszélgettek.Ahogy láttam.Bár eléggé rossz szögből láttam,de nem vesztek össze.-pislogott.

Elkapott a düh.

-Hogy engedhetted egyáltalán a közelébe?Milyen legjobb barátnő vagy?-akadtam ki.Láttam a szemében hogy megbántódott,de hát nemlátja hogy az a pszichopata valószínűleg bedrogozta Madset és ő ezt hagyta?

Madelaine lába alá nyúltam és vele a karomban felálltam.

Könnyű volt akár egy tollpihe.

-Mondom,hogy csak beszélgettek.Ha látom hogy baj van odamegyek.-mondta.Itt jöttem rá,hogy Madelaine nem mondta el neki.Nem szólt neki Adamről azóta sem.Azt hittem megbeszéli a legjobb barátnőjével,de úgy tűnik magában tartja mindenki elől.

-Mindegy.-vontam vállat miközben kifelé indultam a kezemben lévő angyallal.

-Hová viszed?-jött utánam Kira.

-Kórházba...haza....nemtudom.-mondtma idegesen miközben igyekeztem kifelé a klubbból.Az emberek szétváltak előttem és bámultak.

Amint kijutottam nagyot lélegeztem.Míg befektettem Madset hátra már hívtam is anyát.

-Rendben leszel.-simítottam meg Mads arcát.Ijesztő volt,hogy semmire sem reagált.-Anya segíts.-tört meg a hangom amint beleszóltam a telefonba.Elindítottam az autót és vezettem.Nemtudtam még a kórház felé vagy haza.-Anya segíts.-ismételtem meg újra.

-Úristen David mi a baj?Autóbaleseted volt?Jól vagy?Fáj valamid?

-Nem velem semmi baj.Anya itt fekszik Mads az autóban és félek.Bedrogozták azt hiszem és nemtudom hova vigyem.Forró a bőre nem reagál semmire és alig van pulzusa.-soroltam  idegesen.

-Hozd haza.Megnézem aztán meglátjuk kórházba-e kell vinni.-mondta mire lecsaptam a telefont és mégjobban beletapostam a gázba.

XxxxxxxxxX

Kiemeltem Madsat az autóból majd bementem a nyitott ajtón amit anyám támasztott meg.

-Mutasd.-lépett közelebb Madshez amikor lefektettem a kanapéra.Anya is a pulzusát nézte meg és a bőrét ami még mindig forró volt.

-Vigyük kórházba?Rendbe jön?Ugye jól lesz?Mit csináljak?-kérdeztem.

-Nem tudom mennyire van bedrogozva és,hogy mi van a szervezetében.De David nagyon forró a bőre.....és alig van pulzusa.-mondta amit már én is tudtam.-Vidd fel a fürdőszobába.Hánytasd meg.Ki kell hogy menjen belőle.

Madelainet a karomba emeltem ismét majd sietősen felmentem a lépcsőn be a fürdőszobába.Leültem a padlóra a wc mellé majd Madelaine az ölembe ültettem.Egy hajgumival összekötöttem a haját.A feje a vállamon volt.Még mindig nem volt magánál.

-Édes ne csináld ezt velem.-súgtam a fülébe.

XxxxxxxxxX

-Már jobb neki?-kérdezte anya tíz perc elteltével.

-Már jobb a pulzusa,de még forró a bőre.

-Tessék.-adott anya a kezembe egy vizes törölközőt.-Vidd be a szobádba.Már csak ki kell aludnia.Ha bármire szükséged van szólj.-mondta majd ott hagyott.

Ismét felálltam Madelaineval a kezemben majd bevittem a szobámba és ráfektettem az ágyamra.

Odaültem mellé és a törölközőt a homlokához tartottam.

Most fogtam fel mi is van rajta igazából.

Ebben a félhomályban is látszott a vörös ruhájának a pompás színe ami azt hiszem a kedvenc színem lesz.

Nagyon jól állt neki a ruha.

Inkább a békés arcát figyeltem.

Fogtam egy vékony plédet és ráterítettem.Hiába volt forró a bőre nem akartam hogy megfázzon.

A törölközőt ismét a homlokához emeltem és közelebb hajoltam hozzá.

-Nem tudod mit teszel velem.-súgtam halkan.-Nem tudod mit érzek irántad.-mondtam méghalkabban.

A törölközőt továbbra is az arcához tartottam majd végigsimítottam vele a karján.

Az egyik karját karkötők díszítették.

Sóhajtottam és letettem a törölközőt.Elkezdtem leszedni a karkötőket a kezéről.

-Mi a szar?-kérdeztem miközben közelebb emeltem magamhoz a kezét.A csuklóján három kisebb vágás díszelgett,két három napos sebek lehettek.

-Miért csináltad ezt édes?-kérdeztem tőle pedig tudtam,hogy választ nem kapok.Dühösen fújtattam egyet.-Erről beszélni fogunk.-mondtam halkan miközben végigsimítottam a kezén.

XxxxxxxxxxxxxX
David egész éjjel az ágya szélén ült egy pillanatra sem elmozdulva onnan.Félt,hogy amint kimegy egy pillanatra,baj történik Madelaineal aki már szinte az életét jelentette,csak ezt a lány nemtudta.Ahogy David sem tudta hogyan érez Madelaine.

Hajnalban amikor már David az elalvás küszöbén állt még mindig a lány békés arcát figyelte.Hirtelen ötletből vezérelve fogott egy papírt és egy tollat,és írni kezdett.

Mit ér a szerelem ha többé már nem érinthetlek. Ha többé nem láthatom gyönyörű kék szemed melyben nap mint nap elveszek.
Érezni akarom ajkaid édes ízét

Elakad a szavam ahogy rámnézel
de látom ahogy rám nézel nálad nincs esélyem.
Boldogabb vagy nélkülem
de nélküled elveszek
XxxxxxxxxxxX
●Madelaine szemszöge●

Mélyet lélegeztem mielőtt kinyitottam volna a szemem.

Furcsa érzésem volt.

Mintha valami baj lett volna velem.

Lassan kinyitottam mindkét szemem és csak a sötét plafont láttam.

Összevontam a szemöldököm,de fájdalom nyilalt a fejembe.

-Ahh.-nyúltam oda.

-Mads?-oldalra fordítottam a fejem ahol megláttam Davidet az ágy szélén ülni karikás szemekkel.Egyik kezével felém nyúlt és végigsimított az arcomon.-Hogy érzed magad?-kérdezte miközben segített felülni.

-Furcsán.-mondtam enyhén kiszáradt torokkal.-Mi történt?Hogy kerültem a szobádba?-kérdeztem.

-Fáj valamid?Nincs hányingered?'kérdezte vissza miközben az egyik kezét a homlokomra tette és gondolom azt nézte van-e lázam.

-Mi történt?-húzódtam el tőle mert nem értettem mit miért csinál.

-A lényeg hogy már jól vagy.-temette a az arcát a nyakam hajlatába.Ez a mozdulat annyira bensőségesnek tűnt,hogy az arcom színe kezdett átváltani rózsaszínba.
-Beszélnünk kell.-váltott komolyra amint elhúzódott.

Várakozóan néztem rá.

-Magyarázd meg ezeket.-fogta meg a kezem és megfordította.Pont ahol a vágások voltak.

-David én....-megremegett a szám.

-Miért?-kérdezte.

-Nem..nemtudom.-néztem félre.Nem bírtam a szemébe nézni.-Hülyeség volt.

-Nézz rám.-nem néztem rá.-Nézz rám édes.-szólt újra.Ránéztem.-Ígérd meg.....hogy soha többet nem bántod magad.Ígérd meg nekem.-nézett rám hatalmas elszántsággal.

-Megígérem.-mondtam halkan.
Lehajtottam a fejem és az ujjaim kezdtem babrálni.

Egyik kezével az állam alá nyúlt és felemelte a fejem.

Újra a csodaszép barna szemeit láttam.

Tele volt a tekintete érzelmekkel mégsem tudtam megfejteni őt bárhogy próbáltam is.

A keze még mindig az államon volt.

Közelebb hajolt hozzám,a tekintete a számat fixírozta.

Éreztem,hogy a szívem gyorsabban kezdett el verni.

David hozzám hajolt,lehunytam a szemem,majd ajkait az enyémekre tapasztotta.

Ezúttal egy pillanatig sem kételkedtem,hogy visszacsókoljam e őt.

Ajkaink lágy szinkronban mozogtak.

David belevezette az ujjait a hajamba,miközben tovább csókolt.

Egyszerűen tökéletes pillanat volt....

Mígnem David hirtelen elhúzódott tőlem majd egy pillanatra sem rám pillantva kiviharzott a szobából bevágva maga után az ajtót.

Mi a fene történt?

2203