Crystal Eyes(hun)▪Completed

22.

●Madelaine szemszöge●

Eljött a szombat.

Ideges voltam.

Már odaértem a parkba,de még Zack nem jelent meg.

Amikor a klubban találkoztunk szimpatikusnak tűnt.

Kedves volt velem.

Lehet,hogy felültetett és mégsem jön el?

Lehet már meg is bánta,hogy elhívott.

Próbáltam randihoz öltözni,de nemnagyon volt semmi amit felvehettem volna.

Így inkább hétköznapian öltöztem fel.

Felvettem egy farmer rövidnadrágot a meleg idő miatt.Így május utolsó napjaiban már jött a forróság.
A rövidnadrághoz egy feliratos fekete rövidujjút vettem fel és a kedvenc piros converse cipőm.

A hajamat szétengedve hagytam.

-Bocsánat,hogy késtem.-felnéztem és meglepődtem.

Zack előttem állt egy szál rózsával a kezében.

-Semmi baj.-pirultam el miközben felém nyújtotta a rózsát.-Köszönöm a virágot.-mondtam.Nem kicsit voltam zavarban.

-Gyönyörű lánynak gyönyörű virág jár.-mondta.

Két perce nem volt itt és így bókolt nekem.

Nem tudtam figyelmen kívül hagyni milyen helyes volt.

Talán nem volt annyira helyes mint David,de....NEM!Most nem szabad Davidre gondolnom egyáltalán.Randin vagyok.Zackel.Nem Daviddel.

-Éhes vagy?-kérdezte.

Ez volt a tökéletes kérdés.

Annyira ideges voltam a randi miatt,hogy alig ebédeltem.

-Egy kicsit.-mondtam.

-Akkor jó.-mosolygott rám.

XxxxxxxxxxxxX

Két óra múlva azt vettem észre,hogy egyre jobban felengedek Zack társaságában.

Meghívott ebédre egy otthonos kis vendéglőben amit még nem is láttam.

De a kaja mindent megér ott.

Közben beszélgettünk és ismerkedtünk.

Nem kérdezett túl sok mindent a magánéletemről aminek kifejezetten örültem.

Két óra alatt is sok mindent megtudtam róla.

A kedvenc színét.Hogy mi a kedvenc kajája.Hova szeret járni a városban.És ehhez hasonló dolgokat.

Beszélgetés közben nem egyszer bókolt amitől zavarba jöttem minden alkalommal,de jólestek a szavai.

Nem voltam benne biztos mik a szándékai,de valószínűleg tetszem neki.

Ami egy kicsit bűntudatot ébreszt bennem.

Mást szeretek mégis itt vagyok vele.

Pocsék ember vagyok.

-Hé.-Zackre néztem.-Elgondolkodtál.

-Ó...bocsi.-kértem elnézést.

-Semmi gond.Szeretnél visszamenni a parkba?

-Persze.Miért is ne.-vontam vállat mosolyogva.

Kinyitotta előttem a vendéglő ajtaját amikor kifelé mentünk.

Mosolyogva megköszöntem neki.

XxxxxxxxxxxxxxX

●David szemszöge●

Mondanom kellett volna neki valamit.

El kellett volna mondanom neki az érzéseit akkor két napja amikor hazakísértem.

Meg lett volna az alkalmam rá,hogy beszéljek vele mégis inkább hazamentem.

Azóta nem is beszéltem vele.

És ő sem keresett engem.

Nagyot sóhajtottam.

Szombat délután van.

Két napja emésztem magam Madelaine miatt.

Madelain hiánya miatt.

Nem bírom már ezt az állapotot.

De ha elmondanám neki akkor csak elveszíteném.

Túl sokat gondolkodom ezen.

El kell....el kell terelnem a gondolataim róla.

Lily épp anyával nézett mesét így maradtam a szobámban.

Már mindjárt június....itt az ideje,hogy összeszedjem a dalokat az albumhoz.

Kihúztam az íroasztalom alatti fiókot ahova az összes dalszöveget azoktam rakni.

Egy halom papírt vettem az ölembe.

Volt egy rakás amit még nem sikerült befejeznem.

Viszont volt vagy húsz ami teljesen kész volt.

Kiválasztottam a legjobb tízet

Általában tíz dalt rakok albumra utána még kettőt hozzá külön.

Mosolyogni támadt kedvem amikor a kedvenc dalomnak a szövegét olvastam az albumról.

Ezt a dalt írtam aznap éjjel amikor Mads itt volt a szobámban abban a gyönyörű vörös ruhában az ágyamban.

Az album nagy részét róla írtam.

Az érzéseimről.

Voltak lassabb és gyorsabb,szomorúbb és boldogabb dalok.

Elővettem a telefonom.

-Szia David.-vette fel azonnal Matt.

-Kész vannak a dalok.-mondtam.

-Mind a 10?

-Igen.Már csak az albumborító kell és minél hamarabb ki szeretem adatni.

-Hű!Mi ez a nagy sietség?Hova sietsz?

-Elhanyagoltam a zenét.Hónapok óta nem léptem fel.Újra színpadon akarok állni.-mondtam határozottan.

-Turnézni akarsz?De a húgod....

-Nem...most még nem megyek sehova.De igen.A jövőben szeretnék turnézni.Lily pedig...jól van..de nem hagynám itt anyát és Lilyt egy egész évre.

-Értem.Milyen albumborítón gondolkodtál?

-Még nincs nagyobb tervem.De le tudnál szervezni egy találkozót holnapra Lolával bent Hollywoodban?-kérdeztem.Lola Hollywoodban lakott,ő a 24 éves grafikusom.Eddig mindegyik albumborítómat ő tervezte meg és mindkétszer fantasztikusra sikeredett.

-Persze.Összehozom.Ha már ilyen nagy sietségbe vagy küld át a dalok szövegét.Megnézem utána amikor akarod mehetünk a stúdióba.

-Minél hamarabb.-mondtam.

-Rendben.De tudod hogy a stúdiózás sokáig eltarthat.....

-Tudom,de szerintem 1 hónap alatt összehozzuk.

-Egy hónap??Az nem kevés?

-Szerintem elég lesz.Beszélj Lolával a holnapról,küldöm a dalokat és jövőhétre foglald le a stúdiót.-mondtam.

-Jólvan David.Nemtudom hova sietsz ennyire,de jólvan.

-Túl sok időt vesztegettem el az albummal.Már hónapok óta kint kéne lennie.

-Értem.Ennyi lenne minden?

-Igen.Azt hiszem.Leteszem és küldöm a dalszövegeket.-mondtam és letettem a telefont.

Jóleső érzés töltött el miközben küldtem a dalszövegeket Mattnek.

Miután mindent elküldtem neki,felmentem az instagram oldalamra és egy szelfi kíséretében kiposztoltam,hogy hamarosan hozok infókat az albumról.

Egy percbe sem telt bele és a elárasztották a posztot a lájkok és a kommentek.

Mosolyogva olvastam a sok kommentet amiben a rajongóim örültek.

Elhanyagoltam a rajongóimat....

De ez többé már nem fog előfordulni.

XxxxxxxxxxxxxxX
●Madelaine szemszöge●

-Tényleg?-nevettem fel ismét.

-Igen.

-És ez hogy történt?

-Egy kültéri koncerten voltam a haverjaimmal és nagyon lerészegedtünk azt se tudtam hol vagyok és akkor rángattak bele a fogadásba...-nevetett fel ő is.

-De felmenni a színpadra elvenni a mikrofont és megkérni a legrosszabb tanárod kezét?-kérdeztem nevetve.El tudtam képzelni Zack szituációját.

-Igen.Még letérdeltem is.-mondta komolyan mire csak mégjobban nevethetnékem támadt.-A haverjaim fel is vették a tornatanárom arcát is ahogyan olyan dühösen néz rám mint még soha.Pedig az a vénasszony nem egyszer nézett rám rondán.Az egészben a legszebb,hogy a a videót fel is töltötték minden közösségi oldalra.Azóta nem is ittam.-fejezte be.

Nem bírtam abbahagyni a nevetést.

Olyan vicces történeteket mesélt Zack.

Rég volt,hogy ennyit nevettem egyfolytában vagy hogy ilyen jól éreztem magam.

-Gyönyörű nevetésed van.-mondta hirtelen mire abbamaradt a nevetésem és elpirultam.

Felnéztem az égre,hogy ne kelljen a szemébe néznem.

Így is látja a zavarom.

A nap kezdett lemenni.

Egész délutántól kint voltam vele és ilyen hamar már megy is le a nap?

Ránéztem az órámra.

Hét óra múlt.

-Lassan mennem kell.-mondtam.

-Persze.Hamarosan sötétedik.Elviszlek.-mondta majd nemsokkal ezután beültünk az autójába.

Pár perc alatt odaértünk a házamhoz.

Megköszöntem a fuvart és kiszálltam.

Nagy meglepetésemre ő is kiszállt és megkerülte az autót.

-Tessék.A rózsád!-nyújtotta át.

-Ó majdnem elfelejtettem.-mondtam miközben átvettem a virágot.-Jól éreztem ma magam.-mosolyogtam rá.

Visszamosolygott rám.

-Én is.Remélem még megismételjük.

-Én is remélem.-mondtam.

-Hát akkor...én megyek.-mondta majd odahajolt hozzám és adott egy puszit az arcomra.

Az arcom vöröslött...éreztem.

-Szia.-mondtam zavartan és megvártam míg beszáll az autójába és elhajt.

Amilyen gyorsan csak tudtam bementem a házba.

XxxxxxxxxxxxxxX
●David szemszöge●

-Minek neked az a csoki meg a virág?-kérdezte anya amikor besétáltam a nappaliba.

Miután mindent átküldtem Mattnek még a szobámban maradtam úgy olyan jó pár óráig.

Gondolkodtam a zenei karrieremen....a rajongóimon....Lilyn....az iskolán...és Madelaine-on.

Nem mondhatom el neki az érzéseim.

Ez teljesen világos a számomra.

Nem veszítem el.

Pedig már elveszítettem.

Alig beszélünk mostanában.

És ez fáj.

Így az jutott eszembe,hogy mindennek olyannak kell lennie mint régen.

Amikor legjobb barátok voltunk és mindent megosztottunk egymással.

Az érzéseim majd figyelmen kívül hagyom,de nem bírom ezt a távolságot.

Ha már nem akkor leszek csupán az egyik jó barátja....de a közelében kell lennem.

-Madsnek lesz.-mondtam.

-Elmondod neki?-kérdezte mosolyogva.

-Nem.Nem veszíthetem el.Csupán ki akarok vele békülni,hogy minden olyan legyen mint régen.

-Nemtudom kitől örökölted a makacsságod fiam.-nézett rám anya.

Megvontam a vállam.

-Hamarosan majd jövök.-mondtam.

Anya bólintott mire kimentem az ajtón.

Már kezdett sötétedni.

Lassan sétálgattam Mads utcája felé.

Nem egészen tudtam mit fogok neki mondani amikor szemtől szemben fogunk állni.

Elsősorban bocsánatot kérek tőle,hogy szándékosan kerültem.....

Percek múlva befordultam Mads utcájába.

Vajon tetszeni fog neki a virág amit hoztam?

A csokit úgyis szeretni fogja.

Imád mindent ami csokiból van.

Felnéztem.

És megtorpantam.

Messze voltam még Madsék házától,de innen az utca végéről is láttam ahogy kiszáll egy autóból.

Egy fiatal srác is kiszállt akit még sosem láttam.

Rózsa volt a kezében.

Lenéztem a kezemben tartott rózsacsokorra....majd vissza rájuk.

A srác Madshez hajolt és adott egy puszit az arcára,Mads elpirult.

Hátat fordítottam.

Nem bírtam ezt már tovább nézni.

Sietős léptekkel mentem hazafelé.

Túl későn jöttem.

Elkéstem.

Nem bírom mással látni.

A barátja se lehetek ha közben pasija van.Nem bírnám nézni és jó arcot vágni hozzá.

Mégis ki ez a srác?

Soha az életben még nem láttam az iskolában és a környéken se.

Éreztem azt a szorító érzést a mellkasomban.

Még sosem éreztem ezt.

De rohadtul fájt.

Rohadtul fájt a gondolat,hogy Madelaine valaki mással van.

Megdörzsöltem a mellkasomat hátha elmúlik az az elviselhetetlen érzés....de nem múlt el.

Kinyitottam az ajtót és beléptem a házba.

A virágot és a csokit letettem a konyhaasztalra.

-David?-megfordultam anya hangjára.

-Igen?

-Ilyen hamar meg is jöttél?-kérdezte majd meglátta a csokit és a virágot az asztalon.-Mi történt?

-Semmi.-ráztam meg a fejem.

Tudtam,hogy nem hisz nekem.

Tudta,hogy hazudok.

Odalépett hozzám félmosollyal az arcán majd megölelt.

Átfogtam vékony testét.

-Elkéstem anya.-mondtam halkan.

-Semmi baj David...-simogatta meg a hátam.

-Mi a baj David?Miért vagy szomorú?-Anya válla felett lenéztem a húgomra aki az ajtóban állt és minket nézett.A pizsamájában volt és a pöttyös zoknijában.

Elengedtem anyát mert Lily odasétált hozzánk és úgy méregetett mintha elloptam volna a kedvenc sütijét.

Lehajoltam hozzá.

-Nem vagyok szomorú...csak fáradt.-mondtam neki.

-Hazudsz.-nézett rám mérgesen de tudtam,hogy igazából nem haragszik.-Maddy a baj?

Túl jól ismert már anya és még Lily is,hogy tudják,hogy Mads a bajom mindig.

Bólintottam.

Nem akartam hazudni neki.

-Elmondtad már neki,hogy szereted?-kérdezte.

-Nem.

-De megígérted.-nézett rám bociszemeivel.

Igen.Amikor haldoklott megígértem.Ezt az ígéretet nem is akartam megszegni és nem is fogom csak.....nem tudom neki elmondani...most nem.

-Elmondom neki...majd ha eljön a megfelelő idő.-mondtam.-De addig ne mondj neki semmit jó?-néztem rá.Féltem hogy Lily véletlenül elfecsegi neki hiszen annyira szereti Madset.

-Nem mondom.-húzta el a kezét a szája előtt és a láthatatlan kulcsot felém nyújtotta.

Puszit adtam a homlokára aztán az arcára mire nevetni kezdett.

Megcsikiztem mire mégjobban nevetett.

-Menjünk játszani valamit.-mondta.

-Baj lenne ha én most lefeküdnék?-kérdeztem.

-Menj nyugodtan.-mondta anya.

-Holnap játszom veled.-mondtam Lilynek és megsimítottam a fejét mielőtt felmentem a szobámba.

Becsuktam az ajtót és egyedül maradtam a gondolataimmal.

Megnéztem a telefonom.

Mattől jött az üzenetem,hogy holnap mehetek Lolához és szervezett nekem szintén holnapra egy fotózást az album borítójára.

Elégedetten sóhajtottam.

Legalább a zenei életemben minden kezd rendbe jönni.

1703