-Mi bajod van David?-kérdeztem tőle széttárt karokkal.Közelebb lépett hozzám,a falhoz szorultam.
-Te vagy a bajom!-mondta furcsa csillogással a szemében.Kezeivel megtámaszkodott két oldalt a fejem mellett ezzel csapdába zárva engem.Vártam a következ...
-Jajj annyira várom már a pénteket Maddy!Olyan régóta szerettem már korizniiii!-sipákolt mellettem a legjobb barátnőm már szerda reggel.
A sulinkból minden évben januárban elmegyünk párszor egy közeli jégpályára amit ki szoktunk bérelni mert olyan sokan vagyunk az iskolában.
Hatalmas jégpálya,mindig több órát vagyunk ott.
Kötelező jönni,de ha nem is lenne az akkor is mindenki jönne...
És most jövök én mint nagy szégyen.
Kira imád korizni.
Én meg nemtudok.
Sajnos ez van.
Minden évben a büfében időzöm vagy a pálya széléről figyelem ahogy Kira korizik.
Párszor már megpróbált megtanítani,de reménytelen esetnek bizonyulok mert még így az utolsó évemre sem tudtam megtanulni jégkorcsonyázni.
De azért szeretek elmenni,már a forrócsokiért megéri odamenni.
-------------------------------------------------
Huhh.....
A szerda és a csütörtök,de még a péntek délelőtt is olyan hamar elszaladt,hogy az hihetetlen.
Már a buszon ülünk(jó sok buszt kellett rendelni a hatalmas létszám miatt)és várakozunk.
Nem tart sokáig míg megérkezünk,de van az egy fél óra.
Az ablakon kibámulva figyelem a tájat.
Ezen a héten szèp idő volt,nme esett meg semmi.
Bár a hó hullhatott volna,de hát látod...
Hamarosan megérkeztünk a koripályára.
Mindenki szinte rohant ki a buszból én pedig csak komótosan sétáltam a sor végén.
Olyan lassusággal mentem,hogy Kira már a jégkoriját is bekötve a jégre lépett.
Aztán láthatólag leesett neki,hogy sehol sem vagyok.
Intettem neki és mutattam,hogy megyek a büfébe.
Felpakoltam forrócsokival és csokis mufinnal majd a muffint még a helyszínen eltüntettem a forrócsokit a kezemben szorongatva mentem vissza a korcsolyapályához.
Megálltam oldalt ahol az egészet beláthatom.
Láttam ahogyan Kira a barátaival siklik a jégen és nevet valamin.Elmosolyodtam.
A többi diák nem érdekelt úgy sem ismerem őket és nem is szeretném.
Ez elég pesszimista és önző megjegyzés volt a részemről,de hát mindenki utál ebből az iskolából Kirán kívül szóval....
Már meg is bántam,hogy eljöttem erre az iskolai hülyeségre hiszen csak lehangolom magam.
Korcsolyázni nem tudok,Kirát pedig nem fogom akadályozni,de mostmár legszívesebben beteget jelentettem volna a mai napra.
Lassan ittam a forrócsokimat miközben a koris diákokat néztem és a rádióból szóló zenéket hallgattam.
Azt hiszem Adele egyik zenéje ment bár nem vagyok benne biztos ugyanis ritkán hallgatok ilyen zenét.
Néha ha meghallok egy-egy ilyen stílusú dalt Kira szobájában.
Már egy órája lehettünk a koripályán és még mindig van egy és fél óra.
Kezdek fázni.
A forrócsokim elfogyott és elég szar itt állni a pályán kívül egyedül néma csöndben.
Kira odajött párszor hozzám,de minden alkalommal elküldtem,hogy nyugodtan szórakozzon.
Unottan ácsorogtam és nézelődtem amikor valaki a pálya belső felén hirtelen megállt előttem.
-Nincs kedved korizni kék szemű?Már elég régóta itt ácsorogsz.
-Nem tudok....-vontam vállat.
-Hát akkor mit keresel itt?
-Mert kötelező nagyokos.
-Jólvan na ne ugorj nekem édes.-kacsintott rám mire megforgattam a szemeim.
-Ne hívj édesnek.Inkább menj vissza korizni.-küldtem el.
-Á ez nem így megy édes.-nyomta meg direkt az utolsó szót mire dühösen fújtattam.-Már eldöntöttem valamit.
-Na mégis mit?
Nem válaszolt hanem továbbindult a korijával.Már azt hittem,hogy továbbállt,de legnagyobb meglepetésemre a kijáratot célozta meg a pályáról.
Korcsolyával a lábán lazán mellém sétált.
Érdeklődve néztem fel rá.
A korcsolyával a lábán még magasabb volt hozzám képest.
Mosolyogva nézett le rám.
-Olyan pici vagy.-jegyezte meg.
-Csak mert korcsolya van rajtad.
-Nem.Egyébként is pici vagy.Hány centi vagy 150?
-160.Te?
-176.Most,hogy ezt megdumáltuk indulj.-nézett rám sürgetően.
-Parancsolsz?-kérdeztem vissza.
-Jól hallottad gyerünk.Megtanítalak korizni.-ezt olyan eltökéltséggel mondta hogy hetrét görnyedtem a röhögéstől.
-Végeztél?-kérdezte unottan amikor még két perc elteltével is nevettem.
-Persze,de ezt gyorsan felejtsd el mert 1.Kira minden évben próbálkozott de még mindig nem megy és 2.Én nem fogok az egész iskola előtt beégni.
-Gyere már.-noszogatott tovább én viszont határozott maradtam.
-Menj vissza a pályára már így is elegen bámulnak minket.-biccentettem a pálya felé ahol a lányok nagy része minket lesett.David is odapillantott majd magabiztos vigyorra húzódott a szája.
-Azért naa ne légy ilyen tudom, hogy jól nézek ki.
-Egoista a láthatáron.
Kezdett unni ez a beszélgetés.
-Fogsz te még könyörögni,hogy ez az egoista veled beszélgessen.Na,de most nyomás korit húzni.
-Nem.-néztem rá idegesítő mosollyal az arcomon.
-Így nem játszunk édes,felkaplak a hátamra és odacipellek.-villantott ő is olyan idegesítő kisgyerek mosolyt.
-Nem tennéd.-horkanok fel.-Nem teheted.Korcsolya van rajtad.-vigyorodtam el tudva,hogy győztem.
-Ó édes.Alábecsülsz.-mondta mire leolvadt az arcomról a vigyor és már csak azt érzékeltem,hogy David a hátára kapott.
-Te idióta eressz el.El fogunk esni!-ordítottam rá és püfölni kezdtem a hátát.
Egy pillanatra azt hittem leesünk mivel elvesztette az egyensúlyérzékét,így megkapaszkodtam a kabátjában.
-Ne ütögess cica,mert a csinos kis segged a padlón fogja végezni.
Finoman szólva jó erősen rábasztam a hátára,de mintha meg se kottyant volna neki továbbra is ment tovább engem a hátán cipelve mintha egyáltalán semmi súlyom nem lenne.
-Ne stíröld a fenekem.
-Pedig tök jó a rálátás innen.-legszívesebben ismét megütöttem volna,de inkább nem szerettem volna ha elesünk.-Formás segged van.-mondta pár pillanattal később mire végül mégis rácsaptam a hátára.
Érjünk már oda a korcsolyákhoz ott le fog tenni végre.
-Megérkeztünk édes.-mondta majd letett a földre.
Amint a lábam újra a talajt érintette már indultam is volna vissza,de elém állt és csapdába szorított.
-Ne kéresd magad inkább húzz korit.
Kezdtem elveszteni a türelmemet,ezúttal már fáradtan szóltam hozzá.
-Ne idegesíts David a saját érdekedben mondom.Hagyj engem békén ahogy az első itt töltött órában is tetted és az úgy jó lesz.
-Nem.Húzz korit!-mondta majd odaadott egy 37es korcsolyát.
-Honnan tudtad hányas a lábam?-néztem rá.
-Pici vagy.-vont vállat.
-Nem vagyok pici!-fujtattam.-Te vagy egy behemót.-mondtam mire felnevetett.
-Na vedd azt a korcsolyát mert képes vagyok felhúzni a lábadra.-mondta magabiztosan és az előbbi után most már biztosra vettem az állítását így felhúztam a lábamra mindkét korcsolyát.
Már eleve a szerkezetet is utálom amiért teljes erőből kell igyekezned,hogy behúzhasd.
David leguggolt elém elvette onnan a kezimet és egy rántással behúzta a korcsolyát.
-Gyenge vagy és pici.....jó seggel.
-Mégegyszer ilyet mondasz és teszek róla,hogy ne lehessenek gyerekeid.-mondtam neki mire ismét felnevetett.Nem viccnek szántam pedig.
A falat fogva ráálltam a lábamra és máris bizonytalanná váltam.
Most szerettem volna ha David a pályáig cipel mer megmozdulok és el fogok dőlni.
-Na gyere.-nézett rám és a karját nyújtotta.
Belekaroltam és úgy indultunk el.
Egész végig a lábamat szuggerálltam es minden egyes lépésemre koncentráltam mígnem a pálya bejáratához nem értünk.
-Nem is volt olyan nehéz ugye?-mosolygott le rám.
Észbe kaptam és elresztettem a karját majd a pálya szélébe kapaszkodtam.
Körbenéztem,Kirát kerestem.
Meg is találtam.
Vigyorogva nézett rám a pálya másik feléről és a szemöldökeit mozgatta mire messziről is de bemutattam neki.
-Madelaine moderálja magát.-jelent meg hirtelen a kémiatanárom mire megfeszült az arcom és leeresztettem a középső ujjam.
-Magát is jó látni.-mondtam mire inkább arrébb korcsolyázott.
Davidből kiszakadt a röhögés.
És ahogy a pálya másik végére elláttam Kira is jót mulatott rajtam.
-Ezzel a tanárral már nem lesz jó viszonyod.-jegyezte meg David az egyértelműt.-Na gyere.-lépett be a koripályára nekem viszont eszemben sem volt utánamenni.-Gyere már,nem harapok...-mondta majd elgondolkodott.-Csak akkor ha kéred.
-Akkora egy fasz vagy.-mondtam.
-Gyere már.
-Oké.Kössünk egyezséget!Egyszer elesek és békén hagysz.
-Oké,de nem eshetsz el szándékosan csak azért,hogy leszálljak rólad.
-Oké.-mondtam mire várakozóan nézett rám.
Erősen markolva szorítottam a korlátot,hogy be tudjak lépni a pályára.
Szorosan kapaszkodtam és mozdulni sem mertem mert a jég elég csúszósnak nézett ki ami nem jó olyan valakinek aki nem tud korcsolyázni.
-Ez nem volt jó ötlet.-mondtam.
Oldalra fordítottam a fejem és épp Kira fékezett le mellettünk.
-Itt meg mi folyik?-nézett nagy vigyorral az arcán ránk.Tudtam,hogy megint valami olyat képzel a helyzetbe ami nincs is.A gondolataiban már Daviddel biztosan házasok vagyunk 9 gyerekkel.
-Megtanítom korizni a drága barátnődet.-kacsintott David Kirára majd mindketten felém néztek.Rám aki bizonyára olyan szerencsétlenül nézett ki mint egy pingvin aki mindjárt hanyatt vetődik.
-Hát....sok sikert.-mondta Kira egy kedves mosollyal az arcán.-Ha kellenék akkor valamerre itt leszek.-mondta majd arrébb korizott a barátnőihez.
Ismét egyedül maradtam Daviddel.
-Továbbra is azt a korlátot fogod markolászni vagy....?
-Kuss!-szakítottam félbe.-Na hogy akarsz megtanítani?-kérdeztem tőle mire arrébb siklott picivel és folyamatosan beszélve mutogatta hogyan kell majd a lábamat mozgatnom meg így.
Nem tűnt bonyolultnak,de el nem tudtam képzelni,hogy én is meg tudom ezt ismételni.
Hisz már annak is örülök,hogy nagyjából stabilan állok David meg hátrafelé is tud korizni.
-Na gyere.-nyújtotta felém a kezét mire én úgy néztem rá mintha leprás lenne.
-Most ezt meg kéne fognom?-kérdeztem mire felnevetett.
-Úgy bírom,hogy te átlagemberként beszélsz velem.-mondta.
-Már nem azért,de nem vagy olyan hú de nagy valaki,hogy úgy viselkedjek veled ahogy a többiek.Bocs ha megsértelek,de oké vannak dalaid,híres vagy meg minden,de szerintem nem különbözöl tőlünk,többiektől.-jött rám a szájmenés és megmondtam az őszinte véleményem.
-Nem sértesz meg épp ellenkezőleg jól esik,hogy te emberként nézel rám és nem egy hírességként.-bólintott majd felém nyújtotta a kezét.-Most pedig fogd már meg a kezem esküszöm reggel fürödtem.viccelte el a dolgot mire felnevettem majd az egyik kezemmel megragadtam az övét.
Rögtön éreztem,hogy már nem állok stabilan így gyorsan megragadtam a másik kezét is és ha nem tart meg akkor hanyatt vágódom még azelőtt,hogy akár egy lépést is tettem volna.
Ész nélkül szorítottam a kezét,de mintha meg sem érezte volna.
-Még a kezed is pici.-mondta mire megvizsgáltam a kezeimet.
Hát ahogyan az ő kezében voltak elkerülhetetlennek tűnt nem látni a különbséget ami annyit takart,hogy az én apró kezeim eltűntek szinte az ő hatalmas kezeiben.
-Ha megpróbálsz elengedni azt megbánod.-mondtam neki fenyegetően.
-Nyugi.-mondta majd kicsit hátrébb csúszott a jégen így engem húzott magával mire csak még jobban kapaszkodtam belé.
Nem éreztem elég biztonságban magam így inkább kicsit feljebb fogtam a karján mire ő is így tett.
-Na..Most már mehetek?El fogok esni.-mondtam a szemébe nézve.
●David szemszöge●
-Na..most már mehetek?El fogok esni.-mondta és a szemembe nézett.
Azt is elfelejtettem hol vagyok mert teljesen elvesztem abban a gyönyörű kék szemeiben.
Annyira hülyén hangzott ez a mondat.
De ahogy körülöttünk minden lágy színekben pompázik ő pedig a hatalmas kék szemeivel bámul az enyémbe.
Hosszú fekete haja a vállára hull.
Az arca kissé piros volt a hidegtől.
Tökéletes az összkép.
-Nem.Nem mehetsz.-mondtam gyorsan még mielőtt rájött volna mennyire megbámulom.
Szenvedő arcot vágott.
Őszintén bevallom élveztem ezt a helyzetet,hogy jelen pillanatban kénytelen a közelemben maradni ugyanis én vagyok az egyetlen támasza.
Folyamatosan siklottam hátra ezzel őt is húzva magammal.
Megrögzötten figyelte a lábait.
Olyan édes volt.
Ne gondolj ilyenekre David.Nem csajozni jöttél ide.
Egy pillanatra oldalra néztem és megláttam Madelaine barátnőjét,Kirát nemmessze a telefonjával a kezében.
Rákacsintottam mire elvigyorodott.
Több lány is elég gyakran pillantgatott felénk,de nem érdekeltek.
Egy teljes kört tettünk meg,én mentem hátrafelé Madelainet meg csakhúztam magammal.
Nem szólt semmit csak a lábait nézte és néha rám nézett.
-Oké,most pedig próbáld meg egyedül.-mondtam mire a karomba véste a körmeit.Felnevettem a reakciójától.-Meg akarsz tanulni korcsolyázni vagy nem?
-Nem.-mondta mire mosolyogva megcsóváltam a fejem.
-Hát így,hogy én húzlak nem is fogsz megtanulni édes.
-Mondtam már,hogy ne nevezz így.
-Akkor még is hogy nevezzelek?Édes?-húztam direkt az agyát.
A pálya széléhez húztam,de nem annyira,hogy meg tudjon kapaszkodni a széléhez.
-Mit művelsz?-kérdezte ijedtrn amikor lazítottam a fogásán és közelebb csúsztam hozzá.A derekára tettem mindkét kezem és megfordítottam.A háta a mellkasomnak csapódott és a derekán lévő kezeimet szorította.
-David ez nem vicces!-mondta mert így gyakorlatilag már semmibe nem tudott kapaszkodni.
Nekem tetszett ez a felállás.😆
-Na gyerünk!-löktem rajta egy picit mire majdnem hanyatt vágódott.
-David ne ez így nem fog menni!Ne csináld ezt.-nézett rám hátra könyörgően.
-Csak próbáld meg édes.Ígérem nem hagyom,hogy eless.
Kis unszolásra még volt szüksége,de aztán bizonytalanul előrecsúszott az egyik lábára támaszkodva aztán a másikra.Így haladtunk lassan miközben nem eresztettem el őt.
-Mondtam én,hogy menni fog.-jegyeztem meg amikor egy teljes kört mentünk így és egyre lazábban kellett őt tartanom.
-Azért ne engedj el.-mondta mire elmosolyodtam.
Tettünk még egy kört így aztán megálltunk pihenni a pálya egyik szélénél.
Elengedtem őt mire megkapaszkodott a korlátban,de jóval lazábban.
-Nos...köszönöm.-mondta mire elmosolyodtam.Visszamosolygott rám.
●Madelaine szemszöge●
Nem gondoltam volna,hogy képes leszek a korcsolyán maradni.
De arra mégjobban nem számítottam,hogy jól fogom érezni magam David társaságában.
Egészen jól elvoltam,David ment még korizni kicsit mert mindjárt már indulunk vissza a suliba.
Én a kijárat felé tartottam amikor Adam nekemjött.
Épphogy meg tudtam kapaszkodni a korlátban.
-Bocs.
-Ne gyere már folyton nekem.-mondta idegesen.
-De hát te jöttél nekem.
-Láttam rászálltál az új gyerekre.-kerülte ki a kérdésem.-Jó arcnak tűnik szóval inkább hagyd őt békén.Ha nem teszed úgyis idővel elmarod magadtól.Lehet egyszer lefekszik veled,de aztán annyi.Nem értem mit keres a közeledben ő és Kira is.Bottal sem nyúlnék hozzád.-mondta majd továbbsiklott.
A szemem csípték a könnyek,de visszanyeltem őket.
Bántottak a szavai.
Tudom,hogy utálnak itt engem,de Adam még ilyenekkel is még jobban belémrúg.
Kitántorogtam a pályáról aztán óvatosan mentem a öltöző felé.Lereángattam magamról a korit és szinte eldobtam.Visszavettem a bakancsomat és a kijárat felé indultam.
Beleütköztem Davidbe.
Kerültem volna ki,de visszahúzott.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi.-mondtam és kikerültem majd megvártam míg mindenki átveszi a koriját.
Én voltam az első aki felszállt a buszra.
Pedig olyan jó nap volt.....
-Veled meg mi lett?-kérdezte Kira amikor leült mellém.
-Csak Adam felhúzott.
-Egyszer megverem azt a gyereket.De ne is figyelj rá ő mindenkivel ilyen bunkó.-mondta Csak velem jobban.Tettem hozzá magamban.-Egyébként....olyan édesek voltatok Daviddel.-súgta oda halkan.Tudtam,hogy erre fog terelődni a beszélgetés.
-Ne képzelj bele olyat ami nincs.
-Amúgy mi az,hogy én évekig próbállak rávenni,hogy igyekezz kicsit és úgy menni fog a korizás ő meg cirka egy és fél óra alatt megtanít téged.-nézett rám felháborodottan mire rá mosolyogtam és megvontam a vállam.-Ja és amint hazaérünk küldök neked valamit messengeren jó?-bólintottam majd bedugtam a fülest a fülembe és elfoglaltam magam a fél órás útra.
A suli előtt elbúcsúztam Kirától majd komótosan hazasétáltam.
Bent Greta nénivel beszélgettem,és peóbált megszerettetni velem egy szappanoperát amit néz,de végül utamra engedett mondván ,,eleget szenvedtem Maria és Rogelio szerelmi kapcsolatától".
Felmentem a szobámba levetődtem az ágyamra és a plafont bámultam azon gondolkodva mennyire nincs kedvem semmit sem csinálni.
Aztán eszembe jutott amit Kira mondott a buszban.
Azonnal felléptem a Messengeremre és tátott szájjal bámultam a képeket amit küldött.
Mindegyiken én voltam Daviddel a mai nap során.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Még az is meg lett örökítve ahogyan a hátán cipel.
,,Utállak Kira"-küldtem el neki az üzenetet.
Pár pillanat múlva válaszolt is.
,,Én is szeretlek Maddy.💕Ja és a képeket Davidnek is elküldtem.❤"
