Crystal Eyes(hun)▪Completed

10.

●David szemszöge●

-Ma te is velünk jössz!Te is a csapat tagja vagy,ha Adam nem is akarja,hogy gyere attól még ott a helyed.-érvelt Scott,mellette Nate bólogatott.

Jövőhét péntekenesz az első focimeccsem a srácokkal ŕs a többiek mindig a meccs előtti héten,pénteken,elmennek valahova kiereszteni a gőzt,bulizni vagy csak mekibe.

Nem rég óta vagyok a csapatban,csupán pár hete és nem is tudom,hogy el-e menjek velük ma este bárhova is.

Kijövök a srácokkal csupán a csapatkapitánnyal,Adammel nem.A többiekkel elég jó a viszonyom,Scottal és Nate-vel közeli barátok vagyunk.

-Scottnak igaza van haver,nehogy már amiatt a pöcs miatt ne gyere el.-veregette meg Nate a vállam.

-Sőt mondok jobbat is!Hagyomány ilyen gyűléseken vinni csajt is.Nate cimboránk már végre nyíltam Kirát fogja hozni.-vigyorgott Scott.

-Még nem döntöttem el,hogy el-e hívom.Félek,hogy nemet mondana.-szólt közbe szőke szívszerelmesünk.

-Ne legyél már papucs!Ha nem hívod el majd elhívom én neked.Te pedig David...szépen gyere el és hozd magaddal Maddyt.

-Miért pont őt?-kérdeztem Scottól.

-Ne tedd a hülyét!Minden csaj bomlik utánad mert te vagy a friss hús,de te meg csak ő rá fordítod hosszabb ideig a figyelmedet pedig nála vannak sokkal szebb lányok is.

-Csak jófejnek tartom ennyi.

-Szerintem is jófej kiscsaj bárki bármit mond róla.Nate-vel nem szoktunk vele beszélni,de kedvesnek tűnik.

-Hogy értetted azt,hogy bárki bármit mond róla?-kérdeztem.

-Van pár rosszindulatú pletyka amit ezek a festett boszorkányok terjesztenek róla.-mutatott a folyosón pár természetellenes szőke csajra.-Adam is akárhányszor csak teheti beleköt szegény lányba.Pedig semmi okot nem adott rá,hogy gyűlöljék.-csendben gondolkodtam a hallottakon.Múltkor a lány megosztott velem egy kis darabot a magánéletéből,de oly sok dolgot nem tudtam még róla.

-Azt hiszem mégis elmegyek veletek.-mondtam mikor már beértünk az osztályterembe.

-Ez a beszéd!-veregetett hátba Nate,Scott pedig elvigyorodott.Leültek a helyükre,mire én is helyet foglaltam Madelaine mögött...a helyemen.

Szerettem volna most elhívni őt,de belépett az az átkozott irodalomtanár aki már az első napomtól kezdve szívózik velem.

●Madelaine szemszöge●

Amint kicsengettek az irodalomóráról a tanárnak már hűlt helye volt.Összepakoltam a könyveim majd felemeltem a fejem és majdnem szívrohamot kaptam.David támaszkodott a padomnak és magabiztos vigyorral nézett rám.

-A szívbajt kapom tőled!-álltam fel és a könyveim után nyúltam amik már David karjában pihentek.

-Kösz a bókot édes.Egyébként beszélni szeretnék veled szóval ne rohanj már el.-sietett utánam amikor a folyosóra lépve gyorsítottam a lépteimen.A szekrényemhez érve kénytelen voltam megállni.Körbenéztem,a tekintetemmel Kirát kerestem aki amint meglátta Davidet magam mellett sarkon fordult és az ellenkező irányba kezdett menni pedig semmi dolga nem volt arrafelé,szép kis barátnő.

-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem majd kivettem a könyveimet a kezéből.Grimasszal az arcomon vettem ki a szekrényemből a kémia könyvemet és füzetemet.

-Kedvenc óra mi?-kérdezte,az idegesítő vigyorából láttam,hogy jól szórakozik rajtam.

-Mond mit akarsz!

-Te ma este eljössz velem mint kísérő valahova.-bökött rám az ujjával.

-Nem.!?

-Vagy buli ,vagy meki még nem döntötték el a többiek.Kötelező a kísérő szóval velem jössz.

-Nem kellene esetleg megkérdezned?-néztem fel rá.Úgy utálom,hogy ilyen alacsony vagyok és mindenki fölém magasodik.Davidnek is épphogy a fejem a válláig ért.Az felettébb idegesített,hogy az idegesítő vigyorával bámult le rám amitől kedvem támadt bemosni egyet neki.

-Eljössz velem?

-Nem.-mondtam majd kikerültem.Utánam jött.

-Gyere el velem!A barátnőd is ott lesz!

-Kira?-kaptam felé a fejemet meglepődve.Kira nem is említett semmit.

-Igen,Nate el fogja hívni,de el ne mond neki mert ezt nem szabadott volna elmondanom.-elvigyorodtam.Nate el fogja hívni Kirát.-Na eljössz velem?

-Még átgondolom.-mondtam majd ott hagytam a folyosón.

●David szemszöge●


Tátott szájjal bámultam Madelaine után.

Soha egyetlen lány sem mondott nekem nemet ő pedig egymás után többször is megtette.

Még átgondolja??

Más lány vakon belemenn bármibe amire csak kérem ő pedig még átgondolja.

-Neked meg mi bajod?-csapódott mellém Scott.Natet nemtudom hol hagyta,lehet most cserkészi be Kirát.-Na mit mondott a csaj?

-Engem még sosem utasított vissza egy nő sem,ő meg nem egyszer megtette.

-Nee!-röhögte el magát Scott.Kösz haver a támogatást..pff.-Akkor mást hozol?

-Dehogy!Még azt mondta,hogy átgondolja,de biztos vagyok benne,hogy rá fogom tudni őt győzni.Olyan nincs,hogy valaki nekem nemet mondjon!

-Ez a beszéd haver!

-----------------------

Ahogy telt a nap még párszor győzködtem Madelainet aki mindig ugyanazzal a válassz rázott le: ,,még átgondolom".

Közben kiderült,hogy este 8kor megyünk egy klubba bulizni.

Madelaine nem úgy néz ki mint aki nagy bulizós,szóval már egy komplett tervet kitaláltam,hogy meggyőzzem őt,de erre nem volt szükség.

-Oké,veled megyek.-mondta hátrafordulva hozzám.Az osztályteremben voltunk már csak mi ketten maradtunk a teremben a többiek már hazafelé tartottak.

-Hogyhogy így döntöttél?-kérdeztem tőle érdeklődve,miközben felálltam és összeszedtem a könyveimet.Ő is így tett.Kifelé indultunk a teremből.

-Kizárólag Kira miatt megyek el hogy szemmel tarthassam Natet.-mondta.

Egymás mellett sétáltunk a kiűrült folyosón.

-Szóval én hidegen hagylak?

-Igen.-mondta.

Kis naív.

Én mindenkinek az esete vagyok még annak is aki nem vallja be még magának sem.

-Nos,akkor este találkozunk.-fújtam visszavonulót.A füléhez hajolva érzékien belesuttogtam.-8ra érted megyek.Valami dögöset vegyél fel.-léptem el mellette vigyorogva.

-------------------

Már órák óta otthon vagyok és az időmet hasznosan töltöttem el.

Játszottam a még kicsit gyengélkedő húgommal és segítettem anyámnak a vacsorában.

Röstelltem,hogy el akarok menni szórakozni egy estére,azt fontolgattam hogy inkább lemondom az egészet és inkább otthon maradok velük,de anya lebeszélt erről.

Miután elmosogattam és mindent a helyére pakoltam,a szobámba indultam azzal a szándékkal,hogy átöltözöm.

-David?-megtorpantam Lily szobája előtt.Benéztem hozzá.

-Mi az angyalkám?-kérdeztem tőle.Már pizsamában feküdt.

-Mondasz nekem estimesét?-kérdezte aranyosan.Ha akortam volna se tudtam nemet mondani neki soha.Odaléptem az ágyához,odaültem mellé.

-Egyszer volt hol nem volt élt egy kicsi hercegnő a palotában az anyukájával és a bátyjával.A kicsi hercegnő beteg volt,de még az egész élete előtte állt.Egy nap nagyon rosszul lett a hercegnő és tudod mi történt?-megrázta a fejét.-Jött egy tündér és tündérport szórt a hercegnőre aki azonnal meggyógyult és soha többé nem betegedett meg.Az anyukájával és a testvérével élt boldogan és semmi rossz nem történt velük.

-Hozzám is fog jönni a tündér,hogy meggyógyítson?-kérdezte mire puszit nyomtam az arcára.

-Igen,fog jönni.

-De mikor?-kérdezte szomorúan mire a szívem újra megszakadt a fájdalomtól.

-Nemtudom angyalkám.Nemtudom.-simítottam meg a haját.

-David!-jött be anya a szobába.-8 múlt 10 perce nem kellene még menned?-kérdezte mire a fejemhez kaptam.

-Már megyek is.Aludjatok jól,majd jövök.-mondtam majd kisiettem a szobából.

Gyorsan átöltöztem majd bepattantam az autómba és elindultam Madelaineért.Pár perc múlva leparkoltam a házuk előtt,a bejárati ajtóhoz sétáltam és bekopogtam.

-Már azt hittem nem is jössz,de nyilvánvalóan nincs akkora szerencsém.-nyitott ajtót Madelaine.A haja hullámokban omlott a vállára,a ruhája a comja közepéig ért.A fekete kissé csillogó ruha dekoltázsa odavonzotta a tekintetem,mégis sokat takart a kabát rajta.Végül a hatalmas kék szemeibe néztem....nagy nehezen.

-Indulhatunk édes?-kérdeztem direkt figyelmen kívül hagyva a megjegyzését.Bólintott mire beszálltunk az autómba,a megadott címre hajtottam.-Szerintem hagyd itt a kabátodat,bent ellopnák.-A kabátját a hátsó ülésre dobta majd kiszállt.Lezártam az autót majd beléptünk a klubba.Körbenéztem a táncoló tömegben valaki ismerős után keresve.Megláttam Scottot a bárpultnál ülni majd megláttam mellette a többieket is.Tudtam amint odamegyünk Adam balhézni kezd.

-Milyen édesek!-lenéztem Madelainera majd abba az irányba néztem amerre ő.Nate és Kira egymás mellett ülve mosolyogva beszélgettek.-Miért nem mondtad hogy Adam is itt lesz?Azt hittem ő nem lesz itt.Én megyek!-fordult sarkon Madelaine,de a karja után kaptam ezzel maradásra bírva.

Rám nézett.

-Ne menj el.Nem lesz gond.Csak pár órát leszünk itt aztán hazaviszlek jó?-bólintott mire eleresztettem a karját.

Odaséráltunk a többiekhez.

-Csá haver!Helló M.-vett észre bennünket először Scott,és odaintett nekünk.

-Te meg mit keresel itt?Főleg vele!?-nézett ránk Adam összehúzott szemekkel.

-Nem tartozom neked magyarázattal.-mondtsm majd Madelaine kezét megragadva odahúztam egy szabad bárszékhez és hagytam,hogy leüljön.Úriember vagyok,tudom én.

Megcsörrent a zsebemben a telefonom.

-Bocsánat ezt fel kell vennem.-mondtam.Kimentem a bárból,hogy fogadni tudjam Matt hívását.Nem tudtam vajon miért hív,hisz pár órája beszéltünk,és az időeltolódás miatt naponta egyszer hallatunk magunkról a másiknak.Ő most Párizsba repült az egyik barátjához.Ott most hajnali három lehet.

-Mi az Matt?-szóltam bele.

-Daniel vagyok.-szólt bele Dan akihez ment Matt Párizsba.

-Rég beszéltünk Dan.De miért Matt telóján hívsz?-kérdeztem.Hiszen neki is megvan a számom.

-NE MOND EL A KÖLYÖKNEK!-hallatszott Matt ordítása a háttérből.

-Dan mi folyik ott?

-Matt nem akarta,hogy elmondjam neked mert aggódnál érte....

-Mit nem akar nekem elmondani?Mi történt?-kérdeztem mostmár idegesen.

-Figyelj!Lehet ittunk kicsit,de esküszöm azért engedtem autóba ülni mert nem tűnt annyira részegnek.Ki tudta,hogy az a barom nekihajt.?

-MI VAN MATTEL?Ugye nincs semmi baja??

-Öhm....már jobban néz ki...kábé....-majd szétvetett az ideg.

-Nyugi,nyugi már nagyjából összefoltozták.

-Add oda neki a telefont,azonnal beszélni akarok vele.

-Oké egy pillanat.-mondta.

-Ne hidd el egy szavát se kölyök,kutya bajom!-szólt bele Matt a telefonba.

-Foglalok repülőjegyet és azonnal odamegyek!-motyogtam idegesen.

-Gondoltam,hogy ezt fogod mondani.Csak két nap múlva indul gép,de nem kell idejönnöd semmi bajom.

-Nekem ne hazudj....-tört meg a hangom..Matt azon kevés emberek közé tartozott akikért az életemet is adnám.

-Hát jó.Úgy nézek ki mint egy múmia mert be van kötve a fejem,nembírok mozdulni és pokolian zsibbad meg fáj mindenem.Valami bogyót adtak be nekem mert állítólag nem kellene ébren lennem,kicsit szédülök és mindjárt tolnak a műtőbe.

-MIVAN??-kerekedtek el a szemeim.

-Ne kiabálj gyerek!Nem értek én ehhez kiszednek valamit ,oszt ennyi'.Ne aggódj miattam kölyök.Nem dobom fel a talpam.Most mennem kell.

-MATT!MATT!-kiabáltam,de már letette.-A PICSÁBA!-kiáltottam és beviharzottam a klubba.-Valami ütőset!-mondtam a csaposnak.Amint letette elém azonnal felhörpintettem az ital,és kértem is a következőt.

●Madelaine szemszöge●

Egész jól elvoltam a srácokkal miután Adam elment valamerre.Sosem beszélgettem még velük,de jó fejként viselkedtek velem.Főleg Scottal tudtam mindenféléről beszélgetni például zenéről.Közben szemmel tartottam Natet is akivel szintén beszélgettem.Amikor Nate nem Kirával beszélgetett,akkor is fél szemét rajta tartotta.Amint sikerült Kirát elrabolnom egy pillanatra,csak úgy áradozott Nateről és láttam rajta,hogy boldog.És csak ez számított.

Egészen addig tök jól elvoltam mígnem Kira fel nem hívta arra a figyelmem,hogy David úgy vedel pár méterrel arrébb mint egy állat.

Az elején nem nagyon érdekelt,de aztán már elkezdtem én is aggódni érte amiért ennyire elázott.

-Szerintem eleget ittál.-mondtam neki amint helyet foglalt mellettem.Csak bámult rám aztán röhögni kezdett.

Hát én megpróbáltam.

Két órával később:

-Haza kéne őt vinni.-mondta Scott.Már ő is eleget ivott,de még képes volt józanul gondolkodni.Igaza is volt.David már a saját lábán sem tudott megállni,a szeme csillogott,nem volt tudatánál.

-Nem,nem megyek haza.Anya nem láthat ennyire szétesve.-mondta David a pohárnak magyarázva.

-Akkor hova vigyük?-kérdeztem.

-Vidd haza te!-mondta Kira mire felvont szemöldökkel néztem rá.-Nagy házatok van,aludhat a vendégszobátokban.

-Attól még nem kell hazavinnem.Menjen máshova.

-Hozzám nemjöhet,nincs hely.-mondta Scott.

-Nekem 1 éves kistesóm van.

-A szüleim szigorúak.Hát...maradtál te.-nézett rám Kira.Sóhajtottam.Ha csendben tud maradni akkor nem ébreszti fel Greta nénit.

-Nem engedem így autóba ülni,még a végén kinyír minket,de én nem tudok vezetni.-mondtam.

-Majd én elviszlek titeket David autójával.Aztán visszasétálok úgy sincs messze.-mondta Nate.

-Veletek megyek.-mondta Kira.

-Hát akkor menjünk.-álltam fel.

Scott és Nate Davidet támogatva mentek ki a klubból.Kiszedték a kocsikulcsát a zsebéből majd befektették őt a hátsó ülésre.

Kira előre ült Nate mellé így én maradtam hátra.

Kinyitottam az ajtót,David végigfeküdt az üléseken és még így sem fért el.

-Szállj már be Maddy!-szólt rám Kira mire óvatosan felemeltem David fejét,beültem az autóba majd a fejét az ölembe raktam.Mormogott valamit majd egyik kezével átölelte a lábam.Csak le ne rókázzon!!!Valamit motyogott,egyik kezemet a hajába vezettem és a már kissé kunkorodó barna tincseivel kezdtem szórakozni.

Hamarosan Nate leparkolt a házunk előtt,Nate tartotta Davidet,a bejárati ajtóig cipelte.

-Innen menni fog?-kérdezte Nate míg átvettem tőle Davidet.A hirtelen jött súlytól kis híján felborultunk.

-Jók legyetek.-mosolyogtam rá és Kirára.Intettek nekem majd sétálva eltűntek a sötét éjszakában.

Babráltam picit a kulcsal,de végül sikerült bejutnunk a házba.Elég nehéz volt Davidet tartani és becsukni az ajtót.-Maradj csendben!-mondtam halkan Davidnek amikor motyogni kezdett.

Egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyom,David karja lecsúszott rólam és hiába kaptam utána hangos koppanással terült el a padlón.

Legszívesebben felpofoztam volna,de visszafogtam magam és gyorsan megnéztem Greta néni alszik-e.Hál istennek aludt.

Visszamentem Davidhez.

A földön ült.

Olyan volt mint egy kisgyerek.

Leguggoltam mellé.

-Egyedül nem tudlak felcipelni az emeletre.Segítened kell jó?-bólintott majd lassan felállt és a derekamat átölelve elindultunk a lépcső felé.

Ott aztán a korlátba kapaszkodva haladt lassan.

Mire felértünk már teljesen kifogytam a levegőből.

Betámogattam a vendégszobába,azonnal az ágyon terült el.Leszedtem róla a cipőjét,betakartam,a párnát a feje alá nyomtam.

-Ha szükséged lesz valamire a másik szobában vagyok.-néztem rá.Az arca békés volt bár még nem aludt el.

Már hagytam volna el a szobát amikor teljes hangerővel megszólalt David telefonja.

Kivette a zsebéből és csukott szemekkel felém nyújtotta.

-Mond meg anyának,hogy jól vagyok.

Elvettem tőle a telefont.

-Halló?-szóltam bele.

-Kivel beszélek?

-David egy barátja vagyok.Azt üzeni,hogy ne aggódjon érte jól van.

-Gondolom sokat ivott.Ott alszik nálad?-kérdezte a kedves női hang ami David anyukájához tartozott.

-Igen,a vendégszobában.Reggelre hazamegy.

-Hogy is hívnak?

-Madelainenak.

-Köszönöm Madelaine kedveském,hogy ott aludhat a fiam.Sajnálom ha galibát okoz.

-Semmi gond.

-Jóéjszakát kedveském.

-Jóéjt.-bontottam a vonalat majd a telefont az éjjeliszekrényre helyeztem.

-Köszönöm.-mondta David.

Ma már másodszorra terveztem elhagyni ezt a szobát.

-Ne hagyj itt egyedül.-visszanéztem rá.

-Nem alszom itt veled.-jelentettem ki.

-Nem nyúlok hozzád egy ujjal sem kivéve ha te nem kéred.-kezdett el nevetgélni.

-A másik szobában leszek.

-Nemár.-fordult át a másik oldalára.

-Demár.Jóéjt.-mondtam majd becsuktam magam mögött az ajtót.

2294